Nemzetgyűlési napló, 1922. X. kötet • 1922. február 20. - 1922. március 14.

Ülésnapok - 1922-110

'A nemzetgyűlés 110. ülése 1923. lyeslés.) Felteszem a kérdést : méltóztatik-e elfogadni az eredeti szöveget szemben Gaal Gaston képviselő ur módosításával, igen vagy nem ? (Nem!) Az eredeti szöveg nem fogadtatott el, tehát az első bekezdés Gaal Gaston képviselő ur módosításával fogadtatott el. Következik a határozathozatal a 16. § második bekezdésére vonatkozólag, amelyhez szintén Gaal Gaston képviselő ur nyújtott be módosító indítványt. Kérem a jegyző urat, szíveskedjék ezt a módosító indítványt is felolvasni. Petrovits György jegyző (olvassa Gaal Gaston módosító indítványát a 16. § második bekezdéséhez.) Elnök : Kérdem a t. Nemzetgyűlést : méltóztatik-e elfogadni a törvényjavaslat 16. §-a második bekezdésének eredeti szövegét, szemben Gaal Gaston képviselő ur módosító indítványával, igen vagy nem ? (Nem !) A nemzetgyűlés az eredeti szöveget nem fogadta el. tehát a szakasz második bekezdése Gaal Gaston képviselő ur szövegezésében fogadtatott el. Kérdem a t. Nemzetgyűlést : méltóztatnak-e elfogalni Csik József képviselő ur módosító indítványát, igen vagy nem ? (Igen ! Nem !) Kérem azokat a képviselő urakat, akik az indítványt elfogadják, szíveskedjenek felállni. (Megtörténik') Kisebbség! A nemzetgyűlés Csik József képviselő ur módosító indítványát elvetette. Következik a 17. §. Kérem a jegyző urat, szíveskedjék a szakaszt felolvasni. Petrovits György jegyző (olvassa a 17. §-t). Gaal Gaston! Gaal Gaston : A házszabályokra való hivatkozással tisztelettel kérem, hogy méltóztassék a szakasznak ponton kinti tárgyalását elrendelni. Elnök : Azt hiszem, hogy a pontonkint való tárgyaláshoz a Ház hozzájárul. Ez lényegesen megkönnyíti a tárgyalást. Következik az első bekezdés. Gaal Gaston : Részemről mindkét ponthoz kérek szót! Mélyen t. Nemzetgyűlés ! Ennek a szakasznak az első pontja — nem az első bekezdése -— nézetem szerint bizonyos kiegészítésre szorul. Azt mondja ugyanis a szöveg, hogy »a község tulajdonában lévő alkalmas területből állami csemetekertek céljaira megfelelő részt köteles a m. kir. erdőigazgatóság rendelkezésére bocsátani«. Minthogy szeretném kizárni azt, hogy ebbe a »megfelelő« szóba többet lehessen belemagyarázni, mint amennyire a község kötelezhető, már pedig a törvény szellemének megfelelően a község csak arra kötelezhető, hogy akkora területet engedjen át erre a célra, amennyi a saját határában eszközlendő erdősítéshez vagy telepítéshez szükséges, sőt világosan megmondja ennek a szakasznak első sora is, hogy a »saját határában«, tehát provideái arra^ hogy nen\ köteles akkora csemetekertet évi március hő 9-én, pénteken. 397 adni, amekkora esetleg más község határában való erdősítéshez szükséges, tisztelettel kérem, méltóztassék a »megfelelő« szó után bevenni az »arányos« szót és a »köteles« szó után méltóztassék bevenni az »ideiglenesen« szót. Ez a két szó a törvény intencióját abszolúte nem bántja, ellenben a községet feltétlenül biztosítja az ellen, hogy akár nagyobb területet vegyenek el tőle, mint amennyi saját területének befásitására szükséges, akár pedig hosszabb ideig birtokban tartsák azt a területet faiskola céljára akkor is, amikor már arra semmi szülő ség sincs. Az én tiszteletteljes módosításom után tehát az első bekezdés következőképen hangzanék (olvassa) : »A község tulajdonában lévő alkalmas területből állami csemetekertek céljaira megfelelő arányos részt köteles ideiglenesen a m. kir. erdőigazgatóság rendelkezésére bocsátani.« Tisztelettel kérem indítványom elfogadását. Elnök : Kivan még valaki szólani ? (Senki.) Ha senki sem kivan szólani, a vitát bezárom. A földmivelésügyi minister kivan nyilatkozni. Szabó István (nagyatádi) földmivelésügyi minister : T. Nemzetgyűlés ! Nem járulhatok hozzá a t. képviselő ur módosító javaslatához. A törvényben benne van ugyan, hogy az alföldi erdőtelepítéseket saját határában a község köteles előmozdítani, de mégsem gondolhatok arra, hogy a legkisebb községben is tudunk létesíteni facsemetekerteket. Itt arra kell gondolni, hogy nagyobb gócpontokon fogunk facsemetekerteket létesíteni, de ezekből nemcsak épen annak az egy községnek szükséglete kerül ki, ahol a kerteket létesitik, hanem azokon a kisebb helyeken, is részesülnek belőle, ahol nem lehet külön facsemetekertet felállítani. Az csak nem képzelhető el, hogy mindenütt akarunk facsemetekertet létesíteni. Olyan 20—30 kilométeres körzetekben akarjuk ezeket létesíteni, ahol a csemetéket kocsin el lehet szállítani, hogy ne legyünk kénytelenek a vasutat és a drága fuvart igénybe venni. Nem mondhatjuk ki tehát azt, hogy minden község határában csak annyi facsemetét fogunk ültetni, hogy annak a községnek szükséglete fedezve legyen, már pedig ez az inditvány ezt célozza. A másik indítvány pedig, amely »megfelelő arányos részre« vonatkozik, olyan aprólékos magyarázása a törvénynek, hogy ilyen módosításokat nem vehetünk bele a törvény szövegébe. Kivel vitassuk el az arányos részt? Csak akkora facsemetekertet kell csinálni, amekkora a szükségletnek megfelel. Feleslegesnek tartom az olyan aprólékoskodást, hogy az arányos vagy nem arányos rész felett vitatkozunk. Ami az »ideiglenesen« szót illeti, lia arra a csemetekertre nincs szükség s az államnak csak költségébe kerül, bizonyos, hogy nem tartjuk fenn tovább, csak addig, ameddig kell. Ha bevesszük a törvénybe azt, hogy »ideiglenesen«