Nemzetgyűlési napló, 1922. X. kötet • 1922. február 20. - 1922. március 14.
Ülésnapok - 1922-111
J 24 A nemzetgyűlés 111. ülése 1923. évi március hó 13-án, kedden. rendszerünk és ennek a kérdésnek a végrehajtási része is olyan bonyolult, olyan nehézkes az adminisztrációja, hogy magam is látom, hogy bár november vége óta tárgyalunk, eredmény még nincsen ; de mulasztás nem történt és azt hiszem, hogy maholnap mégis csak dűlőre visszük ezt a kérdést. Ami az 1921: XXXII te.-bői előállott hibákat illeti, amelyeket Szilágyi igen t, képviselő ur teljesen tárgyilagosan, helyesen sorol fel, és amely hibák tényleg az én itt nemlétemből és nem Hegyeshalmy volt kereskedelemügyi minister ur mulasztásából eredtek, ezek novelláris utón kell hogy rendeztessenek. De épen Szilágyi képviselő ur aposztrofálta a novellát olyképen, hogy ezzel kapcsolatban tulajdonképen a hadseregnek mai kiegészítési rendszerét is novellárisan kell belevinni a nyugdíjtörvénybe. Ez a novella nálam készen van, interministeriálisan legközelebb letárgyaljuk s remélem, hogy rövidesen az egész komplexust a nemzetgyűlés elé lehet terjeszteni. (Élénk helyeslés) Ami a temetkezési segély kérdését illeti, ebben teljesen igaza van a képviselő urnák. Lehetetlen dolog abból a temetkezési járulékból ma a legszerényebb, nem tudom hányadosztályu temetkezést is megrendezni a nyugdíjasnak. Ennek következménye az, hogy a nyugdíjasok halál esetén mindig hozzám fordulnak segélyért és természetes, hogy a segélyt meg kell adnom. Ezek a segélyek pedig nem temetkezési célokra vannak szánva, hanem az élőknek, arra az esetre, ha momentán családi szerencsétlenség, baj, betegség következnék be, hogy azon hirtelen segíteni tudjanak. Bejelentem a t. Nemzetgyűlésnek, hogy 1923., tehát ez évi 1923. elnöki szám alatt átiratot intéztem e kérdés rendezése tekintetében a pónzügyminister úrhoz s a kérdés legközelebb letárgyaltatik. (Helyeslés a baloldalon.) Ami már most a földbirtokreformmal kapcsolatban a tiz évre szóló nyugdíjelőleg kiutalását illeti, ez a törvényben bennefoglaltatik, az én tudomásommal helyesen kezeltetik s én hozzám panasz e tekintetben nem érkezett. Lehetséges, hogy valaki valamilyen feltételnek, amely a törvényben van, nem felelt meg ; természetes, hogy az a feltétel hijján az előleget nem kaphatta meg. Nekem tudomásom nincs arról, hogy valaki a pénzügy minister urtol, ha a feltételeknek megfelelt, ilyen célra előleget ne kapott volna. A nyugdíjilletmények adómentességének hiánya tényleg régi sérelem és bejelentem a t. Nemzetgyűlésnek, méltóztassék majd annak idején figyelemmel kisérni, hogy a kereseti adóval kapcsolatban rendeztessék az ügy, amire nézve az iniciativát megadtam. Ami a vasúti kedvezmények megvonását illeti, ez általános intézkedés volt, s nemcsak a nyugdíjasokat, hanem az összes közszolgálati alkalmazottakat érte, tényleges katonákat etc. Természetes következménye ez a Máv. horribilis inveszticióiból folyó deficitnek, és természetes, hogy mindenkinek az utazási kedvét lejjebb kell szállítani, a gyorsvonatot ritkábban használni, etc. De nem is olyan veszélyes a dolog, mert hiszen a családtagok, ép ugy mint a tényleges tisztek családtagjai, évente hatszor kapnak kedvezményes jegyet, a nyugdíjas maga tizenkétszer. Jól tudom, hogy a tizenkétszeri utazásra való jog nem tetszik a vidéki nyugdíjasoknak, mert nekik minden hónapban a kedvezményes ellátás miatt be kell utazniok az elosztó helyre és ezzel a kedvezményes utazásra való igényük elhasználódik a természetbeni ellátás kedvezményével és nincs meg a lehetősége annak privát felhasználására. Erre vonatkozólag ugy vagyok értesülve, hogy a kívánság az, hogy ilyen esetekben a nyugdíjasok pénzváltságban kapják meg a természetbeni ellátást és akkor a kedvezményes utazás akadálya megszűnik. (Mozgás a baloldalon.) Ami végül a közüzemi pótlékot illeti, tisztelettel bejelentem, hogy a ministerelnök ur rendelete szerint a múlt évi 5555. sz. kormányrendelet ugy ' intézkedik, hogy ha valahol vidéki városban megállapítják a közüzemi pótlékot, az ott épugy megtérítendő a közszolgálati alkalmazottaknak és nyugdíjasoknak mint a fővárosban. Tudtommal erre vonatkozólag panasz nem terjesztetett elő, konkrétum nincsen, tehát nem is orvosolható. Ami Szilágyi igen t. képviselő urnák azt az előterjesztését illeti, hogy a nyugdíjasok, mint állami alkalmazottak kezeltessenek, azt hiszem, hogy ez a kérdés vitán felül áll, és természetes, hogy a nyugdíjasok állami alkalmazottaknak tekintendők. A magam részéről nem osztozom abban a nézetben, amelyet sokan vallanak, hogy a katonatiszteknek — beleértve a nyugdíjasokat is — ugyanaz az illetmény jár, mint a polgári alkalmazottaknak. Én ellenkezőleg mindig és mindenkor azon az elvi állásponton állok, hogy a katonai illetmény más kell hogy legyen, mint a polgári illetmény. A pénzügyminister úrral folytatott tárgyalásaim után mondhatom, hogy a pénzügyminister ur is arra az álláspontra jutott, hogy tulajdonképen az országban két illetményrendszert kellene megállapítani, egyet a fegyveres erő számára, — hogy ugy mondjam — és egyet a polgári alkalmazottak számára. Hiszen teljesen más annak a katonának a szolgálata, teljesen mások a katonának életviszonyai, más az előképzettsége, és mellékkereseti lehetősége. Ez vonatkozik a nyugdíjasokra is, akik épen előképzettségüknél fogva nem tudnak elhelyezkedni, én tehát mindig és mindenkor azon az elvi állásponton vagyok és maradok, hogy igenis, kétféle illetményrendszer szükséges s ezt a kettőt egy kaptafára húzni nem lehet, mert abból örökös disszonancia és elégedetlenség származik. -- .
