Nemzetgyűlési napló, 1922. X. kötet • 1922. február 20. - 1922. március 14.
Ülésnapok - 1922-111
A nemzetgyűlés 111. ülése 1923. évi március hó 13-án, kedden, 421 ezeket a járandóságot s igy a nemzetgyűlés akkori határozatának a szó szoros értelmében fittyet hánynak. Az igen t. honvédelmi minister ur akkor, amikor erősen támadtam ebben a kérdésben a minister urat, azt a kijelentést tette, hogy majd ősszel, szeptemberben a pénzügyminister ur fog jönni pompás szociális adó törvényjavaslatokkal.., Kiss Menyhért: Fog jönni! Szilágyi Lajos : ... és majd ott, ezekben a szociális adótörvényjavaslatokban lesz elbírálandó ez a kérdés is. Mikor aztán ősszel jött a pénzügyminister ur az ő törvényjavaslataival, akkor viszont a kormány azzal tért ki a nemzetgyűlés határozatának végrehajtása elől, hogy rámutatott a kereseti adótörvényjavaslatnak egy pontjára, amely azt mondja, hogy az 5000 koronán aluli jövedelem nem esik adózás alá s erre a pontra, hivatkozva a kormány azt mondotta, hogy tehát a nyugdíjasok legnagyobb része kiesik az adózás kötelezettsége alól. A minister ur azonban téved ebben a tekintetben, mert jelenleg az összes nyugdíjasok igenis adókötelezettség alá vonatnak, sőt mintegy karácsonyi ajándék gyanánt, pontosan december 24-én adott ki a pénzügyminister ur egy olyan rendeletet, amelyben nemcsak a nyugdíjakat, nemcsak a lakbérnyugdíjat, hanem az összes drágasági segélyeket is adókötelezettség alá vonta s ezzel bebizonyította, hogy a nemzetgyűlésnek egyhangúlag hozott határozatát végrehajtani nem hajlandó. A nyugdíjas katonatisztek, tiszti özvegyek és árvák járandóságainak másik részét nem törvény, hanem rendeletek szabályozzák. Bizonyos segélyek : rendkívüli, átmeneti, külön rendkívüli segélyek cim alatt húznak kisebb-nagyobb összegeket az érdekeltek. Sajnos, mindezek az összegek nyomorúságosan csekélyek, a mai megélhetési viszonyokkal arányban nincsenek és az igazságtalanságokat — amint már az előbb is említettem — nem hogy kiküszöbölnék, hanem még fokozzák. Azonfelül pedig ezek a segélyek a legrendszertelenebbül jönnek és csak nagy utánjárásra, kilincselésre, közbenjárásra, kérvényezésre és annyira késve, sőt elkésve jönnek, hogy ezek a segélyek nem tekinthetők olyan segítségnek, mint amilyet joggal elvárhatnak tőlünk, akik a választások alkalmával annyira hangoztattuk a nyomor megszüntetését, s akiknek legnagyobb része, de különösen a kormánypárt a kenyér politikájának hangoztatásával jött be ide a nemzetgyűlésbe. Speciális sérelmek vannak e tekintetben. Ilyen például az, hogy a családi pótlék egy hónapra ma is 135 korona. (Mozgás a baloldalon.) Ehhez semmi hozzáfűzni valóm nincs. Vastag igazságtalanság az, hogy a vidéki nyugdíjasok a Budapesten lakó nyugdíjasoktól hátrányosan vannak megkülönböztetve. Ez különösen érezhető azáltal, hogy a fővárosban lakók számára a közüzemi pótlékok terhének elbírása érdekében segítséget nyújtott a kormány, de ugyanezt nem teszi meg a vidéken lakó nyugdíjasoknak. Súlyos sérelem, hogy a kedvezményes ellátást, amelyet amúgy is hét hónappal később engedélyezték az általam említett érdekelteknek, mint más közszolgálati alkalmazottaknak, ma már nem az, ami volt, sok tekintetben korlátoztatott ós a korlátozások egyik legfelháboritóbb módja az volt, hogy a kormány külön rendeletben kimondotta azt, hogy attól, akinek máshonnan havi 6000 korona jövedelme van, a kedvezményes ellátást elvonja. Ezt a rendeletet annyira antiszociálisnak tartom, hogy direkt vétek a dolgozók ellen, vétek azok ellen, akik mellékfoglalkozást kaptak, akik dolgozni akarnak és tudnak. Vétek ezeket megbüntetni azzal, hogy mivel 6000 korona jövedelmük van, kedvezményes ellátást immár nem kapnak, és vétek abból a szempontból is, hogy ha a kormány csak annyit vonna el valakitől, amennyi jövedelme mástól van, ezt megérteném, de ha valakinek 6000 korona jövedelme van mástól, hogyan lehet elvonni tőle 6000 koronánál többet jelentő kedvezményes ellátást, ezt megérteni nem tudom, ez felháborító, ennek magyarázatát a kormány nekem megadni nem tudja. További súlyos igazságtalanság, hogy mindazoktól, akiknek a kormány trafikjogot engedélyezett, a kedvezményes ellátást megvonta. A kormány mit csinált? Egy-két zsidőtrafikostól elvonta a trafikjogot és azon ürügy alatt, hogy ezt hadirokkantak, hadiözvegyek és árvák számára juttatja, tényleg adott nyugdíjas tiszteknek, tiszti özvegyeknek és árváknak trafikjogot, bár nem olyan számban, mint elvárhattuk volna. Ugyanakkor azonban a kormány nem tudott nekik forgótőkét juttatni és igy ezek működésüket ugy kezdték meg, hogy kölcsönt vettek fel, tehát terheli őket a mai magas kamatláb. Amikor tehát igy küzködnek s éveken át nem számithatnak tiszta jövedelemre abból a nyomorúságos kis trafikból, ugyanakkor a kormány azzal sújtja őket, hogy mivel trafikjogot adott nekik, a kedvezményes ellátást megvonja ugy tőlük, mint családjuk összes tagjaitól, ami még nagyobb igazságtalanság. További sérelem, hogy a vidéki nyugdíjasoknak, akiknek tüzelőanyagot a kedvezményes ellátás keretében a kormány nem tudott adni, váltságot adott, és például egy métermázsa tüzifaváltság árát 200 koronában, egy métermázsa szén váltságösszegét pedig 900 koronában állapította meg. Ezek a számok maguk bizonyítják, milyen szűk látókörüek, milyen rövidlátók voltak Hzok, akik ezt az összeget a pénzügyministerium illető osztályában megállapították. Súlyos sérelem, ami ellen mások is panaszkodnak, hogy a kormány az utazási kedvezményt megvonta a nyugdíjasoktól, de különösen súlyos sérelem, hogy a vasúti füzetjegyek kedvezményét beszüntette, Amikor a kormány tétlensége és
