Nemzetgyűlési napló, 1922. X. kötet • 1922. február 20. - 1922. március 14.

Ülésnapok - 1922-109

3C4 A nemzetgyűlés 109. ülése 1923. kölködő vidék.« Priscus Kethor müveire hivatkozik azután, majd hivatkozik egy másik történeti emlékre is, Fülöp burgundi fejedelem lovászmesterének jelentésére, hivatkozik Yedres István iró munkájára és azt állapítja meg, hogy az Alföld erdőkben szűkölködik. A bizottsági jelentés pedig azt mondja (olvassa) : »Pedig valamikor hatalmas tölgyerdők borították sik vidékeink jórészét, amelyek mind elpusztultak és ezzel eltűntek az Alföldről azok a természetes védőfalak is, amelyek konzerválták a lehulló csapadékot, és ami a legfontosabb, felfogták a nagy széljárások erejét. Az alföldi erdők és facsoportok könnyelmű elpusztítását törvényes intézkedések nem akadályozták a múltban . . .« és igy tovább. Czettler t. képviselőtársam hivatkozott arra, hogy az Alföldön lakik és az Alföldön kellett tüzelőanyagnak, fának lenni. De ezekkel a forrásokkal szemben, amelyekre ő hivatkozik, Kiss Ferenc ministeri tanácsosra hivatkozom, aki az Alföldön járt és szintén ismeri az ottani viszonyokat. En azt hiszem, hogy tüzelni lehet olyan fát, amely nem ott terem, de látni élőfát csak ott lehet, amely ott terem. Én azt hiszem, hogy kissé merész következtetés ennek alapján azt mondani, hogy valahol, ahol laknak és tüzelnek, ott erdők is voltak. Én csak azt akarom megjegyezni, hogy nem tartom helyesnek, hogyha a javaslatba ilyen nem precíz dolgokat beillesztenek. A javaslat legyen egyszerű, higgadt, tárgyilagos, mindenki által könnyen megérthető, . . . Szabó István (nagyatádi) földmivelésügyi minister: Százszor módosítsuk? Akkor majd senki sem érti meg! Farkas Tibor: . . . ugy, hogy a közérdek abból kiderüljön. ISTem szükséges klimatikus dolgokra hivatkozni, ez lényegtelen. Szabó István (nagyatádi) földmivelésügyi minister : Ez nem a javaslatban, hanem az indokolásban van! Farkas Tibor: Épen ez ellen szólalok fel én is. Azt hiszem, jogosan hivatkoztam arra, mert én dacára, hogy Czettler Jenő képviselőtársam ugy beszélt, azt tartom, hogy a törvényhozás ne érzelmek után induljon, legyen praktikus, gyakorlati és ne vonjunk le belőle érzelmi momentumokat, ahol egész nyugodtan, higgadtan és tárgyilagosan tárgyaljunk és határozzunk. Elnök : A földmivelésügyi minister ur kíván szólani ! Szabó István (nagyatádi) földmivelésügyi minister : T. képviselőtársamnak a felszólalására azt vagyok bátor megjegyezni, hogy ennél a törvényjavaslatnál, amelyre ő hivatkozott, a poézis leginkább az indokolásban van és nem a törvényjavaslatban magában. Ami a törvényjavaslatot illeti, a törvényjavaslattól azt kívánjuk, hogy az végrehajtható, áttekinthető legyen, de ekkor arra kell kérnem a t. képviselőtársaimat, lehetőleg tartózkodjanak az igen sok módoévi március hó 8-án, csütörtökök» sitástól, mert épen az igen sok módosítás keveri össze a törvényjavaslatot ugy, hogy nem lehet áttekinteni. Afelől, hogy az Alföldön valamikor voltak-e tölgyerdők vagy sem, ón nem bocsátkozhatom vitába, én nem láttam, v&lószinü, hogy azok sem látták, akik most élnek. Már most, ha az egyik történetírásból azt emeljük ki, hogy mi volt, a másikból azt emeljük ki, hogy mi nem volt, nekem ez nem annyira mérvadó, ennek elbírálását másokra bizom, nekem az a mérvadó, ami most van. Ha látom, hogy nincs erdő, fa, gyümölcsös, akkor én ezt a helytelen állapotot az Alföldön meg akarom változtatni. A másik cél az Alföld termőképességének fokozása, amelyet igen nagy mértékben akadályozott az, hogy az alföldi gazdák ősidőktől fogva a szalmát ós trágyát eltüzelték. Még áruba is bocsátják, piacra viszik mint egy árucikket, árulják azt, amit a földnek kellene visszaadni. Ez annak az eredménye, hogy az Alföldön fa egyáltalában nem volt, az emberek nem is szoktak ahhoz hozzá, hogy fát vegyenek és fát munkáljanak fel, hanem sokkal egyszerűbb volt a régi jó időkben, amikor az Alföld talaja még nem volt kimerülve, amikor nagy terméseredményt adott és sok szalma volt

ä sokkal egyszerűbb volt tüzelni a szalmát és trágyát, nem kellett a favágással vesződni, mert a favágás igen nehéz munka, azt erdőben kell teljesíteni, nem felfűrészelt állapotban aprózni. Aki azt a munkát nem gyakorolta, nem szive« sen nyúl hozzá. Én tapasztalatból beszélek, al* földi népünknek nagyon kényelmes volt, hogy a szalmát és trágyát eltüzelje, de odaértünk, hogy minden tüzelés, amivel a trágyát és szalmát fo* gyasztjuk, a búzatermést fogyasztja. (Igás! Ugy van ! a jobboldalon.) Ez nemcsak a gazda kára

s ez közgazdasági kár, ez az állami értéknek, az államvagyonnak, a közjövedelemnek a rovására megy, és ha nem tudjuk lehetővé tenni azt, hogy az Alföldön fával is lehessen tüzelni, akkor ez a rendszer megmarad, mert télen tüzelni, melegedni, főzni kell és ha az ezutáni gazdák még évtizedekig folytatják ezt a rendszert, ebben a tekintetben akkor az Alföldnek az a mesés hirben álló gazdagsága és jó termése teljesen elpusztul és elenyészik. Tehát a fásítási törvényre ebből a szempontból is kimondhatatlanul nagy szükség van. Es én újra csak azt kérem a t. Nemzetgyűléstől, hogy méltóztassék ezt a javaslatot minél sürgősebben letárgyalni és elfogadni, hogy minél előbb hozzányúlhassunk az intézkedésekhez. (Helyeslés és taps a jobboldalon.) Elnök : Az előadó ur szólni nem kivan, a tanácskozást befejezettnek nyilvánítom, következik a szavazás. Felteszem a kérdést : méltóz- , tátik-e az alföldi erdők telepítéséről és a fásításokról szóló törvényjavaslatot általánosságban, a földmivelésügyi és pénzügyi bizottságok együttes szövegezésében elfogadni, igen, vagy nem? (Igen ! Nem !) Kérem azokat a képviselő urakat,