Nemzetgyűlési napló, 1922. X. kötet • 1922. február 20. - 1922. március 14.
Ülésnapok - 1922-109
"A nemzetgyűlés 109, ülése 1923. évi március hó 8-án, csütörtökön. 359 része erdősítésre alkalmas volna. Egyetlen egy földtulajdonosnak sem jutott eszébe, hogy az ilyen területekre erdőket ültessen. Halász Móric : Ez ugyan nem igaz, én magam is ültettem több mint 700 holdat. Dénes István : Tisztelet a csekély kivételeknek, de nem változott, t. képviselőtársam, a parlagon heverő kataszteri holdterületek száma, legalább nem jelentékenyen, s ennek oka az, hogy az igen t. földtulajdonosok azért nem fekszenek rá ezekre a parlagon heverő földekre, hogy oda erdőt ültessenek, vagy olyasmit termeljenek, amiből hasznot biztosithatnának az államnak, mert az ilyen parlagon fekvő földjeik után semmiféle adót nem fizetnek. (Zaj jobb felöl.) Ezek a területek a földadó alól ki vannak véve, mert nincs hozadéka a földnek. A magyar törvényhozások ugyanis mindig olyan adónemeket találnak ki, amelyek a föld hozadékát sújtják, s ennek következtében azokat a földterületeket, amelyeknek nincs hozadékuk — s ilyen most egy millió katasztrális hold terület van — miután ezek adó alá nem esnek, meg sem is művelik, és nincs, ami kényszerítse a földtulajdonosokat arra, hogy ezeket a terűleteket is müvelés alá vonják. Én tehát elismerem, hogy rossz a bürokratizmus, ennek azonban csak egy korrektivuma van, t. i. az, hogy hozzunk be olyan pénzügyiés adórendszert, amely nem a hozamot sújtja, hanem a földértéket terheli meg, hogy ezáltal kényszerítve legyen az a földtulajdonos a parlagon hagyott, rosszul, vagy egyáltalában meg nem művelt földjét is gazdasági művelés alá vonni, beültetni, befásitani, mert ha ezt nem teszi, el kell adnia olyan embernek, aki a fásítást hajlandó elvégezni rajta. Ha ezt — amire ezidőszerint kilátás nincs — a magyar kormány megvalósítja, akkor majd igenis beszélhetünk róla, hogy az erdősítés munkáját kizárólag a magángazdaságokra bízzuk, T. Nemzetgyűlés ! Sérelemként hozatott fel az, hogy a törvényjavaslat 3. §-a lehetővé teszi, hogy amikor önként felajánlott területek nincsenek, vagy amikor más községi tulajdont képező, vagy korlátolt forgalmú birtok nincs, a nagyobb földtulajdonból is pótolható, vagy elvehető legyen a föld. Azt mondták, hogy ez serti a magántulajdont. Az én álláspontom, t. Nemzetgyűlés, ezzel szemben az, hogy vagy komolyan törekszik a kormány e törvényjavaslat által az Alföld befásitására, vagy nem. Ha komoly ez a szándéka, ha komoly a célkitűzés, akkor ott is fásitani kell, ahol esetleg nincs mezőgazdasági mivelésre nem alkalmas föld, például Békés vármegyében, ahol ilyen föld alig van. Hát itt ne lehessen fásitani ? Halász Móric: Nincs is ott fa! Dénes István : Nincs, ellenben van 260.000 holdnyi nagybirtok, van sivatag, ellenben a fák hiányának következménye mindaz a sok szenvedés ... JTAPLO X. Halász Móric: Békésben nincs sivatag! Dénes István : Ott nincs, t. képviselő ur, de olyan nyomorúság van ott, amilyent t. képviselőtársam még nem látott Magyarországon. Halász Móric : Nyomorúság lehet, megengedem, de sivatag nincs! Dénes István : Békés megyében, ahol Magyarország szive van, föld tekintetében, a legnagyobb nyomorúság van. Én nem kérek abból, t, képviselőtársam . . . Halász Móric : Londonban is van nyomorúság, de nem sivatag! Dénes István : Londonban is rosszul vannak a dolgok, de ez nem ok arra, hogy Békésmegyében is rosszul legyenek. Békés megyében termelik Magyarországon a világ legjobb búzáját, az acélos búzát és Békés megyében az éhezők legnagyobb tömege van. Halász Móric: Ezt megengedem! Rothenstein Mór: Londonban is vannak nagybirtokosok. B. Podmaniczky Endre : Házsarkok is vannak ! Dénes István: Bocsásson meg nekem, t. képviselőtársam, de én talán inkább arra hívom fel a figyelmét, hogy a felett elmélkedjék egy kissé, hogyan lehetséges az, hogy a magyar Alföld szivében, ahonnan kiviszik a legdrágább gabonát, fajkeresztény magyar testvéreink rongyokban járnak télen, gyermekeik mezítláb járnak és nincs mit egyenek. Ha már elmélkedni akar t. képviselőtársam a felett, hogy Londonban is van nyomorúság, arra kérem önt, elmélkedjék o felett, és ha ön komolyan fog elmélkedni csak 24 óráig, akkor nem fog ilyen megjegyzést tenni, hanem igazat fog nekem adni és azt fogja mondani : igenis, meg kell ragadni az első alkalmat, hogy segítsünk, nem a földön, hanem az embereken. Mert a föld is az emberekért van ! Amikor elmegyek a vármegye egyik sarkától a másikig, mindenütt famentességet látok. Nyáron az emésztő aszályt látom, amely kérgessé teszi azt a drága szép földet, télen pedig látom a téli időnek, a hidegnek minden borzalmát érvényesülni az embereken. Halász Móric: Ez igaz! Dénes István : Már most, amikor fásításról és erdősítésről van szó, hagyjuk ki Békés megyét ? Halász Móric: Nem mondta senki! Dénes István : Mit ér azzal a békésmegyei nép, a békésmegyei dolgozó társadalom, beerdősitik Csongrád rossz földjét vagy beerdősitik a Duna-Tisza köze szikes földjét? Nem ér azzal semmit. A békésmegyei nép azzal ér valamit, ha Békés megyében erdősitenek. Halász Móric : Az első szakaszban benne van ! Dénes István : Ha benne van — örvendek, hogy végre t. képviselőtársam magáévá teszi ezt az álláspontot — akkor igazat kell nekem adnia abban is, hogy helyes az, amit a törvényjavaslat harmadik paragrafusa elfogad, hogy t. i. ott is, ahol mezőgazdasági művelésre nem alkalmas 52