Nemzetgyűlési napló, 1922. X. kötet • 1922. február 20. - 1922. március 14.

Ülésnapok - 1922-111

438 A nemzetgyűlés 111. ülése 1923. évi március hó 13-án, kedden. T. Nemzetgyűlés! A legnagyobb tévedésünk az volt, hogy azt hittük, hogy a háború befejeztével vége van az abnormis gazdasági helyzetnek is, holott épen ellenkezője az igaz. Ma, a háború befejezte után, sokkal abnormisabb a gazdasági helyzet nemcsak a leGyőzőtt, ele még a győző államokban is, mint volt a háboru idején. Abnormis gazdasági helyzetben a normális életnek törvényeivel kormányozni nem lehet, és azt a fényűzést egyetlen ország sem engedheti meg magának, hogy a szabad forgalom elveit juttassa érvényre és épen csak bizonyos pontokon akkor, amikor körülötte a világ egyáltalán nem áll a szabad forgalomnak elve alapján. Az én meggyőződésem az, t. Nemzetgyűlés, hogy ez a súlyos tévedés okozta tulajdonképen a mi valutánk megromlását, izmikor mi egy bizonyos ponton áttértünk minden előkészités nélkül a megkötött forgalomról a szabad forgalomra, akkor raktuk le alapját annak, hogy valutánk megromoljon, mert a legfontosabb értékmérő árának felszabaditásával alkalmat adtunk arra, hogy a koronának a belső értéke megromoljon. Ha bizonyos standardáruknak az árát megragadni nem tudjuk, a drágaság folytonos fokozódásával, a korona belső értékének megromlásával a valuta lezüllését megakadályozni nem lehet, Most abban a sajátszerű helyzetben vagyunk, hogy kétféle koronánk van : van egy külföldi koronánk, amely stabilnak látszik s amelynek a zürichiek örvendezhetnek, ez a korona Zürichben egy fél esztendő óta húsz körül mozog, s van egy belföldi koronánk, amelynek mi nem örülhetünk, mert ez a belföldi korona a megfagyasztott zürichi kurzus dacára szakadatlanul romlik és szakadatlanul fokozódik a drágaság. (Igás! Ügy van! halfelöl.) Ebben az abnorniis gazdasági helyzetben tervezi állítólag a kormány azt a rendelkezést, hogy mint felszabaditó kivan működni, de egyelőre csupán a felmondást kivan ja felszabadítani és fel akarja szabadítani a béremelést. A kormány mint felszabaditó a háztulajdonosok számára meg fogja engedni azt, hogy az üzletek, műhelyek és irodák bérét — igy szólnak a hírek — szabadon állapithassák meg, birói mérsékléstől és korlátozástól mentesen, s hogy ezekre a helyiségekre vonatkozóan szabad legyen a felmondás. Ugyanezt a rendelkezést tervezi a kormány az úgynevezett nagylakásoknál is, ami alatt — szintén a hirek szerint — azokat à lakásokat érti, amelyek hat szobából állanak, elejtvén tehát az eddigi rendelkezéseknek azt a pontját, amely szerint az 1920. évben vagy az 1917. évben fizetett bér magassága szolgál, legalább a fővárosban, alapjául a szabályozásnak. T. Nemzetgyűlés! A szabadforgalomnak alapja a forgalomnak normális mivolta. Ott, ahol kereslet és kínálat egyensúlyban nincs, ahol nincs termelés, ott szabadforgalomról nem lehet beszélni, ott a felszabadítás azt jelenti, hogy a gyengébbet odadobjuk zsákmányul az erősnek. Ott a felszabadítás azt jelenti, hogy a gyengébbet leigázzuk az erős javára, ott a felszabadítás azt jelenti, hogy szabaddá tesszük a kizsákmányolást. (Igaz! Ügy van! a baloldalon.) Minthogy senki kétségbe nem vonhatja azt az alaptételt, hogy belátható időn belül nagyobb építkezés nem várható, a jelenben pedig kétségtelen, hogy elegendő üzlethelyiség, elegendő műhely, iroda és elegengő lakás rendelkezésre nem áll, ennélfogva a szabad felmondás elvének proklamálása azt jelentené, hogy az ipart, a kereskedelmet és a szabad foglalkozásokat exisztenciájukban támadjuk meg. Mit jelent a szabad felmondás? A szabad felmondás azt jelenti, hogy a tőkeerős rálicitálhat a tőkében gyengébbre, azt jelenti, hogy az üzlet- és műhelybérekre a tőkeerős ujabb exisztencia rálicitálhat és kibecsülheti a régi üzletből, a régi műhelyből és régi irodából azt, aki ott exisztenciát alapított magának, sőt aki a detailüzleteknél azzal az üzlettel bizonyos tájékon üzletkört teremtett, aki egy vagyontárgyat alkotott, amivel a háztulajdonos házát értékesebbé tette. A szabad felmondás azt jelentené, hogy a tőkeerősek kidobhatnák a tőkében gyengébbeket és azoknak a helyére lépnének. A korlátlan béremelésnek pedig az a következménye, hogy ilyen inszolid exisztenciák lepvén meg az üzleteket, ezek nagyon természetesen mindenféle korláttól mentesen hárítanák át a reájuk nehezedő terheket magára a fogyasztó közönségre, úgyhogy a felmondás szabadsága és a béremelés szabadsága csak látszólag kérdése az iparnak és kereskedelemnek, tényleg azonban kérdése az egész városi lakosságnak, sőt az egész országnak, kérdése pedig azért, mert a szabad béremeléssel és ujabb, nem szolid alapokon nyugvó exisztenciáknak az üzleti életbe való betodulásával a korona belső elértéktelenedésének ujabb lökést adunk, megindítjuk az ujabb nagy drágasági folyamatot, amely pedig amúgy is máiilyen beavatkozások nélkül is szakadatlanul folyik, mert hiszen a majdnem változatlan zürichi kurzus mellett 100 és 200°/o-os emelkedéseket látunk azóta, mióta a zürichi kurzusa 20 körül mozog. Erdélyi Aladár: Mióta a kosztpénz emelkedik. VáZSOnyi Vilmos : Ha már most erre az alapra helyezkedünk, akkor bekövetkezik a koronának, mint már mondottam, további lezüllesztése, bekövetkezik annál inkább, mert hiszen az állam és a város egyes tereken maga is hozzájárul a folytonos drágasághoz, a vasúti és közúti tarifáknak az emelésével, ugy hogy egy szakadatlan leromlását látjuk a korona belső vásárlási értékének. Ilyen körülmények között azután, ha megindul ez a katasztrofális nagyságú drágasági folyamat, ha az ipar és kereskedelem az eddigi terhek mellett még ezt a nagy és súlyos béremelési terhet is viseli,