Nemzetgyűlési napló, 1922. X. kötet • 1922. február 20. - 1922. március 14.

Ülésnapok - 1922-110

A nemzetgyűlés 110. ülése 1923. évi március hó 9-én, pénteken. 387 elnök ur kérdést intéz a Házhoz, hogy Mván-e még valaki hozzászólni ? Én nagyon természetesen, miután fel vagyok iratkozva a szakaszhoz, joggal várhatom, hogy engem a soros jegyző felszólit és nem figyelek arra, hogy esetleg az elnök ur egyéb enunciációi között kérdezi-e azt, hogy kiván-e a szakaszhoz hozzászólni valaki, amikor teljesen meg vagyok nyugtatva abban a tekintetben, hogy feliratkozván a szakaszhoz, eo ipso névszerint fel leszek szólitva. Megjegyzem, ebben az esetben ez valami nagy kázust nem jelent, hiszen legnagyobb részében elfogadtam volna az előadó ur inditványát, mert azt a gondolatot valósitotta meg, amelyet én az általános vitánál fejtegettem, azonban a jövőre való tekintetekből, hasonló precedensek elkerülése végett, én tisztelettel kérem az elnök urat, méltóztassék a házszabályok strikt rendelkezését betartani, amely egész világosan és határozottan megmondja, hogy a felszólaló szónokok a feliratkozás sorrendjében névleg felhivandók. Csak ezt akartam a házszabályokhoz megemlíteni. (Helyeslés a bal- és a szélsöbaloldalon.) Elnök ; T. Nemzetgyűlés ! Különbség közöttünk a házszabályok magyarázásában egyáltalában nincs. A képviselő urnák abban tökéletesen igaza van, hogy a házszabályok szerint a jegyző ur azokat az illető szónokokat, akik fel vannak iratkozva, köteles felhívni szólásra. Most azonban az történt, hogy a jegyző ur más oldalulag volt foglalva és épen azért nem szólította fel a képviselő urat. De természetes dolog, hogy én a magam részéről semmiféle tekintetben ebből egy olyan precedenst alkotni nem kívánok, amelyik bármelyik képviselő urat az ő szólási jogától megfosztaná. Tehát ebben a tekintetben teljesen hozzájárulok a Gaal Gaston képviselő ur felfogásához és miután Gaal Gaston képviselő ur sem kivan már ehhez a szakaszhoz hozzászólani, azt hiszem, hogy ezt a kérdést |eljes közmegegyezéssel elintézettnek tekinthetjük. Most pedig, t. Nemzetgyűlést, a tanácskozást befejezettnek nyilvánítom. Szavazás alá fogom bocsátani a 10. § eredeti szövegét, szemben az előadó ur által javasolt szöveggel. Amennyiben a t. Nemzetgyűlés az eredeti szöveget nem méltóztatik elfogadni, akkor az előadó ur által javasolt szöveget jelentem ki elfogadottnak. Kérdem tehát a t. Nemzetgyűlést, méltóztatik-e a 10. §-t eredeti szövegében elfogadni ? (Nem !) A nemzetgyűlés a 10. §-t az előadó ur által javasolt szövegben fogadja el. Következik a II. fejezet címe. Kérem a jegyző urat, szíveskedjék azt felolvasni. Petrovits György jegyző (olvassa a II. fejezet eimét). Elnök : A cím meg nem támadtatván, azt elfogadottnak jelentem ki. Következik a 11. §. Kérem a jegyző urat, szíveskedjék a szakaszt felolvasni. Petrovits György jegyző (olvassa a n. §-t). Elnök : Szólásra következik 'í Petrovits György jegyző : Gaal Gaston ! Gaal Gaston : T. Nemzetgyűlés ! A 11. § rendelkezéseit én tulajdonképen megtámadni nem kívánom, azonban ennek a szakasznak egyes kifejezései homályosak, illetve nem egészen világosak lévén, — nem is egészen magyarosak — én tisztelettel indítványozni vagyok bátor, hogy ezek a homályt kelthető és nem egészen megfelelő kifejezések a törvényjavaslatból töröltessenek és megfelelőkkel pótoltassanak. Azt mondja t. i. ez a szakasz (olvassa) : »A beerdősitésre kijelölt területek határait a m. kir. erdőhivatal a kijelölés jogerőre emelkedése után a természetben a törvényhatósági szabályrendeletnek megfelelő, tartós határjelekkel megjelöli«. Ez a »természetben« szó az én magyar nyelvérzékemet — nem tehetek róla — sérti, és nem is fejezi ki tulaj donképen azt a fogalmat, amelyet kifejezni akar, mert azt akarja mondani, hogy a »helyszínén» megjelenik és nem a »természetben« jelenik meg. Azért én tisztelettel indítványozom, hogy a »természetben« szó a »helyszínén« szóval helyettesittessék. Azután van egy tárgyi aggályom is a szakasz intézkedései ellen. Tudniillik a harmadik sor azt mondja, hogy (olvassa) : »a törvényhatósági szabályrendeletnek megfelelő, tartós határjelekkel megjelöli«. En a »tartós« szót nagyon tágnak tartom, mert ebbe belefér a faragott kőből kezdve a világon minden. Én ehelyett jobbnak tartanám, ha el méltóztatnék fogadni azt, hogy a »szokásos« határjelekkel megjelöli. Nagyon jól tudjuk azt, hogy az erdészeti megjelölések többnyire faducokból állanak, amelyeket maga az erdő termel. Kővidékeken láttam kőm eg jelöléseket is. Ha a »szokásos« szót .vesszük bele, mindenesetre sokkal közelebb kerülünk a törvény intenciójához is és világosabbá tesszük a szöveget, mintha ezt a nagyon is nyújtható »tartós« megjelölést használjuk. A »természetben« szó még egyszer előfordul a szakaszban, a negyedik és ötödik sorban is, természetesen itt is kívánnám annak a »helyszínén« szóval való helyettesítését. Azután az utolsó mondat azt mondja, hogy (olvassa) : »Az ingatlan tulajdonosa a határállandósitással felmerült költségeket viselni és a határjeleket állandóan jókarban tartani köteles.« Ebbe a kifejezésbe is, hogy »a felmerült költségeket viselni köteles«, belefér a világon minden. Én precizirozni kívánnám azt, hogy ez a szakasz ezzel az intézkedésével csak azt akarja kifejezni, hogy csak a dologi költségeket tartozik viselni, nehogy ebbe azután valami napidíjat vagy ilyen egyéb kiküldetési költségeket belemagyarázni lehessen. Azért azt indítványozom, hogy az utolsó mondat szövege helyett méltóztassék a következő szöveget elfogadni, amely egyáltalán nem változtat a javaslatintencióján, csak precízebben fejezi ki azt, amire az erdőtulajdonos ezután köteles, t. i. hogy (olvassa) : »A beerdősitésre kijelölt ingatlan tulajdonosa, a határjelöléseknél felmerült dologi költségeket viselni és a határjeleket lehetőleg jókarban fentartani, illetőleg időnként szükség szerint meg-