Nemzetgyűlési napló, 1922. X. kötet • 1922. február 20. - 1922. március 14.
Ülésnapok - 1922-108
•141 A nemzetgyűlés 108. ülése 1923. évi 'március hó 7-én, szerdán. kiszolgáltatott élelem a megfelelő kalóriamenynyiséget nyujtja-e a szervezetnek, vagy nem ; én többre magamat nem érzem kötelezettnek, mint arra, hogy ezt a bizonyos, élet fentartásához szükséges kalóriamennyiséget az internáltaknak élelem formájában megadjam. Abszolúte senki nem követelheti azt, hogy az ország mai nyomorúságos állapota mellett letartóztatási intézményben az emberek olyan táplálkozást kapjanak, amely szubjektív érzésüknek felel meg. (Zaj a szélsőbatoldalon.) Farkas István : Az éhség a szubjektív érzés ? Vanczák János: Az fizikai érzés. Rakovszky Iván belügyminister: A harmadik csoportja a felhozott kifogásoknak, amelyekről már röviden megemlékeztem, azokból a kifogásokból áll, amelyek egyszerűen az internáltak állításaira támaszkodnak, anélkül hogy a másik fél meghallgattatott volna és anélkül hogy ezeknek az állításoknak valósága az illető képviselő urak részéről ellenőrzés tárgyává lett volna téve Hogy egy példát hozzak fel, azt hiszem, Szeder Ferenc képviselő ur mondta, hogy egy internált jelentette neki, hogy 6000 napi fogság . Esztergályos János: Én mondtam! Rakovszky Iván belügyminister: ...Esztergályos János képviselő ur mondta, hogy 6000 napi fogházbüntetés lett már kiszabva az internálótáborban és 4000 esetben foganatosítottak kikötést. Ez egy internált állítása, Már magábanvéve abból, hogy ilyen szép kerek számokat mond, lehet következtetni arra, hogy nem túlságosan alaposan foglalkozott az illető internált a kérdéssel. Propper Sándor: A törtszámokat elhagyta! Rakovszky Iván belügyminister: Nagyon könnyen módunkban fog állani megállapítani, hogy mennyi büntetés milyen módon volt kiszabva, de egy-egy internáltnak hirtelen odadobott panaszát itt mint megállapított komoly tényt felhozni nem lehet. (Ugy van! a jobboldalon.) Esztergályos János: Tény, hogy kikötések voltak ! (Felkiáltások jobbfelöl : kaszárnyában is voltaic !) Rakovszky Iván belügyminister : Csak annyit jegyzek meg, hogy amióta én minister vagyok, a zalaegerszegi internálótáborban a kikötés büntetése be van szüntetve és azóta senki kikötve nem volt. Szabó József t. képviselőtársam nagyobb számmal hozott elő, szintén az internáltak bemondása alapján, állításokat és azt mondotta, hogy kémgyanus emberek vannak ott, akik csak gyanúsak és nem kémek. Azok a hires csiki székelyek, akikről a sajtó egyes orgánumai azt írták, hogy derék tipikus magyar székely emberek és minden ok nélkül vannak az internálótáborban, azok többek, mint kémgyanusok, azok olyan egyének, akikről be van bizonyítva, hogy annak idején az oláh sziguranca szolgálatában állottak és valami módon átjöttek ide Budapestre. Perrendszerü bizonyítékaink nincsenek ellenük. (Felkiáltások a szélsőbaloldalon : Bíróság elé állítani !) Ezeket az embereket mi egyszerűen vissza akarjuk küldeni Oláhországba, mert odavalók, ott bírnak községi illetőséggel, végtelenül sajnálom, hogy még mindig Zalaegerszegen vannak és a román hatóságok mindenképen megakadályozzák, hogy kitoloncoljuk őket. Esztergályos János : Szóval ön lemond Erdélyről ! Szeder Ferenc: Erdély Oláhország? Kiss Menyhért : Ha a románok nem veszik át őket, akkor nem lehetnek az ő kémeik ! Ez ellentmondás! Contradictio in adjecto! Rakovszky Iván belügyminister: A budapesti román követség segélyezi őket és kétségtelen megállapítást nyert, hogy a román követséggel ma is összeköttetésben vannak. (Zaj és derültség a szélsőbaloldalon.) Kiss Menyhért: Székely emberből nem lesz oláh! Rakovszky Iván belügyminister : A legjellemzőbb azonban az a több ízben felmerült állítás, hogy egyes internáltak panaszkodtak, hogy a családjuk otthon nyomorban sínylődik. A t. képviselő urak ismét készpénznek vették ezeket az állításokat és itt sajnálkoznak ezek felett a nyomorban lévő családok felett. Esztergályos János : Meggyőződtünk róla ! Rakovszky Iván belügyminister: Forgács Miklós t. képviselőtársam volt olyan lelkiismeretes, vette magának a fáradságot, hogy amikor Zalaegerszegről visszajövet a vonatról leszállott, azonnal felkereste ezeknek az internáltaknak családtagjait. (Felkiáltások a szélsőbaloldalon : Hányat ?) és csodálatosképen kénytelen volt megállapítani, hogy olyan internáltaknak, akik családjuk nyomoráról panaszkodtak, családjuk egyáltalán nincs, se feleségük, se gyermekük nincs. (Zaj a szélsobaloldalon.) Esztergályos János : Öreg szülők ! Forgács Miklós : Baross-utca 29., tessék felkeresni, odaadom a címet ! Rakovszky Iván belügyminister: Én arra kérem a t. képviselő urakat, hogy mielőtt ezeknek az internáltaknak bemondásait komolyan vennék, győződjenek meg azok valódiságáról, győződjenek meg róla, vájjon valóban van-e internálva valaki csak azért, mert nem is kommunista dalt énekelt . . . (Felkiáltások a szélsobaloldalon : Van ! Van !) Peidl Gyula: Hallottuk a fóti szolgabíró végzését ! Esztergályos János : Németh József három év óta van ott, pedig azt mondta, hogy nem lesz belőle kommunista, ha még hat évig ott tartják ! Rakovszky Iván belügyminister : Ezeket a bemondásokat méltóztassék kellő értékükre leszállítani, mert biztosithatom a képviselő urakat,
