Nemzetgyűlési napló, 1922. X. kötet • 1922. február 20. - 1922. március 14.

Ülésnapok - 1922-111

426 A nemzetgyűlés 111. ülése 1923, kednek, liolott jól tudják, hogy aki gyorsan ad, az kétszer ad. Ma is ez a helyzet. Fájdalommal állapítom meg a nemzetgyű­lés előtt, hogy bár a kormány foglalkozott a ministertanácson a tisztviselők helyzetének javí­tásával, de ez még mindig késik, és nem hal­lunk felelős állásban levőktől olyan nyilatkoza­tot, amely ezt a szerintem megérthető izgalmat le tudná csillapítani s amely békességet és meg­elégedettséget tudna a tisztviselőkbe beoltani. A kormány most is annyira késett a segélyeknek kiadásával, hogy az, amit a közalkalmazottak kategóriája kér, ma már túlhaladott álláspont s a kormány még ezt sem adta meg teljesen. Ma már a rendkívüli segélynek legalább száz százaléka volna az a minimális összeg, amellyel a tisztviselők az általuk kivánt életstandardra helyezkedhetnének. Ne méltóztassanak azt hinni, hogy az 1914. év előtti állapotokra kivannak visszatérni, hanem csak azt kívánják, hogy a kormány azt a helyzetet állítsa vissza, amely az 1920. év május havában volt általános drágulás idejének felel meg. Sajnos, azt látjuk, hogy itt a nemzetgyűlésen is — és ezt nyíltan kimon­dom — kevés szószólója és támogatója volt en­nek a kategóriának, amely pedig minden leg­messzebbmenő pártfogást megérdemel. Ma olvasom egyik lapban, hogy a tiszt­viselők havi 100.000-től 8000 korona havi segélyt kapnak. Százezer koronát még ministe­rek sem kapnak. Ebben benne van a régi se­gély. A sajtónak egy része tehát ne állítsa be ugy a kérdést a címekben, hogy a tisztviselők fizetését megint milyen nagy mértékben eme­lik. Ez feltétlenül visszás hangokat fog kelteni más társadalmi rétegekben, és feltétlenül azt a célt szolgálja, hogy az egyes társadalmi osztá­lyok között, ha nem is az egyenetlenkedésnek, de az elégedetlenkedésnek magvát elhintse. Ezt a magam részéről elítélem. Ha valamelyik lap nem tudja, hogy mi van a javaslatban vagy a rendeletben, inkább ne közöljön címet, (Ügy van!) de ne izgassa és hiu reményekkel ne táplálja a tisztviselői kategóriát, (Igaz! Ugy van ! jobbfelöl) ne irja, hogy ennyit és ennyit kap, holott kevesebbet kap, másrészt pedig a kevésbé tájékozott és újságot kevésbé olvasó ország lakosságának igen nagy százaléka előtt ne bizonyítgassa azt, hogy a tisztviselők fizeté­sét megint emelik. (Hdyeslés jobb- és balfelöl) T. Nemzetgyűlés! Én azt hiszem, hogy ez­zel a kérdéssel hosszabb ideig érdemes és kell foglalkozni. Akkor, amikor a tisztviselők kérdé­sét itt a nemzetgyűlés előtt napirendre hozom, kijelentem azt, hogy teljesen objektiv alapon kívánom ezek után is bírálni a tisztviselők helyzetét. Azt hiszem, hogy a legobjektívabb kritika az, a legmérsékeltebb ellenzéki kép­viselő, a legodaadóbb kormánypárti képviselő is be fogja látni azt, hogy a tisztviselők mai nyomorúságos helyzete immár tarthatatlan. (Helyeslés a jobboldalon,) De viszont be kell évi március hó 13-án, kedden. látni azt is, hogy a tisztviselők tarthatatlan helyzetén ez a kormány sem tett ez ideig any­nyit meg, mint amennyit a tisztviselők érdeke megkíván ós amennyit ez a tisztes kar meg­érdemelne. (Egy hang jobbfelöl: Mert nem te­hették meg!) Az első nemzetgyűlésen én a tisztviselő­kérdésben ha jól emlékszem azt mondottam, hogy ... Kiss Menyhért: Választás előtt Ígérik! Homonnay Tivadar : ... hogy az állami tisztviselőket és államot egy kétoldalú szerződés köti egymáshoz, szerződést köt, az állam az ő alkalmazottjával, tisztviselőjével és altisztjével szolgálat idejére a munkásával is. A szerződés­beli kötelezettséget a mindenkori kormánynak, amelynek kötelessége a tisztviselőnyomoron se­gíteni és egyedül hivatott reá, —• mondtam az első nemzetgyűlésen — száz százalékig teljesí­teni kell. Szerintem az államnak, — hogy Thiers szavaival éljek — »becsületes embernek kell lennie.« De ina igenis azt állítom, — fenn­tartva a becsületes ember elvét — ha az ország és kormányzat is olyan nehéz helyzetben van, hogy választania kell kettő között : az ország­nak tönkremenetele és a tisztviselők helyzetének gyökeres, az 1914 előtti állapot standardjára való helyezése között, én azt hiszem, hogy a kormánynak meg kellene találnia ezt az arany középutat, mint ahogy a kultuszminister ur most legutoljára Komáromban mondotta. Kiss Menyhért: Mindig ezen az utón jár! Homonnay Tivadar: Én egyrészt elismerem azt, hogy az állam nehéz pénzügyi helyzete nem engedheti azt meg, hogy az államot a csődbe vigyük, és jól tudva azt, hogy a tiszt­viselőknek és közalkalmazottaknak az ellátása milyen sok milliárdba kerül, ezt nem is kívánjuk, sem én, sem senki más, de igenis másrészről megkívánhatjuk mi a felelős kormányzattól, amely egyedül hivatott ennek a kérdésnek a szanálására, hogy olyan helyzetet teremtsen a tisztviselők és közalkalmazottak kategóriáiban, hogy a közalkalmazottak az eddigi erkölcsi nívójukat és legalább az 1915. évi májusi standardjukat fenn tudják tartani. Szóval az állam elsősorban tönkre nem mehet, viszont a kormánynak meg kell találnia azt az utat és módot, hogy a közalkalmazottak­nak hatalmas és nemzeti érzéstől átitatott tábora tisztességes kulturemberhez méltóan meg tudjon élni. (Helyeslés a szélsőbalóldalon. Egy hang jobb felöl: A megélhetést biztosítani leéli!) Én csak röviden kívánok ehhez a kérdés­hez még hozzászólni. Csak pár szóval reflektálok egyik lapnak a százezer koronától nyolcezer koronáig terjedő havi segélyről szóló közle­ményére. Itt a Ház szine előtt kijelentem, hogy az nem így áll, mert igen sok köztisztviselő ós közalkalmazott van, aki a most kontemplált és kiadott rendelet szerint 8000 koronánál jóval

Next

/
Thumbnails
Contents