Nemzetgyűlési napló, 1922. X. kötet • 1922. február 20. - 1922. március 14.
Ülésnapok - 1922-99
À nemzetgyűlés 99. ülése 1923. évi február hó 20-án, kedden. 1Î hogy országunkban a címek használata epidémia. Nem akarok utalni arra, hogy ebben a leromlott állapotunkban kormánytanácsosi és kormányfőtanácsosi címek után áhítoznak emberek és amikor a szegény országunk oly -dísztelen és szomorú helyzetben van, az emberek még nem érzik át, hogy minél szerényebben kell végig élniök a maguk életét, minden csillogás és fényűzés nélkül. Ugyan mit ér egy cím akkor, amikor az ország a maga címerében széttörve, megcsonkítva áll itt a nagy problémái előtt ? Most uj erőre kapott ez a betegség, amely a régi, úgynevezett szabadelvű korszakban kezdett tobzódni mindenféle kormánytámogató politikának anyagi erőgyűjtése révén. Mondom, ez az epidémia ma uj erőre kapott és ebből is presztizsés címkérdést csináltak. Eszembe jut erről egy analóg eset. Olaszországban viták folytak Dante és Ariosto nagysága körül, hogy ki a nagyobb. Akadt egy előkelő olasz ur, nagy párbaj vívó, aki azt bizonyítgatta és állítgatta, hogy ő Ariostót tartja nagyobb költőnek. Tizenhárom párbajt vívott olyan ellenfelekkel, akik Dante mellett foglaltak állást. A tizennegyedik párbajban ez a hős olasz lovag elesett. Mikor a halálos ágyán volt, azt mondotta a gazdasszonyának : boldogan halok meg, — de csak legalább egyetlen müvét olvastam volna Dantenak. (Derültség a szélsőbaloldalon.) Akik ezért a javaslatért boldogan mennek a küzdelembe, azok nem olvastak a mai idők szükségletének sorai között; nem olvasták el azokat a láthatatlan sorokat, amelyeket pedig minden érző szivü embernek olvasnia kell. Ezek nemtudják, hogy itt nem exisztenciákat kell tönkretenni, hanem exisztenciákat kell alátámasztani. Ezek nincsenek telitve szociális érzéssel, nincsenek megbecsüléssel a komoly munka iránt. Ëpen ezért még egyszer kérem a minister urat, legyen olyan kegyes és ezt a törvényjavaslatot vegye le a napirendről (Helyeslés balfelől.) és csak olyan időkben jöjjön elő ezzel, amikor már ebben az országbon olyan luxust is űzhetünk, hogy mérnöki javaslatokkal és törvényekkel lehet előjönnie. A javaslatot általánosságban nem fogadom el. (Helyeslés és taps a szélsőbaloldalon.) Elnök : Az előadó ur kivan szólani. Az előadó urat a házszabályok 224, §-a alapján a szó megilleti. Herrmann Miksa előadó : T. Nemzetgyűlés ! Fent ártom magamnak a jogot arra, hogy esetleg a vita befej ezésekor a komoly aggodalmakra komolyan feleljek. Most nem is egy elmondott beszédre akarok egész röviden reflektálni, hanem egy, a nyilvánosság előtt még el nem hangzott kérdésre, amelyet Propper igen t. képviselőtársam intézett hozzám és amelyből azt a képet kaptam, hogy itt tényleg még mindig félreértésekkel állunk szemben, fipen ezért erre az egy pontra akarok rámutat ni. (Halljuk I half elől.) Amikor arról volt szó, hogy -ez a javaslat. : exiszteneiákat tesz tönkre, hogy ezrével zárj a M- az: ipari életnek nézetem szerint is igen éTtékes munka-sait és amikor ezt nem tudtam megérteni, az igen t. képviselőtársam rámutatott a 3. § első bekezdésére és azt mondotta, hogy : hiszen itt van, hogy ezek ezentúl mérnöki munkát nem végezhetnek. Szól pedig ez a bekezdés ugy, hogy »önálló magángyakorlatot a mérnököd közül csak az folytathat, akit a mérnöki kamara tagjai sorába felvett«. Egyetlen egy tiltó intézkedés van, és ez a mérnökökkel szemben áll fenn. Szabadon hagyja az eddigi összes munkaterületeket, ugy a mint voltak s csak azt kívánja, hogy az, aki a mérnöki képesítését és a mérnöki címet érvényesíteni akarja, aki ezen a címen kéri felvételét a kamarába,, ha mérnök, csak akkcr végezhessen magángyakorlatot, ha a kamrának tagja. Tehát csak a mérnököt sujtjaj a mérnököt helyezi a választmány felügyelete alá ; a többi zavartalanul folytathatja működését. Mindazok az aggodalmak, amelyeket előhoztak és a Pakots igen t. képviselőtársam beszédében bizonyos költői lendülettel elmondott eszmék tehát igazán nyílt kapukat döngetnek, mert senkinek eszeágában sem volt ilyen gátakat vetni. Méltóztassanak most már megengedni, hogy felolvassam a büntető rendelkezéseket. Elvégre én nem vagyok jogászember, de elég tapasztalt vagyok ahhoz, hogy ha ilyen törvény létrejön, akkor tulajdonképen csak ott tud sújtani, ahol büntetéseket mond ki, mert ha a törvény csak kívánságokat fejez ki, akkor ezeket komolyan veszi az, aki akarja, aki pedig nem akarja, az nem veszi komolyan. Méltóztassanak meghallgatni, hiszen csak pár perc. az egész dolog (olvassa) : »Amennyiben a cselekmény súlyosabb büntetendő rendelkezés alá nem esik, kihágást követ el : 1. az, aki a mérnök címet vagy a képzettség közelebbi megjelölésére szolgáló rokon címet, vagy megtévesztésre alkalmas hasonló címet jogosulatlanul használ«. Itt tehát kifejezetten címről van szó. Hogy ez a címkérdés hogyan áll felfogásom szerint, azt majd annak idején leszek bátor kifejteni. Egyelőre csak annyit akarok kifejteni, hogy itt nem exiszteneiákról, hanem eímkérdésről van szó. Esztergályos János : A műszaki rajzoló címet büntetni fogják ! Herrmann Miksa előadó : (olvassa) : »Az a mérnök, — most már csak mérnökről van szó — aki a törvénynek a feljegyzések vezetésére .'•. . stb. 3. a köz- vagy magánalkalmazásban álló az -amérnök, — tehát megint csak mérnök — 4. az. aki a kamara tagjának fentartott mérnöki feladat teljesítését jogosulatlanul elfogadja vagy ilyenekkel jogosulatlanul keresetszerüen foglalkozik.« •• Csak egyetlen egy megszorítás van tehát]*, a törvényjavaslat bizonyos intézkedéseket kontemplál arra nézve, hogy egyes munkaköröket tényleg csak kamarai tagoknak lehessen rezelválni.Esztergályos János : Az a kérdés, hogy a kamarának fel kell-e vennie minden mérnököt. Halász Móric : Ez nem is kérdés. Nem szakszervezet. '(Zaji) Hermann Miksa elŐadő:*Erre mestoiemakarokkitérni. javaslat intézkedése határozott munka NAPLÔ x.
