Nemzetgyűlési napló, 1922. X. kötet • 1922. február 20. - 1922. március 14.

Ülésnapok - 1922-99

â0 Ä nemzetgyűlés 99. ülése 1923 Görgey István : ... tehát elég objektive állapíthatom meg, bogy felsőipariskoláink tanítási módszere, a gyakorlati képzésre irányuló módszere elsőrangú. A magyar felsőipariskolákat végzett hallgatók legnagyobb része olyan kiváló, hogy egyáltalában mindenütt, ahová elhelyezték őket, megálltak a helyüket De be kell azt is vallanom, hogy Voltak olyanok is közttik, akik elvégezték ugyan az előirt tanulmányokat, megszerezték a szükséges gyakorlatot és el is lehetett őket helyezni megfelelő iparvállalatoknál, de egyáltalában nem váltak be. Ha tehát a törvény imperative rendelkeznék, hogy ezek is felveendők lennének, bizony mondhatom, olyanok is bejutnának a kamarába és olyanok is jogcímet kapnának arra, hogy önálló mérnöki munkát végezhessenek, —- és itt, t. képviselőtársaim, mindig azon van a hangsúly, hogy önálló mérnöki munkát végezhessenek, minden vezetés nélkül — mondom, olyanok is bejutnának a kamarába, akik arra egyáltalában nem méltók és nem hivatottak. Várnai Dániel : Akik 8 évi mérnöki munkát végeztek, azokat kell bevenni ! Görgey István : Ennek a rendelkezésnek az a célja, hogy megvédje a nagyközönséget azoktól, akik hivatottság, rátermettség és kellő tudás nélkül, hogy ugy fejezzem ki magamat, mint »kontárok« igyekeznek mérnöki munkát vállalni és ezáltal konkurrenciát, még pedig egészségtelen konkurrenciát csinálnak a komoly, tanult mérnöki karnak. Peidl Gyula : A konkurrencia : ez a baj ! Görgey István : ... és ezáltal lerontják a mérnöki kar iránti bizalmat is. Nem is beszélek arról, hogy milyen szerencsétlenségeknek lehet az előidézője, ha hozzá nem értő ember önálló szerepkörben vállal ilyen munkát, (Az elnöki széket Huszár Károly foglalja el.) csupán még arra is rámutatok, hogyha valaki 8 évig önállóan foglalkozik mérnöki munkákkal, azt mégis csak valamilyen fórumra kell bizni, hogy megállapitsa, vájjon annak a tevékenysége tényleg mérnöki tevékenységnek minősithető-e és hogy az a tevékenység tényleg olyan volt-e, amely az ületőt hivatottá teszi arra, hogy felvétessék a mérnöki kamarába és tovább önállóan dolgozhassék. Ez a törvényjavaslat nézetem szerint nem élezi ki az osztályellentétet, nem kasztrendszert akar védeni és egyáltalában nem veszi el senkinek sem a kenyerét. Bátor vagyok még egy cikket felolvasni a »Vegyipar« ez évi januári számából. Ez a szaklap, melyben nagyon érdekes megállapítások foglaltatnak ; méltóztassanak azokat meghallgatni (olvassa) : »A mérnöki kamara kérdése közel félszázad óta foglalkoztatja Magyarország mérnöki karát. A mérnöki testület 1878-ban foglalkozott először a kérdéssel és körülbelül egynegyed évszázad óta állandóan napirenden tartották a kérdést, amelynek el nem intézése szinte nyomasztólag hatott a magyar mûssaki közéletre. Végre eljutottunk ahhoz az időponthoz, amikor a kormány elérkezettnek látta a , évi február hó 20-án, kedden. mérüöki rendtartásról szóló törvényjavaslatnak a benyújtását. Akár a műegyetemet végzett mérnökök részéről, akár az egyéb alsófoku műszaki képzettségűek részéről, pro vagy h ontra támadás éri a javaslatot, mi teljes objektivitással megállapithatjuk azt, hogy a javaslat eléggé liberálisnak tekinthető, mert amig egyrészről a mérnöki kar munkakörét, a mérnöki cím s gyakorlat jogát a benyújtott törvényjavaslat rendezi és a mérnöki érdekeket megvédeni igyekszik, addig más részről alkalmat ad a kevesebb iskolát végzetteknek, valamint a teljes előképzettség nélkülieknek is arra, hogy a mérnöki címet megszerezhessék, kamarai tagságot szerezhessenek és így nyilvános mérnöki munkát is végezhessenek. Tehát mig egyrészről a javaslat jogos érdekeket véd, másrészről nem csinál zárt mérnöki kasztot, hanem bárki számára nyitva tartja az ajtót. Ezek alapján a magunk : é zéről üav zölnünk kell a mérnöki rendtartásról szóló javaslatot.« A cikk irója Györki József, fivére Györki Imre nemzetgyűlési képviselőnek. Állandóan halljuk, — és mint legsúlyosabb argumentumot mindig azt hozzák fel a túloldalról, — hogy ez a javaslat sokaknak a kenyerét veszi el, sokakat megfoszt attól, hogy érvényesülhessenek ; nagy zsenikről hallunk, azt halljuk, hogy ez a javaslat, ha az törvényerőre emelkedik, lehetetlenné teszi a tehetségek érvényesülését. Azt hiszem, minden képviselőtársam megkapta azt az összehasonlító táblázatot, amelyben ki van mutatva, hogy 52 nagy gyárban hány okleveles, illetőleg műegyetemet végzett és hány alsóbb iskolát végzett, alacsonyabb képzettségű mérnök, illetve mérnöki teendőket végző tisztviselő van alkalmazva. Erre a táblázatra is többször történt a t. túloldal részéről hivatkozás. Ezeknek az alkalmaztatását, a kenyerét azonban ez a javaslat egyáltalában nem fogja érinteni ; hiszen nem tudjuk eléggé hangoztatni, hogy a 3. § második bekezdése direkt, kifejezetten utal arra és kimondja, hogy magánalkalmazásban lévő mérnök minden különösebb feltétel és előképzettség nélkül jogosult arra, hogy saját vállalatánál mérnöki munkákat végezzen. Ez érthető is, mert abban a pillanatban a felelősséget a végzett munkáért már maga a vállalat vállalja, tehát a mérnöki felelősségérzet, a mérnöki felelősség kimondása, amelyet ez a javaslat tulajdonképen céloz, egyáltalában nincs érintve. Aki ismeri a gazdasági és gyakorlati életet, elhiheti-e, hogy azért, mert ebből a javaslatból törvény lesz, mely a mérnöki cím használatát korlátozza, és tegyük fel, hogy a Ford-gyár vezérigazgatója nem használhatja majd Magyarországon a mérnöki címet, ő azért talán a Ford-gyárnál hátrányba fog kerülni ? Azért kisebb fizetést fog kapni ? Méltóztatnak azt hinni, hogy egy vállalat is van, amely aszerint fizet többet vagy kevesebbet az alkalmazottjának, hogy az a műegyetemen szerzett-e oklevelet, vagy pedig felső ipariskolát végzett ? Ahogy én ismerem a vállalatokat — és elég sok vállalat gondolkozását ismerem — ott tényleg