Nemzetgyűlési napló, 1922. X. kötet • 1922. február 20. - 1922. március 14.

Ülésnapok - 1922-109

362 A nemzetgyűlés 109. ülése 1923. előadó ur felsorolt — is elérjük azt az eredményt, mint Szeged város határában elértünk, legyen ott is mindenütt erdő és a tanyák mellett virágozzanak tavasszal a gyümölcsfák, adják az illatot és gyümölcsöt a népnek, amelynek most nem terem s amely soha gyümölcsöt nem élvez, mert a városba nem jár be gyümölcsöt vásárolni. Az Alföld ugyan nem olyan talaj egészen, mint a Dunántúl, ha nehezebben is, mint a Dunántúlon, de ernyedetlen munkával, szakszerűséggel mégis meg lehet teremteni azoknak az egyszerű embereknek a tanyáján azt a gyümölcsöt, amelynek áldásait igazán nem ismerik, el sem tudják képzelni. (Élénk helyeslés. TJgy van! TJgy van!) Györki t. képviselőtársam tegnapi beszédében Debrecen város erdőmunkásainak helyzetét adta elő, akik kunyhókban laknak és a város nem gondoskodik részükre lakásról Én az erdei munka természetét, ennek minőségét nagyon jól ismerem. Épen Dénes t. képviselőtársamnak ajánlhatom figyelmébe azt, mivel ő nekem ennél a törvényjavaslatnál is a munkáspártolást ajánlotta a figyelmembe, hogy én a figyelmeztetést mindig, mindenkitől nagyon szívesen veszem és sohasem jutott eszembe, hogy visszautasítsam. A figyelmeztetést itt is szívesen veszem, de kijelentem, hogy ma itt erdőmunkásokról van szó és kijelentésem — nem dicsekvésből, de nem is kívánom letagadni, — hogy én legalább tizenöt esztendőnek minden telét az erdőben, mint f amunkás töltöttem el. Nagyon jól tudom, hogy mi a természete az erdőmunkának. Az erdőmunkás, hacsak ő maga megy az erdőbe, természetes, hogy fa- vagy földkunyhóban tölti a telet, ha messze van a lakásától Én magam tizenöt esztendőn keresztül tanyáztam — ahogy mondani szokták — ilyen kunyhókban, a tél nagyobb részében. Ha már most Debrecenben arról van szó, hogy a munkások egész családjukkal együtt ezekben a kunyhókban élnek, természetes, hogy a magam részéről nem helyeselhetem azt, hogy az emberek ilyen kunyhókban éljenek családostul, sőt — mmt Györki képviselő ur mondja — az állatokkal együtt. De ezért nem lehet a mostani kormányzatot, a földmivelésügyi ministeriumot vagy az erdészetet felelősségre vonni, mert Debrecen városa saját maga kezelte az erdejét és ezek a kifogások Debrecen városra nézve állanak fenn. Debrecen az utóbbi időben, az erdő területét állami kezelésbe adta át, Majd ezután érkezik el az ideje annak, hogy ezeknek a munkásoknak helyzetét a földmivelésügyi ministerium erdészeti osztálya alaposan megvizsgálja és megszüntesse azokat a lehetetlen állapotokat, amelyeket Györki képviselő ur előadott. Azt hiszem, hogy talán nem egészen olyan rossz a helyzet, amint Györki képviselő ur előadta, (Felkiáltások jobbfelöl : Persze!) mert azoknak a munkásoknak hivatása az, hogy az évi március hó 8-án

} csütörtökön. erdőterületeket, mielőtt azokat újból erdősitik, bizonyos évig művelésre fogják és ezeket a területeket majdnem ingyenes használatra kapják (Igaz! TJgy van! jobbfelöl.) Ezeknek a munkásoknak megélhetési forrásuk van ebben, és azt hiszem, hogy ha valami olyan intézkedés jönne, amely megfosztaná őket attól a lehetőségtől, hogy ebből éljenek, ez ellen ők maguk tiltakoznának a legjobban. Nem arról van tehát szó, hogy megszüntessük a munkakörüket, hanem hogy a város rászorittassék arra, hogy ezeknek az embereknek házhelyeket jelöljön ki és lehetővé tegye, hogy állandó lakhelyeket építsenek maguknak. Ez egészen természetes követelmény és teljesen egyetértek Györki képviselőtársammal abban, hogy nem tűrhető ez a nomád élet, a kunyhóban való élet családostul. Lehetődé kell tenni a családjuk számára, hogy állandó lakóhelyhez jussanak. Strausz István : Az egész országban, nemcsak Debrecenben ! Szabó István (nagyatádi) földmivelésügyi minister : Csik József t, képviselőtársamnak beszédéből kicsendült az, hogy a javaslatot szívesen látja Nagyon helyesen jegyezte meg, hogy a teljes eredmény most még át nem tekinthető ; még nem tudjuk, hogy ez hogyan sikerül. Hiszen ismerjük az életet ; az életben a kitűzött célok vagy soha, vagy csak igen ritkán szoktak száz százalékig megvalósulni. Ha a kitűzött célnak nagyobb részét el tudjuk érni, meg kell vele elégedni bármilyen célkitűzésnél, mert a teljes célt elérni nem tudjuk. Lehetséges, hogy ennél a javaslatnál sem fogjuk elérni teljes egészében azt a célt, amelyet elérni szeretnénk, vagy pedig ez még nagyon hosszú idők munkájának eredménye lehet, mindazonáltal az a lépés, amelyet a törvényjavaslat most megtesz, olyan, hogy van remény arra, hogy ezt a célt legalább megközelítőleg elérhetjük, (TJgy van! jobbfelöl) Ami a módosításokat illeti, a részletes tárgyalásnál ezekre is sor kerül. Újra revizió alá vettük azokat a módosításokat, amelyeket t. képviselőtársaim a legutóbbi napokban hangoztattak s amennyiben ezeket a törvény keretén belül megvalósíthatónak, a célnak megfelelőnek és helyesnek tartjuk, a módosítások elől nem zárkózunk el. Ezeket az előadó ur majd lesz szives előterjeszteni. Ki kell azonban jelentenem, hogy nincs módjában a ministernek a sok hirtelen közbevetett módosítást egyszerűen elfogadni, mert hiszen ha egy törvényjavaslaton hirtelenében sok módosítást eszközlünk, akkor ez oda vezethet, hogy nem lehet végrehajtani a törvényt, mert esetleg az egyik módosítás ellentétben van a másikkal, vagy pedig az egyik a másiknak rendelkezéseit keresztezi. A magam részéről meglehetős megnyugvással láttam, hogy néhány képviselő kivételével valamennyi felszólaló elfogadta általánosság«