Nemzetgyűlési napló, 1922. X. kötet • 1922. február 20. - 1922. március 14.
Ülésnapok - 1922-111
A nemzetgyűlés 111. ülése 1923. évi március hó 13-án, kedden. 435 tétessék, ami egyszerűen megfordítja az arányt a községek javára, szemben az erdészeti alappal. Elnök : Kivan még valaki szólni ? Halász Móric képviselő ur ! Halász Móric: Igen t. Nemzetgyűlés! Azt hiszem, hogy előttem szólt Gaal G-aston t. képviselőtársam bizonyos tekintetben a kihágásokra gondol. Az erdei kihágásokról intézkedik már az 1901. évi XX. te; annak értelmében a kihágási büntetéspénzek felerésze illeti meg a községet, felerésze pedig az erdei alapot. Ez a szakasz azonban kizárólag erdőrendészeti áthágásokról beszél. Erdőrendészeti áthágások esetében már az 1879: XXXI. te. értelmében is az volt az állapot, amit ez a törvényjavaslat most világosan kifejez. En nem látok semmiféle nehézséget sem abban, hogy esetleg az 1901. évi XX. te. alapján az áthágási büntetéspénzek is ugyanúgy kezeltessenek, mint a kiliágási büntetéspénzek. Erdőrendészeti áthágás azonban a legritkább esetek közé tartozik, mert hiszen erdőrendészeti áthágást csak a tulajdonos saját erdejében követhet el. Ez a bizonyos 100.000 és 200.000 koronás maximális bírság csak akkor volna kivethető, ha pl. valaki makacsul megtagadná az erdősítést, vagy üzemterven kivül egyszerűen nekifogna erdeje valamelyik részének kivágatásához. Ennélfogva nem látom be, hogy a Gaal G-aston t. képviselőtársam által benyújtott határozati javaslat ezt a célt miképen akarná szolgálni. Én azt tartom, hogy maradhat azon a módon a törvényjavaslat, ahogyan van. A legrosszabb esetben pedig kérném, hogy az 1901. évi XX. te. alapján a felosztási arány fele-felerészben állapíttassák meg. Barthos Andor: Szót kérek! Elnök : Barthos képviselő ur kíván szólni. Barthos Andor : T. Nemzetgyűlés ! A magam részéről annak megfontolását ajánlom, hogy a mi jogrendszerünk úgynevezett egyszerűsítésének elvét nem kellene itt szem előtt tartani. Ha azt nézzük, mit mond az 1879. évi XXXI. te. a pénzbüntetésekről s azonkívül a kártérítési összegekről, s viszont, ha nézzük a későbbi lex generálist, akkor azt látjuk, hogy à 23. § megmondja, hogy fele-fele részben az állam és a község között osztassék meg a büntetéspénz, ugyanennek a törvénynek 42. §-a pedig minden ellenkező törvényes rendelkezés hatályavesztését kimondja. Megfontolandónak tartom tehát, hogy jogrendszerünkbe, amely az egyöntetűséget kell hogy szem előtt tartsa, egy ilyen jogszabályt vájjon beilleszthetünk-e és nem volna-e helyes az, amire, ugy látszik, alludálni kivánt t. barátom, dabasi Halász Móric képviselőtársam, hogy már csak az egyöntetűség kedvéért is ragaszkodjunk ahhoz, hogy fele-felerészben a község és az állam között osztassék meg az áthágási büntetéspénz. Nem szabad azonban, miután minden felszólalónak kötelessége a jóhiszeműség, elhallgatnom azt sem, hogy én, mint jogász, t*á dok különbséget tenni kihágás és áthágás között. Egészen más a kihágás, mert hiszen az egy deliktum, amely a vétség után következő legkisebb jelentőségű büntetendő cselekmény, amelynél tulajdonképen nem is annyira a jogrend megtámadását kívánja a törvényhozó büntetni, mint inkább egy szabály megszegését kívánja valamivel megtorolni. Ezt jól tudom, valamint azt is, hogy az erdőtörvény, az 1879. évi XXXI. te. egy kategória sui generist alkotott akkor, mikor áthágásnak nyilvánít bizonyos dolgokat. Ha tehát az igen t. törvényhozás bölcsessége az elmondottak ellenére is egy külön intézkedés szükségességét látja fenforogni, akkor én természetesen nem kívánok erre nézve külön javaslatot tenni, mindössze csak megfontolásra, meggondolásra tartom érdemesnek azt az előbb említett gondolatot, vájjon a jogrendszer egyöntetűsége érdekében nem volna-e helyes itt is elfogadni azt a szabályt, amelyet az u. n. egyszerűsítési törvény, az 1901. évi XX. te. 23. §-a expressis verbis, minden más ellenkező törvényszabályt hatályon kivül helyezőleg elrendelt. Ezt voltam bátor előadni. Elnök : Kivan még valaki szólni ? Ha szólni senki sem kivan, a vitát bezárom. A földmivelésügyi minister ur kíván szólni. Szabó István (nagyatádi) földmivelésügyi minister : T. Nemzetgyűlés ! Ennél a módosításnál tulajdonképen csak arról van szó, hogy a község mennyi részt kapjon a büntetéspénzekből és mennyit kapjon az erdei alap. Nagyon sajnálom, hogy épen ennél a törvényjavaslatnál hozta fel Gaal Gaston t. képviselőtársam azt, hogy a büntetéspénzeket hogyan szabják ki és mennyire igyekeznek büntetésekre okot és módot találni, mert azok, amiket t. képviselőtársam elmondott, megengedem, hogy előfordulnak, de nem ezen a téren. Előfordulnak a fináncpolitikában, a pénzügyi téren. Előfordulhatnak ott a dolog természeténél fogva, mert ott az a szabály, hogy a fináncot öthatodrész illeti meg a bírságösszegből és csak egyhatodrész kerül az államkasszába. Ha tehát azoknak a községeknek ilyen nagy jövedelmet biztosithat az, ha visszaéléseket fedeznek fel, megengedem, hogy igyekeznek találni és felfedezni visszaéléseket minél bővebben és minél gyakrabban, mert hiszen saját maguknak is van belőle hasznuk. De bocsánatot kérek, ennél a törvényjavaslatnál igazán nem igy van. Itt a büntetéspénzből egy fillért sem kap az, aki a visszaéléseket felfedezi vagy bejelenti, az egy fillérben sem részesül, hanem az egész büntetéspénzt az erdei alapnak kell átadni Erre a törvényre és ezekre az erdészeti intézkedésekre ráhúzni azt, amit pénzügyi téren tapasztalunk, nem tartom egészen szerencsés gondolatnak, mert igen furcsa világitásba állítanánk azokat az erdészeti közegyeket, akik a visszaéléseket bejelenteni kötelesek. |2Íc& hinné róluk a közönség Gaal Gaston t, i '
