Nemzetgyűlési napló, 1922. X. kötet • 1922. február 20. - 1922. március 14.

Ülésnapok - 1922-108

A nemzetgyűlés 108. illése 1923, évi március hó 7-én, szerdán. 3D szubvencionált lap — a következők foglaltatnak (olvassa) : »Jellemző arra a páni félelemre, amely bizonyos köröket a gyűlés alatt hatalmába kerített, bogy már rémhireket terjesztettek a környéken. A környékbeli falvakban arról beszéltek, bogy zavargások vannak Pécsett, senki se menjen be a városba. Hogy milyen körben terjesztették el ezeket a híreket, mutatj a az, hogy Szekszárdról hivták fel tegnap délelőtt a rendőrséget és érdeklődtek : mi igaz abból, hogy Pécsett zavargások folynak és nem lehet Pécsre utazni.« Megjegyzem, hegy avégből, hogy a hatóságok tekintélyét megvédjék, miután a pécsi polgármester ur, nem tudom hirtelenében a nevét, de azt hiszem Nendtvich, nem hajlandó az ő szolgálatukra állni s velük együtt kiabálni, a leglehetetlenebb hangon irnak róla ebben a sajtóorgánumban. Perlaki György : Nem is volt otthon. Fábián Béla : Ha t. képviselőtársam tudja, hogy a polgármester ur akkor nem is volt otthon, bizonyára tudja azt is, hogy a városnak hosszú időn keresztül volt feje ellen minő hangot használnak e lapban. Méltóztassanak most még megengedni, hogy foglalkozzam azokkal a következményekkel, amelyek az ízsratas szerves foly mányaiként a magyar életben jelentkeznek. Minthogy Magyarországon állandóan hirdetjük s hirdeti mindenki s aki ebben az országban nem cseh kém, nem román kém és nem szerb kém, az mindegy szálig azt vallja, hogy igenis mi a nemzeti egység alapján állunk mindenféle külellenséggel szemben és azért akarjuk ebben az országban a vér atmoszférája helyett a nemzeti egység atmoszféráját megteremteni, hogyha majd eljön az idő, akkor itt ne legyenek kererüséggel a szivükben egyesek másodosztályú állampolgárok, hanem mindenki, mint hazájáért halni kész ember induljon a harctérre : méltóztassanak legelsősorban meghallgatni a cseh és a szerb testvérekről szóló cikkeket, akik akként lettek cseh és szerb testvérek, mert néhol ezekben az országokban is eszébe jutott egy-egy sajtóorgánumnak, vagy egypár diáknak, hogy a numerus csausust követelje, vagy pedig a zsidók ellen pogromokat intézzen. A legelső cikk »Oláhország diáksága harcot kezdett a numerus cíaususért« címen jelent meg. A cikkben le van irva, hogy mi történt Bukarestben és hogy már ütik a zsidókat. A zsidókat, akikről tudvalevő, hogy Rozsnyón a legnagyobb terror pillanataiban, a népszámlálás idején, amikor arról volt szó, hogy a 20 %-ot megszerezzék, magyarnak vallották magukat, mert ha a megszállt területen fajnak mondták volna magukat, abban az esetben a magyar iskolák igen sok helyen nem lettek volna fentarthatók. Kovács-Nagy Sándor: Erdélyben azt mondják, hogy ők zsidók. (Igaz! Ugy van! jobbfelöl.) Fábián Béla : A másik cikk címe »Nagy antiszemita tüntetések voltak Prágában«. Ebben a cikkben többek között ez foglaltatik : »Titokban feltétlenül kívánja is, hogy a magyar fajvédelmi tettek folytatódjanak«. Ezt irja A Nép. Halált és átkot ordítottak a kapitalizmus fejére«, végül azt mondja, hogy két felfogás küzd itt A Nép hasábjain. Az egyik az, hogy A Népnek a bolsevizmus akkor nem kell, ha a zsidók is részt vesznek benne, mert nálunk az a beállítás, hogy a bolsevizmus t zsidók csinálták, a másik felfogás szerint pedig szeműn

1 re hányják nekünk zsidóknak, hogy társalgási nyelvünk a magyar. (Olvassa) : »Az ember azon a nyelven beszél legszívesebben, amelyen legszívesebben fejezi ki gondolatait és mi zsidók ép ugy szenvedtünk a magyarosítás alatt, mint ti, tótok, azt mondjátok, nem akarunk összefogni és lojálisán együttmenni veletek. Hogy invitáltok bennünket erre az összefogásra? Fütykössel és pofonokkal lapjaitokban a zsidót ócsárló kitételekkel, társadalmi életetekben a zsidóktól való őrizkedés hangoztatásával, az italmérési engedélyek megvonásával stb.«'Majd így folytatja a cikk (olvassa) : »Tény hogy a Felvidék tót népességének álláspontja a szeroita kérdésben a »Ne higyj nekik.« És igy folytatódik tovább. Az eredmény az, hogy a múltkor az egyik lapban cikket olvastam »Már a bolsevikiak is« címen, amelyben el van mondva, hogy a bolsevikek is pogromokat rendeznek és kezdik irtani a zsidókat. Tehát e szerint nem a nemzeti szempont a fontos, és nem fontos semmi ezen a föld kerekségén más, mint csak az antiszemitizmus. Es itt bátor vagyok figyelmeztetni a kormány jelenlevő tagját, hogy Bajorországban szintén volt egy párt és van két lap, amely ezt a hangot használja s talán méltóztatik emlékezni, hogy a francia előrenyomulás idején, amikor ezek a lapok a német nemzeti érzéstől eltérő irányzat szolgálatába állottak, s araikor a kormány a mozgalom egyik vezetőjét le kellett hogy tartóztassa, kiderült hogy az illető francia ügynök. Tehát tessék vigyázni, mert mégis van abban valami, t. minister ur és t. Nemzetgyűlés, — mert remélhetőleg senki sem hiszi el azt a humbugot, azt az őrültséget, hogy a zsidók önmaguk ellen merényleteznek — mondom, van abban valami, hogy a merényletek mindig külpolitikai komplikációk idején történnek. Senkinek ebben az országban nem érdeke, egypár üzletes embert, egypár könnyen élni akaró embert kivéve, hogy itt a gyűlölet levegője állandósittassék. Csak a körülöttünk lévő államoknak, melyek Magyarország területeit elrabolták, érdeke az, hoí.

r

y itt sohasem fejlődhessék ki olyan atmoszféra, amely minden magyarul érző, magyarul gondolkozó embert egy táborban egyesit, azért, hogy csak egy magyar ököl legyen, egy magyar ököl, mely fenyegetőleg mutat azok felé, akik Magyarország területeit elrabolták. (Ugy van! a haloldalon.) Ezek után áttérek az eredmények ismertetésére, még pedig három irányban, először is a bíróságnál, másodszor a közigazgatásban — azt hiszerm mindkét terrénum szent mindnyájunk