Nemzetgyűlési napló, 1922. X. kötet • 1922. február 20. - 1922. március 14.

Ülésnapok - 1922-109

A nemzetgyűlés 109. ülése 1923. ban a javaslatot és azt szimpatikusnak tartotta. Ebből azt látom, hogy mindenki vagy legalább is azoknak nagyrésze, akik ez iránt érdeklődnek, belátja, hogy jönni kellett ezzel a törvényjavaslattal s hogy olyan mulasztást kellett pótolnunk, amelynek végzetes következményei, káros hatásai évről-évre mindig jobban érezhetők az, Alföldön, és mindig veszedelmesebbek lesznek. Én igazán a legnagyobb körültekintéssel, minden külön presszió nélkül jártam el, — hiszen magam sem vagyok alföldi ember és így nem vindikálom magamnak a feltétlen szaktudást ezekben a kérdésekben, — de olyan emberekkel beszéltem meg a javaslatot, akik elsősorban az erdészeti igazgatással tisztában vannak, akik a délibiáti pusztán és Szeged határában fényes tanújelét adták annak, hogy a munkájuknak meg van az eredménye s akik nem arra törekszenek, hogy — amint Gaal Gaston t. képviselőtársam mondotta — az erdészeti tisztviselők a facsemetekertekből termőföldeket hasítsanak ki a maguk számára és azokban majd kukoricát vagy mást termeljenek. Ne méltóztassanak az erdészeti kart ily módon vádolni és ne méltóztassanak az állami csemetekerteket a községi faiskolához hasonlítani. Tény az, hogy a községi faiskolákat évek múlva elhanyagolják, és hogy a kezelő több helyen igyekezett saját magának is termelni, de ez a községnek hibája, nem pedig a kormányzaté. Az állami csemetekerteknél nem ilyen a felügyelet. A kint levő felügyelet olyan, hogy az emberek nemcsak a maguk feje után járnak el. Mondhatom, hogyha valahol meg van az a fegyelem, amely az állami igazgatáshoz szükséges, az erdészeti osztályban meg van ez a fegyelem, és itt olyan az ellenőrzés, amely semmiképen nem kifogásolható. Gaal Gaston t. képviselőtársam azt is mondta, hogy ezeket a községeket megnyomorítják a faiskolákkal. Mindig több és több község jön hozzánk, hogy létesítsünk faiskolát, mert erdőt akarnak létesíteni s ha nem lesz facsemetéjük, ezt nem tudják megcsinálni. Ez pedig csak az erdészet belevonásával létesíthető. Néni kell attól félni, hogy minden községben nagy faiskolákat létesítünk. Csak ott létesítünk ilyeneket, ahol azokra nagy szükség van; azokon a területeken, amelyeket be kell fásitani. Mondom, szeretném, ha el tudnám oszlatni ezeket az aggályokat épen Graal Gaston t. képviselőtársamnál. Meg vagyok győződve róla, hoyy őt jó szándék vezeti, hogy jót akar, de kérnem kell arra az igen t. képviselőtársamat, hogy mégis, ahogyan én alávetettem magamat a szakembereknek, és azoknak az alföldi gazdáknak, akik kell, hogy jobban értsenek az ottani viszonyokhoz, mint ahogy én értek és olyan javaslatot hoztam ide, amit ők készítettek el

3 és amit őt vizsgáltak felül, — mondom — én arra kérem a t. képviselőtársamat, hogy ő is, évi március hő 8-án, csütörtökön. 363 mint dunántúli ember, hagyja ezt a megállapítást legalább legnagyobb mértékben azokra, akik odavalók, akik jobban ismerik a viszonyokat, mint mi. Ilyen körültekintéssel és a legnagyobb szakértelemmel készült olyan törvényjavaslatot hoztam ide, amelyre vonatkozóan Czettler t. képviselőtársam nagyon helyesen jellemezte, hogy egy egész életnek a tapasztalatait öntötte bele a törvényjavaslatba az az erdészeti osztály és egy egész élet munkájának eredményét szűrte le abban, hogy milyen módon, milyen eszközökkel lehet az Alföldnek ezt a tarthatatlan képét, ezt a pusztaságnak néző táját megváltoztatni ligetekkel, erdőkkel és gyümölcsösökkel. (Helyeslés a jobboldalon.) Ezt a célt szolgálja ez a javaslat, amelyet a legjobb szándékkal hoztunk ide. A törvény csak akkor válik el a valóságban, ha lélekből, szívből és jó emberek hajtják végre. (Helyeslés a jobb- és a baloldalon.) Akármilyen törvényt hozhatunk és csinálhatunk, ha az a végrehajtásnál gonosz kezekbe kerülne, abból a törvényből jó törvény sohasem lehet. Drozdy Győző : Epugy, mint a földreform ! Szabó, István (nagyatádi) földmivelésügyi minister: En abban a meggyőződésben vagyok, hogy jó törvényt hoztunk ide, hogy jó kezekbe adjuk ennek a törvénynek végrehajtását. Ebből a meggyőződésből folyólag kérem a t. Nemzetgyűlést javaslatom általános elfogadására. (Élénk helyeslés és taps.) Elnök : Farkas Tibor képviselő ur a házszabályok 215. §-ának b) pontja alapján félreértett szavai rövid helyreigazítására kért szót. A szó Farkas képviselő urat megilleti. Farkas Tibor : Ügy vettem észre, hogy a földmivelésügyi minister ur félreértette szavaimat. Félreértette és nem vette ki felszólalásomból azt, hogy mit értek én az alatt, hogy poézis és mit értek az alatt, hogy realitás. Hivatkozott arra, amit Czettler Jenő képviselőtársam mondott, hogy ebből a javaslatból és ennek a javaslatnak indokolásából az látszik ki, hogy az nagy tapasztalatoknak és egy élet munkájának az eredménye. Igaza van a földmivelésügyi minister urnák, én dunántúli ember vagyok, de mert dunántúli ember vagyok, nem érzem azért felmentve magamat az alól, hogyha egy javaslatot tárgyalunk, nagyon komolyan el ne olvassam. Azokat a kiadványokat, amelyeket — azt hiszem — ugyancsak a földmivelésügyi minister ur jóvoltából megkaptunk, az országos Erdészeti Egyesületben elhangzott előadásokat elolvastam. Az egyik felszólaló, Kiss Ferenc ministeri tanácsos, aki ugyancsak egy élet munkájára hivatkozhatik, egy olyan életre, amelynek a gerincét az Alföld fásitásával töltötte el, akit kénytelen vagyok az elmélet terén is bizonyos tekintetben szintén szakembernek elismerni, azt mondja (olvassa) : »Általában azonban az egész Alföld, igy Szeged környéke is a legrégibb történelmi emlékek bizonysága szerint fákban szü-