Nemzetgyűlési napló, 1922. X. kötet • 1922. február 20. - 1922. március 14.

Ülésnapok - 1922-111

440 A nemzetgyűlés 111. ülése 1923. évi március hó 13-án, kedden. milliárdosok számára barakkhelyiségeket kell majd nyitni. Az üzlethelyiségekbe pedig — amint mondottam — bemegy a schieber-elem, amely a más által megteremtett vagyonértéket, a műhelynek, a boltnak értékét egyszerűen lefoglalja a maga számára; egyszerűen rálicitál a régi szorgalmas munkásemberre, aki azt az üzletkört, azt a vagyont megteremtette magának, tehát ismét a gyenge fog onnan kidobatni, aki nem tud magának sem műhely-házat, sem üzleti házat épiteni, a tőkeerős pedig bevonul az ő helyére. »Veteres migrate eoloni!« Az épitkezés kérdésének tehát evvel a kérdéssel semmiféle kapcsolata nincs, Mindezektől az intézkedésektői az épitkezés megindítását nem lehet remélni. Az épitkezés csak akkor indulhat meg, ha az építkezést maga az állam veszi a kezébe, (Igaz! Ugy van! Ml felöl.) ami az államnak nemcsak szociális kötelessége, hanem a legjobb pénzügyi politika is. Ha az állam az építkezéseket már régeb* ben, amikor ez sürgettetett, megindította volna, akkor a lerongyolódott koronát valorizálhatta volna, mert minden beépített korona tulajdonképen a valuta stabilizálása, (Ugy van! balfelöl.) amint minden beépített tégla, minden beépített vas, fa és munka tulajdonképen aranyérték, amely megmaradt abból az időből, amikor ezek a házak felépültek. Folyton halljuk azt a dogmatikus ellenvetést, hogy ez nem lehet állami feladat. Az, hogy mi állami feladat és mi nem állami feladat, korszakonkint változik. 40 esztendővel ezelőtt más nézeten voltak az emberek az állami feladatokról, mint ma és 10 vagy 20 óv múlva ismét más nézeten lesznek. Mindig az az állami feladat, amit a közérdek parancsol, hogy állami feladattá legyen (Ugy van! Ugy van! a haloldalon.) ós mindig állami feladat annak az elvégzése, amit a magánosok elvégezni nem tudnak. A magánosok pedig az építkezést nem végzik és nem végezhetik el; nem végezhetik el azért, mert nem áll rendelkezésükre építkezési hitel és nem akarják elvégezni azért, mert az épitkezés számukra jövedelmező befektetés gyanánt nem kínálkozik. Kiss Menyhért: Kényszeríteni kell őket! Vázsonyi Vilmos: Arra is rá fogok térni. Azok, akik azt várják, hogy amikor most majd szabaddá teszik a lakásoknak egy részét, szabaddá teszik az üzleteket, most már építkezni fognak, végtelenül csalódnak. A tőkererősek, akik elhelyezést keresnek, még mindig szivesebben fogják megvenni a kész házakat, (Ugy van ! bal felöl ) semmint hogy építkezzenek, mert amikor az építkezési tervüket elkészítik, a valuta ingadozásai miatt nem tudják, hogy a végén tulajdonképen mennyibe fog kerülni az ő házuk ; vesznek tehát kész házakat. Épen a tőkeerősek ezt fogják tenni, amint vettek is házakat tőkeerős^kezek azoktól, akik a házakat tartani nem tudták. Es miért veszik meg a házakat ? Megveszik azért, amiért vettek valutát. A valuta sem kamatozik, a dollárok, a lirák és a frankok sem kamatoznak. Miért vettek tehát dollárt, lirát, egyáltalában valutát ? Egyszerűen azért, hogy a korona ingadozásaitól mentesítsék magukat. Egy idegesség, a korona romlásától való félelem kergette őket bele abba, hogy valutát vegyenek, mert konzerválni akarták meglévő tőkéiket. Es akik aranyat vesznek, vájjon azoknak az arany micsoda kamatot hoz? Semmit sem hoz, de ők a fősúlyt arra helyezik, hogy tőkéiket konzerválják ós akik házakat vettek, azok is arra helyezték a súlyt, hogy tőkéiket konzerválják. Ilyen körülmények között kizárólag az állam az, amely képes építkezni, az állam az, amelynek ez az épitkezés tulajdonképen csak látszólag kerül pénzébe, mert hiszen uj adóobjektumokat teremt magának az állam, egy rezervoárját a későbbi házadónak, munkaalmakat teremt, az iparágaknak egész sokaságát táplálja, beépíti és stabilizálja a maga valutáját. Az a dogmatikus ellenvetés tehát, hogy az állam nem építhet, hogy az állam nem végezheti el az építkezést, nem helytálló, mert ez oda fog vezetni, hogy mi ebből a kérdésből itt nem tudunk kijutni. Az állam mellett az épitkezés feladata és kötelessége azon tőkeerős vállalatoknak, . . . Kiss Menyhért : Bankoknak ! Vázsonyi Vilmos : ... amelyek igenis képesek arra, hogy a maguk alkalmazottjai számára építsenek és ezáltal a lakásszükségletet ós az üzleti helyiségek szükségletét kielégítsék. Igenis van törvényes mód erre és egyes államok meg is ragadták ezt a törvényes kényszert, hogy ezeket a vállalatokat építkezésre kényszerítsék. Ehhez a módhoz is hozzá lehet folyamodni, de magának az államnak hatékony közreműködése nélkül ez lehetetlen. Legyen kegyes a kormány itt egy igen kiváló pénzügyi szakférfiúnak, Magyarország egyik legkiválóbb elhunyt politikusának, Wekeríe Sándornak az örökét átvenni, aki szintén értett valamit a dolgokhoz és leglelkesebb hive volt a lakásépítésnek még normális, békés időkben is, amikor sokkal kevesebbet jelentett a lakáskérdés, mint amennyit jelent most. Hogy még egy érvet hozzak fel arra nézve, hogy az épitkezés állami feladat : ha a menekülteknek Budapestre való feljövetele és általában csonka Magyarországba való feljövetele itt még nagyobbmértékü lakásínséget teremtett, vájjon ennek a menekültügynek a rendezése, à menekültek számára u j lakások építése nem az egész nemzetnek a feladata és kötelessége-e? Nem állami feladat-e ez, amelyről az államnak keli gondoskodnia? Lehet-e ezt a kérdést a régi lakosság rovására megoldani? Nem, ez lehetetlenség. Igenis, az államnak kell itt a maga részéről is a legnagyobb mértékben beavatkoznia. Én óriási ellenmondást látok abban, hogy a kormány egyfelől teljesen tisztában van azzal, hogy abnormis gazdasági helyzetben va-