Nemzetgyűlési napló, 1922. X. kötet • 1922. február 20. - 1922. március 14.

Ülésnapok - 1922-110

40Q A nemzetgyűlés 110. ülése 1923. évi március hő 9-én, pénteken. demokrata képviselőtársaink a beterjesztendő törvényjavaslathoz egy bizonyos pótlást akartak indítványozni. Én érdeklődtem az iránt, hogy mi lett volna az a pótlás, vagy milyen álláspontot akartak ők ezen az ülésen érvényesiteni. Elnök : Ha szabad figyelmeztetnem a képviselő urat, e pillanatban határozni kell a Ház legközelebbi ülésének napirendjére vonatkozóan, méltóztassék tehát lehetőleg ebben a keretben maradni. Én csak figyelmeztetem a képviselő urat

3 mert nem engedhetem meg, hogy amikor határozatot hoz a Ház keddi ülés napirendjét illetőleg, akkor egy következő második vagy harmadik ülés napirendjéről beszéljünk. (Helyeslés jobbfélÖl.) Szakács Andor : Szociáldemokrata képviselőtársaink ezen az ünnepélyes ülésen szóvá akarták tenni azt, hogy Petőfi költeményeit egyes hatóságok cenzúrázzák és ebben a törvényben, amelyben a magyar nemzet legnagyobb költőjének emlékét óhajtja megörökiteni, garanciát kívántak biztosítani arra nézve, hogy Petőfi szellemi hagyatéka soha ebben az országban senki faltai megcsonkítható ne legyen. Én azt hiszem, hogy ez olyan álláspont, amelyet mi valamennyien magunkévá teszünk, mert hiszen március 15-ének a megünneplését zavarjuk meg, ha ellenkező momentum kifejezésére vállalkoznánk. Ha március 15-ét akarjuk glorifikálni és Petőfi emlékét, ez csak a szabadság gondolatának jegyében történhetik. (Helyeslés a szélsöbalóldalon.) Most már az a kérdés merül fel, ha óhajtjuk azt, hogy a háromnegyed százados évfordulóról, a magyar szabadság nagy ünnepéről a magyar nemzetgyűlés is tudomást vegyen, ha óhajtjuk azt, hogy Petőfi születésének százéves évfordulója a nemzetgyűlés által megörökíttessék, és az ő emléke iránt hálánkat és elismerésünket kifejezzük, akkor ennek előkészitéséről nem a Petőfi ünnepélyt rendező országos bizottságnak kell diszponálnia a nemzetgyűlésre nézve, hanem igenis magának a nemzetgyűlésnek. (Helyeslés a bal- és a szélsöbalóldalon.) Ezért én abban a véleményben vagyok, hogy a nemzetgyűlésnek már most kell gondoskodnia a március 15-iki ünnepélyes ülés előkészítése iránt és ez a gondoskodás csak abban a szellemben történhetik, amint azt a mi szociáldemokrata képviselőtársaink kívánták és leszögezték. (Helyeslés a ssélsőbaloldalcn.) Ennélfogva én a napirendi indítványt igenis elfogadom, azonban azzal a pótlással, hogy kéressék fel a magyar kormány, hogy a Petőfi emlékének megörökítését célzó törvényjavaslatot a keddi ülésen terjessze elő, hogy azt a nemzetgyűlés már szerdán tárgyalás alá vehesse. Szerdán, március 14-én a nemzetgyűlés pártjai igenis adhassanak kifejezést óhajtásaiknak teljes szabadsággal, mert hiszen ez magának az ünnepélynek a természetéből folyik, hogy ott klotürt, bizonyos ötperces felszólalásokat megszabni nem lehet, adjanak kifejezést saját felfogásuknak, indítványozza mindenki szabadon a szabadság ünnepén azt, amit jónak lát. Ezt március 14-én a nemzetgyűlés letárgyalhatja és március 15-én meg lehet tartani az ünnepélyes emlékülést, Ismétlem, az elnök ur napirendi indítványát elfogadom azzal a pótlással, hogy kéressék fel a kormány avégből, hogy házszabályszerüleg letárgyalható legyen a Petőfi emlékét megörökítő indítvány, ezt a törvényjavaslatot a keddi ülésen terjessze elő. Ha a kormány garanciát kíván arra nézve, hogy a felfogásokat összeegyeztesse és egy olyan törvényjavaslatot terjeszthessen elő, amely a Ház egyöntetű elhatározásával találkozik, végtére is a kormánynak mindig módjában áll pártközi konferenciát egybehívni és ott előzetes megvitatás alá bocsátani a törvényjavaslatot. Elnök: Rassay képviselő ur kíván szólni. Rassay Károly: T. Nemzetgyűlés! Bármennyire is osztom azokat az intenciókat, amelyek Szakács Andor t. képviselőtársamat felszólalásában vezették, kénytelen vagyok megállapítani, hogy indítványa mint ilyen keresztülvihetetlen, mert egy napirendi indítványhoz lehetetlen azt indítványozni pótinditvány formájában, hogy a nemzetgyűlés felkérést intézzen a kormányhoz abban az irányban, hogy valamely törvényjavaslatot beterjesszen. A nemzetgyűlés határozhat az előtte fekvő törvényjavaslatokról, utasíthatja a kormányt bizonyos törvényjavaslatok benyújtására, ez az utasítás azonban nem történhetik incidentaliter egy napirendi indítvánnyal kapcsolatosan, hanem csakis a házszabályokban arra az esetre meghatározott módon vihető keresztül. Azt az intenciót, amely a t. képviselő urat vezette, a magam részéről is helyesnek és jónak tartom, bár bizonyos részletekben talán nem is értek vele egyet, nem értek vele egyet nevezetesen abban, hogy egy ünnepi ülésben teljesen szabad felszólalásokat biztosítsunk a képviselőknek, hogy mindenki azt indítványozhassa, ami neki jól esik. Ez ugyanis, bármilyen jó szándékkal legyünk is eltelve valamennyien, végeredményben mégis csak az ünnepi ülés külsőségeinek megrontására és fényének elhomályositására vezet. Mondom, ezt nem tehetem magamévá, hanem ezzel szemben azt indítványozom, hogy az elnöki napirendi javaslat utolsó pontja gyanánt tűzze ki a nemzetgyűlés a legközelebbi — gondolom — keddi ülésen egy kilenctagú bizottság kiküldését, amely akármilyen rövid is a rendelkezésére álló idő március 15-ig, de ha a pártközi szempontok figyelembevételével küldetik ki, mégis alkalmas lesz arra, hogy a március 15-iki ünnepélyes ülés programmját megállapítsa és azt a Háznak bejelentse. A Ház azután ennek a programmnak megfelelően tűzze ki a március 15-iki ünnepélyes ülés programmját. Kérem a t. Nemzetgyűlést, méltóztassék ezt az indítványt elfogadni, mert nem szolgál a március 15-iki ünnepélyes ülés fényének emelésére