Nemzetgyűlési napló, 1922. X. kötet • 1922. február 20. - 1922. március 14.

Ülésnapok - 1922-108

320 A nemzetgyűlés 108. ülése 19k előtt — és harmadszor a faluban, mit jelent az, amikor egy kis faluban megjelenik egypár lázító, izgató és kimondja, bogy irtani, pogrom, rombolni, pusztítani. Azt akarom bemutatni, mi ennek a következménye. (Egy hang jobbfelöl: Semmi!) Semmi? Majd mindjárt meghallja a képviselő ur. Szijj Bálint: A polgári uralom alatt sohasem bántottak senkit ! Elnök: Az ülést öt percre felfüggesztem. (Szünet után.) Elnök : Az ülést újból megnyitom. Kérem Fábián képviselő urat, méltóztassék beszédét folytatni. Fábián Béla: T. Nemzetgyűlés! Interpellációm további folyamán • azokkal az eredményekkel leszek bátor foglalkozni, amelyek az ecsetelt lázitásnak és izgatásnak következményei a magyar életben. Elsősorban tehát — mint mondottam — egy apró kis csekélységet fogok felolvasni, egy dolgot, magából A Népből, amely azután megmagyarázza azt, hogy miképen vesézik ki — mint ő mondja — a színészek egymást. Ha valamelyik lehetetlenné akarja tenni a másikat benn a színházban, akkor egész egyszerűen elhíreszteli róla, hogy zsidó vagy zsidó származású. Tehát kiállítják mindenkiről, hogy zsidó. Bihóy Zóráról, aki az operaház művésznője, egy nyilatkozat, egy hosszú cikk jelent meg, amely szerint azt mondja, hogy nem lehetséges az, hogy mindenkit azzal akarnak lehetetlenné tenni, hogy elhíresztelik róla, hogy zsidó, a cikk maga megvédelmezi Bihoy Zórát, akit különben nem ismerek és akinél nem érdekel az, hogy zsidó-e. Sokkal szomorúbb azonban a következmény az egyetemeken. Azt hiszem, hogy Magyarországon nincs olyan ember, — azt hiszem, még ittülő t. képviselőtársam sem olyan elfogult •— aki helyesnek tartaná, hogy egy egyetemen az előadás után leoltsák a lámpákat és a lámpák leoltása után következett sötétben öszszeverjék a numerus clausus mellett is felvett egyetemi hallgatókat, sőt nemcsak az egyetemi hallgatókat, hanem a hallgatónőket is. Azt hiszem, ez a magyar lovagiasságnak olyan meggyalázása : nőket sötétben megpofozni, letépni a ruhájukat és elvenni holmiaikat, elvenni tőlük könyveiket, tanszereiket, azt hiszem, olyan meggyalázás ez, amelyet az egész nemzetgyűlés együttesen elitéi. Peyer Károly: Esetleg a butonokat is elveszik. Fábián Béla : Azoknak nincsenek butonjaik, akik odajárnak. Peyer Károly: Ez a bajuk nekik! Fábián Béla : Áttérek most a bíróságra. Azt hiszem, semmi olyan szent előttünk nem kell hogy legyen ebben az országban, mint a bíróság. Abban az esetben, ha a bíróságot is '3. évi március hó 7-én, szerdán. be fogják állítani a pártpolitika szolgálatába, ha a biró nem a lelkiismerete szerint fog ítélni, hanem a pártpolitika szerint vagy aszerint, hogy miképen irnak az ő Ítéletéről a különféle pártlapok, akkor, azt hiszem, tényleg vége Magyarországnak a feltámadás reménye nélkül. Méltóztassanak meghallgatni példának okáért, az egyik lap »Kádár Lehelt felmentették a felekezeti izgatás vádja alól« címmel miként irt, természetesen kivetve és kövér betűkkel (olvassa) : »A független bíróság Kádárt felmentette a vád alól, igazolva a vádlottat és igazolva a Szózatot abban a harcban, küzdelemben, melyet a magyarság élő testébe beférkőző élősdiek, nemzetrombolók és a magyar faj életerőit kiszivó elemek ellen folytat.« Ez történik a bíróságnál. Most méltóztassék meghallgatni, hogy mi történik a közigazgatásban. Mindkét gyűlésről a tudósítást a hivatalos lapokból fogom felolvasni. A cikkben, amelynek címe »Mi igenis szembeszállunk minden destrukcióval!« a következők foglaltatnak: »Ma is olyan emberek ülnek fontos pozíciókban, kiket már azelőtt el kellett volna mozdítani. Tehát a határozat szerint a szakcsoport tagjai a községi, járási, városi és vármegyei, valamint a szakministeríum tisztviselői és ezek nyugdíjasai fognak rangfokozat! különbség nélkül és a vezérkarral, a tagoknak hivatalban felmerült nézeteltéréseiben intézkedni. « Tehát nem a fegyelmi bizottság fogja ezentúl elintézni azt, ha a minister urnák egy tanácsosa és egy díjnok között nézeteltérés támad, hanem ha mindketten tagjai ennek a szakcsoportnak, az Ébredő Magyarok Egyesülete szakcsoportjának, az fogja a fegyelmi ügyeket intézni, hogy milyen eredménnyel a közigazgatásra nézve, az a minister dolga. Rakovszky Iván beliigyminister: Azért a fegyelmi megindul ellene! Fábián Béla : Ha majd méltóztatik meghallani, hogy milyen határozatok jönnek létre ebben a szakcsoportban, akkor tessék nyilatkozni. Nem tudom, mi a minister ur felfogása, mert megvallom egészen őszintén, azt hiszem, hogy Magyarországon nincs ember, aki tudná azt, hogy a minister ur elitéli-e a lazítást, vagy nem, helyesnek tartja-e vagy nem. Rakovszky Iván beliigyminister: A lazítást elítélem ! Fábián Béla : A minister ur erre vonatkozólag számtalan kérdésre, amelyet itt a nemzetgyűlésen intéztek hozzá, egy alkalommal sem szíveskedett választ adni és nem tételezem fel, hogy a minister ur annyira tehetetlen volna, hogy a közigazgatásban felburjánzó bajokkal szemben nem tudna intézkedni, tehát kénytelen vagyok azt képzelni, hogy a minister ur helyesli ennek a szakcsoportnak alakulását, amelyben a következők történtek. Tehát »Mit követelnek az Ébredő közigaz-