Nemzetgyűlési napló, 1922. X. kötet • 1922. február 20. - 1922. március 14.
Ülésnapok - 1922-111
A nemzetgyűlés 111. ülése 1923. ha a szabad felmondás által exisztenciájában és létében fenyegettetik, akkor oly gyors leromlása fog bekövetkezni a valutánknak, amelyről nem is álmodnak azok, akik ezt a rendelkezést életbe akarják léptetni ; olyan gyors leromlás, amely mellett lehetetlen lesz a valutának mesterséges eszközökkel való tartása is, mert végre teljesen lehetetlen a külföldtől elvárni, hogy nagyobb értéket tulajdonítson a koronáknak, mint amennyi értéket mi magunk tulajdonítunk annak, (ügy van! balfelöl.) T. Nemzetgyűlés! Nagyon jől megértettem, hogy a házbérek és üzletbérek emelésének kérdésénél a pénzügyi szempontok is szerepet játszanak, mert hiszen a házadó egyike a legmagasabb adóknak. Budapesten a házadó 24%, egyéb városokban 20%, másutt 15%, tehát el lehet mondani, hogy az egész országban átlag 20%-ot tesz ki. Ehhez járul még az úgynevezett kincstári haszonrészesedés, amely szintén jelentékeny összeget tesz ki, ehhez járulnak továbbá a városi pótlékok, a házbérkrajcárok, úgyhogy a házbérnek és üzletbérnek igen jelentékeny része az államnak és a városnak kezén marad. Ha a pénzügyminister ur azt hiszi, hogy az úgynevezett felszabadító akció következtében nyerni fog azon, hogy nagyobb lesz a házadó, nagymértékben csalódik. A pénzügyminister ur 800 millió koronára kontemplálja a házadőnak bevételét, nem szólva a kincstári haszonrészesedésről. 20% átlagot véve alapul, ez 16 milliárd korona házbérnek és üzletbérnek felel meg az egész országban. Ha ezek az emelések, amelyeket terveznek, véghez vitetnek, minimális számítással tízszeres emelést várhatunk a jelenlegi állapottal szemben, tehát 160 milliárdot kell kivasalni az országból csak házbér és üzletbér fejében. Vájjon 160 milliárd korona házbér és üzietbér ki vasalása után miféle drágasági folyamat fog itt megindulni? Lesz-e majd olyan naiv ember, aki elhiszi, hogy azok, akikre ilyen exorbitáns terheket akarnak róni, hajlandók lesznek ezeket a terheket maguk viselni ? A kereskedelem és ipar ezt az ajándékot, amelyet a kormány szándékozik neki megadni, egyáltalán nem érdemli meg, mert már más ajándékokat is kapott. Ha a forgalmi adót a fogyasztóközönség viseli is, de az ipar és kereskedelem kezeli ; az ipar és kereskedelem a pénzbeszedője, ingyenes finánca az államnak, midőn beszedi a forgalmi adót és könyvvezetésre kényszerül. A kereseti adó az egyetlen adó, amelynél a valóságos, kinyomozott, könyvelésen alapuló tiszta jövedelmet akarja az állam kinyomozni és a kereseti adó az ipart, kereskedelmet s a szabad foglalkozásokat terheli. Ezenkívül az ipar és a kereskedelem megkapta még azt az ajándékot is, hogy alkalmazottainak adóját szavatosság terhe mellett ő tartozik beszolgáltatni, ami magyarul azt jelenti, hogy ezeket az adókat az alkalmazottai helyett ő tartozik megfizetni — én magam is fizetem az adót a cselééit március hó 13-án, kedden. 439 deim után — mert hiszen a szociális béke nem óvható meg másként, mintha az alkalmazottak után magam fizetem az adót, és azt hiszem, nincs senki, aki ezt az adót az alkalmazottaitól levonná. Ez tehát ujabb terhe volt az iparnak és a kereskedelemnek, (Felkiáltások jobb felöl : A földbirtoknak is!) igen, az egész ország lakosságának, amennyiben alkalmazottakat tart. Azt hiszem, ezek után teljesen lehetetlen még azzal is megajándékoznunk az ipart és kereskedelmet, hogy az üzleteknek, a műhelyeknek bérét szabadon lehessen emelni, birói mérséklés nélkül és hogy szabad legyen a felmondás. E rendelkezések mellett a hirek szerint a kormány az u. n. nagylakások felszabadítását is tervezi, vagyis azt, hogy ott is szabad legyen a felmondás és a béremelés. Ez nagyon tetszetősen hangzik demokratikus szempontból, ennek a rendelkezésnek azonban semmiféle értéke nincs, mert először is mindenki, aki azt hiszi, hogy ez az emelés csak a nagylakásokra fog szorítkozni, megjegyezheti magának azt a mondást, hogy : követni fogsz a vérpadon. Aza felfogás, mintha hatszobás lakásokban csak gazdag emberek laknának, teljesen helytelen és illuzorius. Ha valaki a külső részeken hat szobában lakik nagyszámú családjával, az sokkal kevésbé tőkeerős, mint az, aki a Szabadságtéren négy vagy öt szobában lakik. (Zaj a jobboldalon.) Ez teljesen illuzóriiis, mert ha valaki irodát vagy rendelőszobát tart és a hat szobából legalább kettő irodának vagy rendelőszobának szolgál, vagy, amint ismerek esetet, abban a lakásban szegény szüleit is tartja, ha ott külsőleg hat szobát találnak is, ebből még nem lehet gazdagságra vagy tőkeerőre következtetni. A régi rendelet nem is állott ezen az alapon, hanem az 1920. évben fizetett bért vette alapul. Amidőn erről a rendelkezésről, valamint az üzleteknek és műhelyeknek felszabadításáról van szó, beszélnek arról is, hogy ettől remélik az építkezés megindítását. Hát ez a lehető 'legnagyobb illúzió, — hogy a legenyhébb kifejezést használjam, Mert ha a nagy lakásokat szabadon fel lehet mondani, vagy ami avval egyértékü, azok bérét birói mérséklés nélkül szabadon lehet emelni, vagy pedig ha az üzlethelyiségeket szabadon fel lehet mondani, vagy ami azzal egyértékü, azok bérét birói mérséklés nélkül szabadon lehet emelni, mi következik ebből? Az, hogy most már azok, akiknek felmondottak, vagy akik ezt a bért nem tudják megfizetni, sietni fognak építkezni? Nem. Ezeknek helyébe azok lépnek, akik meg tudják fizetni a magas bért, tehát épen azok, akik építkezhetnének; a tőkeerősek fognak ezek helyébe lépni, (TJgy van ! balfelöl.) a gyengébbek pedig kidobatnak, s akiket a nagy lakásokból kidobnak, nem mehetnek kis lakásokba, mert ezek tovább is megkötve maradnak a kormány tervei szerint. Miután tehát a nagylakásokban ezek szerűit csak milliárdosok lesznek, a hajléktalan NAPLÓ X. ?,4
