Nemzetgyűlési napló, 1922. X. kötet • 1922. február 20. - 1922. március 14.

Ülésnapok - 1922-111

A nemzetgyűlés 111. ülése 1923. évi mér cms hó 13-án, kedden. 425 Azt hiszem, hogy olyan röviden, amilyen röviden szoktam elintézni a dolgokat, mindenre válaszoltam. Csak azt akarom újra hangoztatni, hogy távol áll a kormánytól az a gondolat, hogy szerencsétlen nyugdíjas bajtársaimmal ne foglalkozzék. Különösen azt a gondolatot szeretném végleg elpusztítani az agyakból, hogy nálunk nem szeretetteljesen gondolnak a nyugdíjasokra, mert hiszen tudom, hogy az utódállamok és a szomszédok többet fizetnek, de nem tudom elhinni, hogy ha valaki szegény ember, a gyerekét ne szeresse. Azt elhiszem, hogy a szegény ember szereti a gyerekét és ha nem is tudja selyemben, aranyhímzésű ruhában járatni, de mégis szeretetteljesen gondoskodhatik róla, amennyire képes. Kiss Menyhért: Áldozzon érte! Belitska Sándor honvédelmi minister : Olyan ritkán szólalok fel, hogy kérem, méltóztassék megengedni, hogy felhasználjam ezt az alkalmat egypár általánosabb kijelentésre is. (Hall juk ! Halljuk !) Le akarom szögezni és ismételni akarom a szélsőbaloldalnak azt a minapi kijelentésót. amely ugy hangzott, hogy nem lehet becsületes, magyar ember az, aki a honvédségnek mai nehéz teljesítményei előtt meg nem hódol. A minap a szélsőbaloldalon hangzott el ez a kijelentés és általános tetszést aratott. A magam részéről arra kérem az igen t. Nemzetgyűlést, méltóztassanak ezt a mi szegény, kis hadseregünket meleg szeretetükbe fogadni, (Általános, élénk éljenzés.) mert méltóztatnak tudni, hogy hazaszerető, fegyelmezett hadsereg, és azt is méltóztatnak tudni, hogy bizony sok tekintetben nehéz viszonyok között tengődik. (Igaz ! Ugy van ! jobbfelöl). Ennek a hadseregnek szüksége van a nemzetgyűlés szeretetére, mert hiszen a prosperálása sok tekintetben függ a nemzetgyűlés támogatásától. (Igaz ! Ugy van !) Azzal a kéréssel zárom szavaimat, hogy méltóztassanak az én jeligémet állandóan szem előtt tartani : tartsuk meg ezt a hadsereget védképes állapotban, mert a győzők mindenünket elvehetik tőlünk, de a becsületünket nem adjuk. (Elénk helyeslés, éljenzés és taps- a jobb- és a baloldalon.) Elnök : Homonnay Tivadar képviselő urat illető a szó. (Zaj és félkiáltások balfelM : Szünetet kérünk !) Homonnay Tivadar: T. Nemzetgyűlés! Szilágyi Lajos igen tisztelt képviselőtársam a nemzetgyűlés elé hozta a nyugdíjas tiszteknek rettenetesen nyomasztó helyzetét, tlgyanily tárgyban óhajtok én is a nemzetgyűlés elé lépni és kérem a t. Nemzetgyűlést, hogy pár percet méltóztassék erre engedélyezni. Rövid leszek, egyrészt azért, mert Szilágyi t. képviselőtársam igen sokat elmondott, amit én akartam elmondani, másrészt azért, mert a nemzetgyűlésnek tárgyalásra szánt ideje nemsokára lejár és amint nem tartom helyesnek, hogy szócsatákat vívjunk személyes kérdésekben, ép ugy helytelenitem azt is, hogy minden néven nevezendő üggyel a nemzetgyűlés elé jöjjünk napirend előtt. De azt a tárgyat, amelyet a nemzetgyűlés elé kívánok hozni, a nyugdíjasok ügyét, tartom olyan fontosnak, mint más tárgyat, amelyet a nemzetgyűlés elé szoktak hozni napirend előtti felszólalás alakjában. T. Nemzetgyűlés ! A honvédelmi minister ur azt méltóztatott mondani, hogy a kormány a legmelegebb szivvel kezeli a nyugdíjasok kérdéséi Most hasonló kategóriának, a közalkalmazottaknak nehéz, sanyarú gazdasági helyzetéről kívánok szólni és azt hiszem, hogy ebben a kérdésben is hasonló választ lesz szerencsém kapni a kormány részéről. Remélem, ki fogja nyilatkoztatni a kormány, hogy hasonlóan meleg szivvel gondoskodik a közalkalmazottaknak, ugy a köztisztviselőknek, mint az altiszteknek kategóriájáról is. Felszólalásomnak oka főként az, hogy látjuk és tapasztaljuk, nemcsak a székesfővárosban, de az egész országban mindenütt az érdekelteknek idegességét. A közalkalmazottaknak s a gazdasági egyesületeknek képviselői lépten-nyomon megnyilatkoznak az ellen a «tarthatatlan helyzet ellen, melyben ma a közalkalmazottak sínylődnek. Nincs egyetlen nap sem, hogy egyes újságok akár pro, akár kontra — fájdalom, igen sok esetben kontra, és erre is leszek bátor rátérni — ne foglalkoznának a tiszt viselőkérdéssel. A tisztviselők nap-nap mellett deputációznak a ministereknél, a ministerelnöknél, memorandumot memorandum után adnak be, melyekben kérik, hogy végrevalahára gyökeresen szanálják a nyomorúságos helyzetüket. Hallunk olyan hangokat is, hogy a tisztviselők modora, magatartása az utóbbi időben olyan erős, amely nem egyeztethető össze a társadalmi pozíciójukkal. (Mozgás balfelöl.) Előrebocsátom, hogy legszentebb meggyőződésem és értesülésem szerint a magyar tisztviselői kar, a közalkalmazottak kara — beleértve mindenkor a ministeriumokat, vasutakat és postát stb., stb. — sohasem ragadtatja el magát arra, hogy a nemzet ellen foglaljon állást ; sohasem ragadtatja el magát arra, hogy például általános sztrájkot rendezzen. (Zaj.) Szilágyi Lajos : Még csak az hiányzik ! Homonnay Tivadar : Ezt azért mondom ennyire nyíltan és őszintén, mert épen fél órával ezelőtt hallottam, hogy a kormánynak olyan hireket továbbítottak volna, hogy a tisztviselők erősebb retorzióval kivannak élni. Ez nem áll; a tisztviselők csak azt kívánják, hogy ne csusszanak-másszanak a mindenkori kormányokhoz, ministerekhez, hanem végre valahára gyökeresen szanáltassék a helyzetük. A magyar kormánynak — nemcsak ennek, de a mindenkori magyar kormánynak — évtizedek óta az a rossz szokása, hogy ankéteznek, bizottságoznak, tárgyalnak és mindent csinálnak, csak épen gyorsan nem intéz62*