Nemzetgyűlési napló, 1922. X. kötet • 1922. február 20. - 1922. március 14.

Ülésnapok - 1922-111

434 A nemzetgyűlés 111. ülése 1923. évi március hó 13-án, kedden. Szabó István (nagyatádi) földmivelésügyi minister : Hozzájárulok. Elnök : A tanácskozást befejezettnek nyilvánítom. Következik a határozathozatal. A kérdést ugy fogom föltenni, hogy elsősorban az eredeti szöveget bocsátom szavazás alá, és amennyiben a nemzetgyűlés azt nem fogadná el, akkor egymásután felteszem a kérdést Gaal Gaston képviselő ur kétrendbeli módosítására és az előadó ur módosítására. (Helyeslés.) Amennyiben a kérdés ilyen felteveséhez a nemzetgyűlés hozzájárul, felteszem a kérdést, méltóztatik-e az uj 19. § első bekezdését eredeti szövegezésében elfogadni : igen vagy nem ? (Nem !) A Ház a szakaszt eredeti szövegezésében nem fogadja el. Kérdem már most, méltóztatik-e a 19. §-t Gaal Gaston képviselő ur első módosításával elfogadni : igen vagy nem ? (Igen !) A nemzetgyűlés Gaal Gaston képviselő ur első módosítását elfogadta. Kérdem a nemzetgyűlést: méltóztatik-e elfogadni Gaal Gaston képviselő ur harmadik módosítását, igen vagy nem ? (Igen !) Ezt a módosítást is elfogadottnak jelentem ki. Kérdem a nemzetgyűlést: méltóztatik-e az előadó ur módosítását elfogadni igen, vagy nem? (Igen!) Ezt a módosítást is elfogadottnak jelentem ki. Következik a 19. § második bekezdése. Gaal Gaston képviselő urat illeti a szó. Gaal Gaston: T. Nemzetgyűlés! Miként az általános vitában kifejtettem, ennek a bekezdésnek intézkedéseit bizonyos mértékben aggályosaknak tartom. Az előttünk levő javaslat ós a legutóbb letárgyalt javaslat is a kihágási esetek igen nagy számát statuálják. Nézetem az, hogy tekintve azt a természetes előszeretetet, mellyel az erdészeti státus az erdészeti alap növelése iránt viseltetik, nem lehet csodálni, ha az erdészeti alapot majd gyarapítani kívánják és attól félek, hogy ha a befolyó kihágási pénzek négyötöde az erdei alapot fogja illetni és csupán egyötöde a községek szegényalapját, akkor ez bizonyos stimuláló hatással lesz az erdészeti karra a kihágások számának fokozása tekintetében. Tudom, hogy megint azt méltóztatik majd mondani, — különösen a minister úrtól fogom hallani, — hogy én a világon minden rosszat feltételezek az erdészeti karról. Méltóztassék elhinni, semmivel több rosszat nem tételezek fel róla, mint amennyit én a bürokratikus intézményeknek a perifériákon működő közegeiről élettapasztalatból tudok. Amikor az adótörvényeket tárgyaltuk, felszólaltam a tantième-rendszer ellen és mindaz ellen, ami a tantième-rendszert előmozdítja, de a pénzügyminister ur akkor szükségesnek látta védelmébe venni a kinn működő tisztviselőket. Méltóztassék kimenni az országba ós megnézni, mik történnek a dohányjövedéki, a szeszkihágásokj a bortermelési adók terén. Abból a rendszerből, mely az elért büntetéspénzek nagyrószét azoknak a közegeknek juttatja, melyek a kihágást felfedezik, olyan lehetetlen állapotok keletkeztek, amelyeknek a falvaknak az ilyen komplikált törvényekre nem nevelt népét kiszolgáltatni nem lehet, hiszen vannak tisztviselők, akik ilyen módon akarnak százezreket és vagyonokat szerezni. Tudok eseteket, amikor kolosszális büntetést szab ki az elsőfokú közeg, csak azért, hogy megijessze az illetőt, de a második szava az, hogy egyezzünk ki. A törvény ugyanis módot ad neki arra, hogy kiegyezzék az illetővel, pedig ha az illető fellebbezne, nem rónák ki rá az elsőfokon kiszabott büntetést; csakhogy az a szegény parasztember nem tudja, hogy fellebbezni is lehet és kiegyezik. így károsítják a törvény intenciója ellenére az adófizetőket. Én, aki ezeket a példákat a gyakorlatból ismerem, akihez százával jönnek panaszra a környékbeli parasztemberek, minden ilyesmitől félek, egyszerűen azon elv alapján, hogy, akit egyszer a kigyó megcsípett, az a gyíktól is megijed. Kétségtelen, hogy súlyos büntetésekkel is el kell érnünk a tör vény tiszteletet és iparkodni kell elérni mindazt a jót, amit a minister ur ebbe a törvényjavaslatba belefoglalt, hogy megfelelő kihágási eljárással is biztosítsuk a törvény végrehajtását. Vigyázzunk azonban a kérdés másik oldalára is, hogy ezek a pézbirságok ne legyenek stimuláló hatással az erdészeti közegekre. Ezek a kihágási pénzek nagyobb részükben folyjanak be a községek szegényalapjára, nagyon ráfér, ne menjek olyan alapra, amelyből bizonyos irodalmi működés címén és más címeken az az erdészeti kar is részesülhet, mely a kihágásokat konstatálja, feljelenti és részben el is bírálja. Nem kívánok a törvény intencióin semmit sem változtatni, csupán arra kérem a minister urat, hogy ezt méltóztassék megváltoztatni. Tudom, az egyik régebbi törvényben is ugyanez az arány van megállapítva, de van egy másik törvényünk, melyben más arány van megállapítva. En nem kívánom a büntetéseket leszállítani. Aki a törvényt nem tartja meg, azt büntessék meg. Az állam nem szorul ezekre a büntetéspénzekre, de a községek nagyon rászorulnak. Méltóztassék a javaslatba megállapitott arányt megfordítani, a befolyt büntetéspénzek egyötödét az erdészeti alap részére biztosítani, négyötöde pedig maradjon a községi pénztárakban, ez minden községre nagyon ráfér. Ezzel megelőzzük azt, hogy a javaslat intézkedése stimuláló hatással legyen az erdészeti közegekre, és kizárjuk azt, hogy túlságba vigyék a kihágások megállapítását csupán azért, — ha van rá ok, ha nincs — mert az erdészeti karnak ebből bizonyos előnye van. Tisztelettel kérem, méltóztassék elfogadni azt a módosításomat, hogy a javaslat szövegében az egyötöd helyébe négyötöd és a négyötöd helyébe egyötöd