Nemzetgyűlési napló, 1922. X. kötet • 1922. február 20. - 1922. március 14.
Ülésnapok - 1922-99
À nemzetgyűlés 99. ülése 1923. évi febniár hó 20-án, kedden. Í9 gaí védte az egyik társadalmi osztály a saját érdekeit a másik társadalmi osztállyal szemben, csak arra utalok, hogy az ilyentörekvések minden társadalmi osztálynál helyénvalók és az ilyen törekvést kötelessége az államnak helyes irányban olykepen vezetni, hogy törvénnyel szabályozza azokat a határokat és azokat az előnyöket, amelyeket ilyen társadalmi osztály a maga részére más osztályok hátránya nélkül elérhet. Bátor vagyok itt még egy másik körülményre is rá világit ani. Várnai t. képviselőtársam beszédében a mérnökségnek több mint 50 éves küzdelmét, hogy végre a mérnökség is elérje azt, amit a többi hasonló intelligenciájú és hasonló foglalkozási ágnak minősithető társadalmi osztályok, mint az ügyvédek, orvosok stb. már elértek, mondom, ezt az 50 éves törekvést a kudarcok láncolatának igyekezett feltüntetni és ugy igyekezett beállitani a dolgot, mintha csak most és épen ennél a kormánynál, amely tehát konzervativ és reakciós, és amely az osztályelfogultság alapján áll, lehetett volna ezt a törvényjavaslatot idehozni és ebből a tőrvényjavaslatból törvényt csinálni. Propper Sándor : Reakciós is ez a kormány ! Görgey István : Bátor leszek ennek a ténynek tarthatatlan voltára példákkal szolgálni. (Halljuk ! Halljuk/) Azt méltóztatnak tudni, hogy a mérnöki kamaráról és a mérnöki rendtartásról szóló törvényjavaslat, illetve ez a mozgalom a tárgyalásokig íegelsőizben 1906—1907-ben jutott, amikor tehát épen Kossuth Ferenc, egy mérnök kereskedelmi minist erünk volt, akinek államtitkára akkoriban Szterényi József volt. Azt hiszem Szterényi Józsefet senki sem nevezheti reakciósnak és konzervatívnak az ő gondolkozásában, (Ellenmondások a szélsőbaloldalon.) Várnai Dániel : De mennyire annak tartjuk ; Görgey István ; Az az urak dolga. Mindenesetre nagyon hizelgő, ha Szterényi őexcellenciája szintén mint kurzusember szerepel. Pikler Emil ; Nem kurzusember, konzervativ ember ! * GÖrgey István : Reakció és konzervativizmus között óriási különbség van. (Zaj.) Elnök (csenget) : Csendet kérek ! Görgey István : Mint emhtettem, a főmozgatója az akkori mozgalomnak épen Szterényi József volt és hogy akkor ez a törvényjavaslat nem került az országgyűlés elé, annak oka nem az volt, hogy a ministerium — hogy igy fejezzem ki magaiat — megijedt azoktól, akik a saját érdekeiket látván sértve, mozgalmat indítottak a javaslat ellen, hanem annak egyéb komplikált politikai okai voltak, hogy akkor ez a törvényjavaslat nem kerülhetett a Ház elé. Hogy Szterényi őexcellenciája tovább is hive maradt ennek a javaslatnak, annak legeklatánsabb bizonyítéka az, hogy 1918-ban, már mint minister, újból ő elevenítette fel a dolgot és újból ő szorgalmazta ennek a törvénynek mielőbbi megteremtését. Bátor vagyok itt fekdvasni Szterényi ~6escel» lenciájánák 1918 szeptember 16-án- egy • ankéten tett nyilatkozatát, amelyre az összes érdekeltek meg voltak híva. A kereskedelemügyi.ministeriurában tartott ezen ankétról felvett jegyzőkönyv tanúsága szerint Szterényi szó szerint a következővel nyitotta meg az ülést, (olvassa) : »Figyelmeztet arra, hogy ne tévesszük össze az egyes oktatási fokok hivatását. Mint a hazai iparoktatás megalapozója illetékesen kijelentheti, hogy sohasem volt szándéka az ipariskolákkal a műegyetemnek konkurrenciát csinálni és ha ilyen felfogás kapott lábra, az nyilvánvaló abuzus volt". A különböző nívók között a határvonalat meg akarja tartani, a szerzett jogokat a legmesszebbmenőleg respektálni óhajtja, de nem akarja, hogy az ipariskoláé ifjúság abban az illúzióban neveltessék; mintha ők kis mérnökök lennének.« Bátor vagyok egy másik ismert közgazdászának, Méhely Kálmánnak, aki talán szintén nem nevezhető konzervatívnak és reakciósnak, ugyancsak az 1918. évben »A Magyar Gyáripar« 1918 október 18-iki számában megjelent cikkéből a következő passzust felolvasni (olvassa) : »A bizottsági javaslatban sikerült az eredeti javaslat szélsőségeit annyira kigyomlálni, hogy, a mérnöki kamara vezetősége részéről méltányos és józan gyakorlatot feltételezve, a gyáripar érdekeinek nem válhat kárára a szabályozás«. Mondjuk, hogy ez a régi javaslattal szemben kinyilvánított vélemény volt ; akkor bátorkodom az Országos Műszaki Egyesület-nek köriratára hivatkozni, mely panaszos köriratot azt hiszem f valamennyi t. képviselőtársam megkapta és a amelyre Várnai és Pakots t. képviselőtársam is volt szives több ízben hivatkozni. Az Országos Műszaki Egyesület körlevelének utolsó mondatában maga is elismeri a törvényjavaslat szükségességét/ amidőn a következőket mondja (olvassa) ; »Keni ellenezzük a mérnöki kamara felállítását, mint ellenőrző és fegyelmi intézményt, de a gyáripar és több ezer felsőipariskolát végzettek nevében kérjük az 1. § oly módon kiegészítését, hogy a felsőipariskolát végzettek nyolc évi műszaki gyakorlat bizonyítása mellett a mérnöki, vagy gyakorlati mérnöki cím viselésére jogosultak és kívánatra a mérnöki kamarába felveendők legyenek. Várnai Dániel : Ezt követeljük mi is ! Mi hát a különbség ? Görgey István : Itt az a lényeges különbség a törvényjavaslat eredeti szövege és ezen óhaj között, hogy az egyesület imperative kívánja megszabni azt, hogy mindenki, aki felsőipariskolát végzett és 8 évi gyakorlatot kimutat, felvétessék a mérnöki kamarába. Várnai Dániel : Egész jogos kívánság ! Görgey István : Én több évig abban a szerencsés helyzetben voltam, hogy előadhattam a budapesti felsőipariskolán,, tehát objektive állapíthatom' meg... ; * Várnai Dániel: Jogot méltóztátóttelőadnít Görgey István : Lehetséges/ % ar^Agy;' Várnai Dániet : Kern' miudegy i ' *
