Nemzetgyűlési napló, 1922. X. kötet • 1922. február 20. - 1922. március 14.

Ülésnapok - 1922-111

442 A nemzetgyűlés 111. ülése 1923. évi március hó 13-án, kedden. tovább, mert a drágaság tekintetében a helyzet ugy áll, hogy az egyik magas ár nemzi a másikat és ez igy megy in eternum, az alsóbbrendű lények szaporodási törvényei szerint; végeredményben pedig azok sem nyernek, akik azt hiszik, hogy időközben valami zsákmányra tettek szert, mert amikor hazaviszik nagy zsákmányukat és azt elraktározzák, csak elértéktelenedett papírpénzeknek tulajdonosaivá válnak. A háztulajdon jogos igényeit és jogos követeléseit, amint mondottam, teljesiteni kell. A magam részéről egyáltalán nem állok azon az agitátori állásponton, hogy nem szabad semmiféle házbéremelést csinálni, ellenkezőleg azt mondom, hogy a változott viszonyokhoz mérten és anélkül hogy az katasztrofális drágaságot vonna maga után, bizonyos béremelésnek be keli következnie. Azonban rá kell mutatnom arra is, hogy a kormány rendelkezése, amennyiben csak az üzlethelyiségekre és a nagylakásokra vonatkozik, tulajdonképen nem segít a háztulajdonon, mert azok a háztulajdonosok, akiknek házaiban nagy lakások vannak és azok a háztulajdonosok, akiknek házaiban keresett üzlethelyiségek vannak, a városnak csak egy bizonyos, belső, kedvezményezett részén találhatók. A szűkölködő háztulajdonosok — mert ilyenek is vannak — épen azokban a szűk kis mellékutcákban és külvárosokban találhatók meg, ahol egy szobakonyhás, kétszobás és háromszobás, minden modern komfortot nélkülöző, régies, ósdi lakások vannak. Mit segit a háztulajdonosok óriási többségén az, ha az igen t. kormány segit a City és környéke kedvezményezett háztulajdonosain? Mit segít ez a háztulajdonosokon, az úgynevezett kis Hausherren, amint a budai részeken és a régi Ferencvárosban, Józsefvárosban mondani szokták? Ezeken mindez egyáltalán nem segit. Ez a megoldás tehát még a háztulajdon szempontjából is elvetendő. Ezeken a kis háztulajdonosokon az segítene, ha a t. pénzügy minister ur végre megértené azt, hogy lehetetlenség ugyanolyan adókulcs szerint megadóztatni azokat a házakat, amelyekben sokkal magasabb szorzó szerint megengedett házbéremelés következett be, mint azokat a házakat, amelyekben csak egy alacsony szorzó mellett engedtetett meg a házbéremelés. Ahol kislakások vannak, ezeknek a kislakásoknak épitői — mert szociális gondoskodást árultak el azzal, hogy kislakásos házakat építettek és azt a nehéz feladatot választották maguknak, hogy sok apró lakóval érintkezzenek — helyes, szociális szempontból nem emelhetik fel ugy a béreket, miként a belső előkelő negyedekben lévő és nagylakasokkal rendelkező házaknak tulajdonosai, De miért fizetnek ezek a kislakások után ugyanolyan percent szerint adót, mint a nagylakások? Bocsánatot kérek, ha a t. kormánynak megesik a szive a szűkölködő háztulajdonosokon, akkor értse meg, hogy a házbéradó tulajdonképen nem egyéb, mint lakásadó, mert azt áthárítják a lakóra; és értse meg, hogy a kislakást nem szabad ugyanolyan százalék szerint megadóztatni, mint a középlakást és a nagylakást nem ugyanolyan százalék szerint, mint a kislakást és a középlakást. Enyhítéseket kell adni az adó terén a kis háztulajdonosoknak és ha adó terén adnak nekik enyhítést, ez segítség a számukra, de az nem segítség, ha az üzlethelyiségek felszabadulnak és szabadon lehet felmondani. Az sem segítség, ha az ő tisztelt kollégáik, a nagy háztulajdonosok, a nagy lakásokban szabadon felmondhatnak és szabadon emelhetnek béreket. Azt mondtam, hogy : tisztelt kollégáik. Ez a kifejezés teljesen helytelen, mert hiszen a háztulajdon nem foglalkoz as, a háztulajdon tőkebefektetés. A régi háztulajdon tulajdonképen nem volt egyéb, mint a patriciusságnak egy kifejezője. Hiszen a régi patriciusi városokban nem volt teljes veretű városi polgár az, aki legalább egy kis házzal tulajdonul nem rendelkezett. (Ugy van! balfelöl.) S a régi patriciusi felfogás az volt, hogy a ház nem arravaló, hogy a ház jövedelmet hozzon, hanem arravaló, hogy reprezentáljon, (Ugy van ! balfelöl.) arravaló, hogy a tőkémet megóvja és arravaló, hogy én magam benne lakjam és kifelé mutassam azt, hogy a város törzsökös polgárai közé tartozom, hogy van nekem magántulajdonom. E háztulajdonos helyébe lépett a másik háztulajdonos, aki már tisztára építési spekulációból épített. Hát bocsánatot kérek, ez a háztulajdon ugy keletkezett, hogy ebben a legkevesebb tőkéje van benn magának a háztulajdonosnak. A legnagyobb tökéje van benne a kölcsöntadó bankoknak, mint törlesztéses és bankkölcsön. Ha azt mondom, hogy egynegyed része van benne az eredeti építtető tőkéjének és háromnegyedrésze a banktőke, akkor én már egy nagyszerű példát mondottam. Én ismertem budapesti bankspekulantokat, akik sokkal rosszabb viszonyok között építtettek, mert úgyszólván nem volt semmijük, amikor hozzáfogtak az építéshez, ugy hogy adósai maradtak az iparosoknak és nagyon bajosan tudtak keresztülvergődni. Nagyon súlyos baj érte tehát azokat, akik spekulációból építettek házakat, mert abban a vizözönben, amely a valuta leromlása következtében bekövetkezett és óriási tőkeértékeket nyelt el, az eladósodott házak tulajdonosai egyszerre az általános vízözön következtében súlyosan gazdag emberekké változtak át. Ismertem embereket, akiknek 10 —15 házuk volt, amely nem ért semmit; ők házmesterei voltak e házaknak. S amikor bekövetkezett a korona leromlása, bekövetkezett az ingatlanok értékemelkedése, akkor nagyon gazdag emberekké változtak át (Ugy van! balfelöl.) teljesen lerongyolódott szegény emberekből. Mert arról sohasem szól a krónika, hogy