Nemzetgyűlési napló, 1922. X. kötet • 1922. február 20. - 1922. március 14.
Ülésnapok - 1922-111
A nemzetgyűlés 111. ülése 1921 utján keres háziszolgai állást ; azt a tisztet, akinek — hazája szolgálatában megrokkanva — egyetlen vágya, hogy a szegényházba felvétessék; azt a hadiözvegyet, akinek férje a harctéren hősi halált halt és akinek havi 337 koronából, tehát napi 11 koronából kellene megélnie; annak a tiszti árvának sorsát, aki mint a viceházmester ágyrajárója tengeti életét, stb., stb., és oda fogom melléjük állítani azt a kegyelmes urat, aki utolsó párnáját asztalkendővel takarja le, mert párnahuzatja már nincs, és fel fogom még sorakoztatni melléjük az elrettentő nyomor számtalan beigazolt esetét.« Ez a hang, mélyen tisztelt Nemzetgyűlés, igenis, elkeseredett hang, de ha a kormány szócsöve, a jobboldali szélsőséges Szózat című napilap erre azt irja, hogy Ízléstelen, az az illető lap dolga, de előre megjósolhatom azt, hogy ezzel a hanggal a kormány minél gyakrabban találkozni fog, és találkozni fog még egyéb következményeivel is a nyomornak, ha csak gyorsan és mélyrehatóan nem nyui bele a dolgok menetébe. Azt kérem, hogy az elavult törvényt méltóztassék minél előbb egy novellával pótolni, kérem, hogy igazságos és arányos legyen minden segély, amelyet a minister ur rendeletileg kiutal, kérem, hogy jöjjön az a segítség idejében és egyszerű legyen a segítséghez való hozzájutás. Mert ma azt kell tapasztalni, hogy, ha meg is jön az a rendelet, még egy egész kálváriajárás az, amig valóban hozzájut az ^ illető a segítséghez. (Fel Máltások half elöl : Evek!) Vagy keresztyén és nemzeti alapon áll a kormány, vagy nem; vagy kezében van a hatalom a kormánynak vagy nincs; vagy szuverén a nemzetgyűlés és akkor szent annak akarata, vagy nem. Higgyük, hogy igen. De akkor cselekedjünk és akkor munkánkból egész biztosan áldás fakad. (Helyeslés a balk'ozépen.) Elnök : A honvédelmi minister ur kíván nyilatkozni. Belitska Sándor honvédelmi minister: T. Nemzetgyűlés! (Halljuk! Halljuk!) Engedelmet kérek, hogy szokásomtól eltérően, aránylag hosszabban vegyem igénybe a nemzetgyűlés türelmét és figyelmét; (Halljuk! Halljuk!) de tényleg olyan nagy szociális jelentőségű kérdéssel állunk szemben, hogy a magam részéről is szükségesnek tartom, hogy a nemzetgyűlés foglalkozzék ezzel a kérdéssel. Mindenekelőtt köszönöm Szilágyi képviselő ur rokonszenves és meleg szavait, amelyeket szegény nyugdíjas bajtársainkkal szemben használt és, bár a színezésekben és aláhúzásokban nem osztozom, tárgyi vonatkozásaiban sok tekintetben egyet kell vele értenem. Egyet azonban a priori leszögezek. A kormányt azzal vádolni, hogy ezeknek a szegény embereknek sorsát nem viseli szivén, nem méltányos. Nemcsak én, akinek kötelességem ezzel a kérdéssel foglalkozni, hanem a kormány is — és itt különösen a ministerNAPLÓ x. '. évi rtiáfcius hó 13-án, kedden. 423 elnök urat óhajtanám aposztrofálni — a legmelegebb szívvel kezeli ezt a kérdést, de ha felelősségünk tudatában néha keserűbb határvonalakat kell vonnunk, az épen onnan ered, hogy nem tudunk szabadon és szivünk szerint cselekedni, hanem pénzügyi és gazdasági helyzetünkre való tekintettel bizonyos határokat meg kell tartanunk. Ami a konkrétumokat illeti, méltóztassanak megengedni, hogy egyenkint reflektáljak ezekre a kérdésekre. Az első nagy kérdés, amelyet a képviselő ur felvetett, a békearánynak kvázi a helyreállítása, hogy t. i. a békében a nyugdíjas tisztek fizetése a ténylegesekéhez képest sokkal jobb arányban volt, mint ma. Beismerem, hogy ez igaz, és azt is kötelességszerüleg kinyilatkoztatom, hogy javítani kell ezen a helyzeten, de kérném azt is tudomásul venni, hogy nagyon fáradságos, küzdelmes munka után igen lényeges javulás van már ahhoz képest, ami ezelőtt, hogy többet ne mondjak, másfél évvel volt. Hogy ez így van, e tekintetben épen arra a társadalmi testületre hivatkozom, amelyre Szilágyi képviselő ur, mert a NyUKOSz-tól ismételten kaptam minden emelésnél elismerő, köszönő, hálálkodó átiratokat. Tény az, hogy a differencia — mint Szilágyi képviselő ur helyesen mondotta — különösen az u. n. pragmatikás ezredesek miatt kissé eltolódott és épen ezen kell javítani. Kijelentem, hogy én a pragmatikával nem azonosítom magam, hiszen már körülbelül másfél éve el is töröltem, de annak következményei itt vannak, a gyors ezredesi kinevezések megtörténtek, hogy adott helyzet előtt állunk, amellyel számolnunk kell amelyet rendeznünk kell. Tény, hogy ebből kifolyólag bizonyos anomáliák állanak fenn és ezeken másként segíteni nem lehet, mint ha a rendfokozatot a szolgálati idővel kapcsoljuk össze. Ez igazságot fog teremteni a nyugdíjasoknál, ez az én tervem, ezen az alapon tárgyalok most a pénzügyminister úrral. (Helyeslés jobbfelöl.) Ami a 6000 koronás mellékjövedelem esetén a természetbeli ellátás megvonását illeti, ez az én szememben is méltánytalan, (ügy van! Ugy van! a jobb- és a baloldalon.) Mert méltóztassanak figyelembe venni azt, hogy ha valaki, pl. egy tábornok 6000 koronás mellékjövedelmet kap és öt családtagja van, akkor az öt családtag után à 3000 koronát kitevő havi pénzbeli megváltást elveszít, vagyis elveszít 15.000 koronát a 6000 korona mellékjövedelemmel szembenTermészetes, hogy ez direkt felhívás a munkakerülésre (Ugy van! Ugy van! bal felől.) és természetes, hogy ezen javítani, változtatni kell. Az én nézetem szerint igazságosan változtatni csak ugy lehet, ha a családtagok számával arányba hozzuk az itt szóban forgó mellékjövedelmet. Bejelentem, hogy november 21-ike óta tárgyalásban vagyok a pénzügyminister v úrral e kérdés felett ; sajnos, az egész illetmény 62
