Nemzetgyűlési napló, 1922. X. kötet • 1922. február 20. - 1922. március 14.
Ülésnapok - 1922-111
A nemzetgyűlés ill. ülése 192, az aranyértékben, frankértékben kapott kölcsönöket ma lerongyolt koronákban keli visszafizetni, hogy tehát az ingatlanváltságot mindezen urak, akik spekulációból építettek, maguk szám ara elintézhették. Átmentették tehát a tőkét. S aki ezt elmondhatja önmagáról, hogy a tőkéjét átmentette, az már a legboldogabb emberek közé tartozik a valutám vizözönben. Hányan mondhatják el azt magukról, hogy átmentették a tőkét ? Amint mondottam, ha valaki aranyat vesz, annak sem hoz az kamatot; de ha aranyban volna mindannyiunknak az a készpénze, amely annak idején papírban volt meg, akkor mindannyian, ugyebár, nagyon meg volnánk elégedve és nem hallatnánk panaszos sirámokat. Egy dilemmát állítok fel. Az egyik az eredeti építtető. Az eredeti építtetők építtettek a másiktól kölcsönvett aranyfrankon vagy aranykoronán, amit visszafizetnek papirkoronában. Ok tehát ne panaszkodjanak. A nem eredeti építtetők pedig, akik megszerezték ezeket az ingatlanokat már akkor, amikor Tisza István kormánya kötötté tette a házbéreket és korlátozta a felmondást, miért panaszkodnak? Ok már abban az időben szerezték az ingatlant, amikor nagyon jól tudták, hogy kötött a forgalom, (ügy van! jobbfelöl.) ők az általuk ismert viszonyok között szerezték meg az ingatlanokat és megszerezték olyan viszonyok és körülmények között, . . . Rassay Károly: Tessék eladni! Vázsonyi Vilmos: . . , amikor valorizálták a maguk pakirkorcnáját. Nagyszerűen valorizálták azt akkor, amikor mások megszorultak, vagy azt hitték, hogy a házak értékemelése máris igen nagy és nem győztek várni, eladták a házukat. Ezek megvették ezeket a házakat és valorizálták a maguk papirkoronáját, ami nekünk, akik beszélhetünk általában arról, hogy van papirkoronánk, — csak tiszteletből használom a többesszámot — ilyen jól azt hiszem, egyáltalában nem sikerült. Akinek tehát háza van, annak beépített aranya van ; és ha az a ház nem is hoz annyit, amennyi elégséges volna arra, hogy egy exisztenciának alapul szolgáljon, kérdem mit hoz ma a készpénz, amit betett valaki a takarékpénztárba ? ! Micsoda kamatot hoz a készpénz ? Mit hoz a készpénz, amely ki van téve mindenféle veszedelemnek ? ! (Egy hang balfelöl : A hadikölcsönt) A hadikölcsönről még szólani fogok. Általában méltóztassék szemügyre venni, hogy a tőkementés az állag megmentésének gondolata idegesen uralkodik az emberen. És ha ezt képesek megcsinálni a maguk számára, abszolúte nem törődnek a hozzadékkal. Nézzük példának okáért a tőzsdén a papirok szakadatlan emelkedését. Egy értékpapírnak árfolyamát annak idején az a távolabbi ok szabályozta, hogy mit ér az a vállalat, amelyet az értékpapír képvisel, mit ér az a vagyon, amely abban a vállalatban van. évi március hó 13-án } kedden. 443 Másodszor a közelebbi ok, amely sokkal jobban befolyásolta a régi normális időben, az értékpapírok árfolyamát, az volt, hogy milyen osztalékot fizetnek, mi annak a részvénynek a hozadéka. Hát, bocsánatot kérek, milyen józan összefüggés van ma az órtékpapirok magas árfolyama és az értékpapírok hozadéka, osztaléka között ? Erdélyi Aladár: Eltitkolják a többit! (Zaj.) Vázsonyi Vilmos: Semmiféle összefüggés nincs. Ha nézem azokat a mammuth-részvényeket, amelyek milliós árakat mutatnak, látom, hogy az osztalékuk egy százaléknak sem felel meg. Középpapiroknál is csak egy százalékos vagy másfél százalékos kamatozást találunk. Teljesen képtelen és lehetetlen árfolyamok azok, ha a hozadékot, az osztalékot veszem fel alapul. Es mégis miért vesznek értékpapirt az emberek ? Rassay Károly : Mert konzerválódik a tőke. Vázsonyi Vilmos : Vesznek különösen azóta, — hiszen azóta indult meg a tőzsdén is a nagy hausse — amióta a valutavásárlás, a tőkeátmentésnek ez a módja nem lehetséges. Ök tehát az értékpapirvótelben akarják elvégezni az ő tőkéjük, az ő állaguk biztosítását. A t. háztulajdonosok mindezeket a szempontokat mindig elfelejtik és sohasem akarják azt a különbséget megérteni, amely megvan az ingatlanok és egyéb vagyontárgyak között. Én már egyszer elmondottam itt a nemzetgyűlésen azt, hogy milyen különböző életrajza van háromféle 100.000 koronának: az egyiknek, amelyet a gondos polgár, mint szorgalmas ember, bevitt a takarékpénztárba, mert ő nem vesz értékpapirt, ő viszi a pénzét a bankba; a másiknak, amelyért a polgár a lapok hazafias felhívása következtében hadikölcsönt vett; s a harmadiknak, amelyet az a polgár egy józan pillanatában befektetett abba, hogy egy családi házat vett magának. Az a ház, amelyet az illető 100.000 koronáért megvett, ma 30 millió koronát ér meg. De az a 100.000 korona, amit az a polgár bevitt a takarékpénztárba, hol van ós miféle értéket képvisel? Á hadikölcsön is miféle értéket képvisel? Ha pedig folyton özvegyekről és árvákról hallok beszélni a háztulajdonnal kapcsolatban, hát azt hiszem, hogy a hadikölcsönnél sokkal több özvegyről és árváról lehet sző ! (Elénk helyeslés és taps a bal- és a szélsöbaloldalon.) És ha az özvegyekért és árvákért fáj valakinek a szive, akkor ma, amikor tulajdonképen már milliárdokban dolgozunk és már a hadikölcsön visszafizetése sem okozna valami nagy gondot, tessék arról gondoskodni, hogy az özvegyeknek, árváknak, nyugdíjasoknak, tisztviselőknek és más rászorultaknak a hadikölcsönét hogyan adjuk vissza, nem pedig, hogy a szűkölködő háztulajdonosokon hogyan segítsünk. (Elénk helyeslés és taps a bal- és a szélsobalóldalon.) Pikler Emil : Biztos győzelmet, a világ összes boldogságát ígérték nekik ! (Zaj. Elnök csenget.)
