Nemzetgyűlési napló, 1922. X. kötet • 1922. február 20. - 1922. március 14.
Ülésnapok - 1922-109
360 r A nemzetgyűlés 109. ülése 1923. területek nincsenek, erdősitsenek, mert az erdőre szükség van. Giesswein Sándor : A kis magyar Alföldön is elfér, Mosón megyében ! Dénes István : Kifogásoltatott a törvényjavaslat 9. §-a s annak talán törlését is kérték. Ez a 9. § azt mondja, liogy minden tulajdonos vagy birtokos tűrni köteles, hogy birtokát a kijelöléssel megbízott állami közegek akadálytalanul bejárhassák. Ez egészen természetes, hiszen ezek az erdészeti közegek addig, amig nincs erdő valahol, nem mehetnek az erdőbe. Kénytelenek bejárni a birtoktestet, amelyen még erdő nincs, hogy megnézzék, alkalmas-e arra, hogy erdősitsenek rajta, hogy felmérhessék stb. Ez egészen logikus, egészen természetes és ebben én nem látok olyan aggályt, amelyet respektálni szükséges volna. Ősik József t. képviselőtársam is kivánta a 16. §-nál a földadó alól való mentesítést. Ezt a magam részéről helyesnek tartom. A földadó alól tényleg teljesen mentesíteni kell az erdősitett területeket és miután jövedelemadórendszerünk még nincs kiépítve, ez ellen védekezni nem kell, erre nézve nem nyilatkozom, azonban, amennyire kívánom azt, hogy a földadó alól mentesittessék az erdősitett terület, miután tényleg méltánytalannak tartom, hogyha valaki beerdősiti a maga rossz, kopár földterületét, rögtön jöjjön az állam, — bár 15 év múlva — és megadóztassa, mert hiszen az ő munkáját, azt a földtulajdonost adóztatja meg, aki áldozatot hozott, aki munkát fejtett ki és beerdősitette a maga földjét, annyira méltánytalannak és teljes mértékben igazságtalannak tartom azt, hogy ez az ember az ő hozadéka után földadót fizessen, lévén egész földadórendszerünk a hozadékra felépítve. Azonban bármennyire elvetendőnek és helytelennek tartom is a földadót, nem tartom indokoltnak azt, hogy a földérték után ne fizessenek adót, mert a fák után tényleg helytelen dolog, hogy adót fizessenek, ennek az újonnan betelepített földnek az értéke azonban feltétlenül emelkedni fog. Amilyen méltánytalan tehát megadóztatni a fákat, épen olyan helyesnek és szükségesnek tartom a földértéket legalább egy százalékban megadóztatni Ezekben voltam bátor a törvényjavaslathoz hozzászólni és a magam részéről a pártom nevében is ismételten kijelentem, hogy elfogadom és üdvözlöm a javaslatot. (Helyeslés half elöl.) Elnök : Szólásra következik ? Forgács Miklós jegyző: Senki sincs feljegyezve. Elnök: Szólásra senki feljegyezve nincs. Kérdeni a t. Nemzetgyűlést, kivan-e még valaki a javaslathoz hozzászólni ? Hozzászólni senki sem kivan, a vitát bezárom. A földmivelésügyi minister ur kivan szólni. Szabó István {nagyatádi) földmivelésügyi minister : T. Nemzetgyűlés ! A törvényjavaslattal évi március hó 8-án, csütörtökön. szemben általánosságban elhangzott megjegyzéssekre kívánok válaszolni. Már az előző törvényjavaslat tárgyalásánál elhangzott felszólalásokra és az azokra adott válaszom következtében sincs rá szükség, hogy ennek a törvényjavaslatnak benyújtását valami nagymértékben indokoljam. Az előadó ur részletesen ismertette, hogy Magyarországon, különösen pedig az Alföldön óriási területek, igen nagyszámú nagyközségek és városok vannak, amelyeknek sokszor százezer katasztrális holdat is meghaladó határában egyetlen erdőterület nincs, erdő egyáltalában nem található. Talán egy óráig is lehet vonaton menni az Alföld bizonyos részein tanyák mellett s fát nem lehet látni. Szomjas Gusztáv : Csak a kisbirtokosoknál ! Szabó István (nagyatádi) földmivelésügyi minister : Itt nincs különbség kisbirtokos és nagybirtokos között. Rothenstein Mór : Legalább a minister urat ne zavarja! (Derültség.) Szabó István (nagyatádi) földmivelésügyi minister : Nem lehet engem olyan könnyen megzavarni, t. képviselőtársam. (Derültség.) , , Már régóta felmerült az a kívánság, hogy intézkedéseket kellene tennie a kormányzatnak, hogy az Alföldön a fásítást előmozdítsa s erdőket létesítsen. Mindinkább fokozottabban merült fel ez a kívánság akkor, amikor az ármentesitések következtében a szárazság mindig nagyobb és nagyobb lett az Alföldön az ország többi részeivel szemben. Az ármentesitéseknél, amikor arról volt szó, hogy a viz alatt álló, vagy a viz által sokszor elöntött területeket ármentesitsék, hogy a vizeket lecsapolják, igen nagy területeket művelés alá vettek az ország közgazdaságának előnyére, elmulasztották azonban azt, hogy a vizek lecsapolásával egyidejűleg az erdősítésre is gondot fordítsanak, (ügy van! Ugy van! jobbfelöl.) A , vizeket ugyanis lecsapolták, a vizek megszűntek az Alföldön, erdőket azonban nem ültettek. A klima megváltozása lett ezután olyan mértékben hátrányos, hogy most már, minthogy arról nem beszélhetünk, hogy a vizeket visszaengedjük az Alföldre, mert hiszen erre a területre termés szempontjából az országnak igen nagy szüksége van, arról kell gondoskodnunk, hogy ami a vizek lecsapolása mellett szükséges lett volna már akkor, most utólag pótoljuk: erdősitsünk az Alföldön, teremtsünk az Alföldön erdőket, ültessünk fákat, hogy az Alföld képe teljesen megváltozzék ebben a tekintetben és akkor oly területek, amelyek ma nem használhatók, az erdősítés révén lassanként és kitartó munkával remélhetőleg használhatókká lesznek és ez valószinüleg az Alföld klímájára is kedvező befolyással lesz» Ez a kivánság, nem a kormány kívánsága, ez közkivánság, (Ugy van! Ugy van!) alföldi emberek, alföldi gazdák kívánják ezeknek az intézkedéseknek megtételét és egyáltalában nem
