Nemzetgyűlési napló, 1922. X. kötet • 1922. február 20. - 1922. március 14.

Ülésnapok - 1922-99

A nemzetgyűlés 99. ülése 1923. rium most foglalkozik a mérnöki kamara kérdésével és a következő paragrafusokban kívánom összegezni mindazt, ami a készülő törvényjavaslatban kifejezésre fog jutni. Az 1. pont azt mondja, hogy a törvényjavaslat törvénybe akarja iktatni, hogy a műegyetemet végzett okleveles mérnökök kivétel nélkül a doctor technicarum címet viselhessék. 2. Technikusok, akik állami felsőipariskola, vagy ezzel egyenrangú intézet távozási bizonyítványát fel tudják mutatni és hatévi mérnöki gyakorlattal rendelkeznek, a mérnöki címet használhatják. 3. Technikusok, akik középfokú szakiskola távozási bizonyítványával rendelkeznek és legalább nyolcévi mérnöki gyakorlatot tudnak felmutatni, ha legalább a három utolsó évben önállóak voltak, vagy vezető műszaki állást töltöttek be, a mérnöki címet használhatják. 4. Technikusok, akik a fenti pontok szerint nem jogosultak a mérnöki cím használatára, de 12 évi mérnöki gyakorlatot tudnak felmutatni, amely alatt a három utolsóban önállóak voltak, vagy vezető állást töltöttek be, a mérnöki cím használatára jogosultak. Herrmann Miksa előadó : Tőlünk vették át ! Pakots József: A javaslat szerint teljesen mindegy, hogy hazai vagy külföldi tanintézet távozási bizonyítványáról van szó. Az én nézetem szerint a mérnöki rendtartásról szóló törvényjavaslat életbelépése után a felső ipariskolások, nem találván hont e hazában, mert hiszen nem tudnak érvényesülni, elmennek oda, ahol a mérnöki cím használata mellett megtalálják a megfelelő mérnöki munkakört. Végül is ezeket a fiatalembereket nem ugy kell nézni, hogy ők a mérnöki cím élvezetéért törekednek áttörni a mostani rideg felfogást, ők a saját egyéni tehetségük érvényesülése szempontjából kivannak elhelyezkedni. Herrmann Miksa előadó: Hol az akadály? Pakots József: A harmadik paragrafus! Előáll az a helyzet, hogy a felső ipariskolákban kiképzett fiatalemberek, akikkel szemben az uj törvény rideg álláspontra helyezkedik, akik nem tudnak majd itt boldogulni, egyszerűen ki fognak vándorolni. Uj kivándorlás fog elkövetkezni. Magyarországon a kivándorlásnak mindig az volt az oka. hogy idehaza sem gazdasági ... Propper Sándor : Kisebb lesz a konkurrencia ! Pakots József . . . sem más intézked sekkel nem tették lehetővé az egyéni tehetségek érvényesülését és anyagi boldogulását. Ma az emberek, akik az élet nehézségeivel küzdenek, ugy gondoikóznak, hogy ubi bene, ibi patria Ezzel számolni kell, végül is csupa önfeláldozó embert nem lehet elképzelni, mert egy ambíciójában megtört és elkeseredett ember el vágyik innen, ha nem talál megértésre Ez lesz a természetes következménye a javaslatnak. Sehol a világon nincs meg a mérnöki ka« mára. Nincs meg Ausztriában sem, ahol 1917ben valamilyen formában megszületett, de revízió évi február hó 20-án, kedden. 13 alá került. Tudjuk nagyon jól, hogy példáu Amerikában milyen szabad a verseny és hogy ott ennek milyen nagyszerű eredményei vannak, tudjuk, hogy az amerikai technika és az amerikai ipar hatalmas fejlődését épen a szabad verseny tette lehetővé. Egyik t. képviselőtársam felemiitette G-alamb József nevét, aki az amerikai Ford-gyárak vezérigazgatója. Ha ő Magyarországon marad, ma is szegény, vergődő ember volna, akinek tehetségét nem lehetett volna felismerni, sőt, ha már lett volna nálunk mérnöki kamara, akkor ez a világhírű szaktekintély a mi szomorú viszonyaink között lesorvadt volna. G-alamb Józsefet ünnepelte a magyar mérnök- és épitészegylet, amikor Magyarországon ]árt, pedig ő is felsőipariskolás volt, de kiment Amerikába, ahol Ford felismerte a tehetségét és vele konstruáltatott automobilt, ma pedig naponta 4000 automobilt gyártanak az ő tervei alapján. Az ilyen példák kell hogy vezessék a törvényalkotót a maga tevékenységében, az a példa, hogy a magyar tehetség érvényesülésének utat nyisson, mert én hiszem és vallom, hogy Európa és a világ még nem tudja, hogy itt micsoda dus termése van a tehetségeknek. Ez olyan áldott föld, amely ezer esztendőn keresztül ki verejtékezte, kiizzadta magából mindazt a csodálatos erőt, mely az ezeréves fennállást biztosította, itt kemény, erős, vajúdó magyar tehetségek vannak és csak a magyar átok volt az, amely miatt nem érvényesülhettek, csak az Ausztriával való szomorú közjogi kapcsolat és egyéb históriai béklyózottság okozta, hogy Magyarország abban a nemes versenyben, amelyet a kultúra versenyének nevezünk, nem tudott az élre rúgtatni. Amikor azt látjuk, hogy az egyik megszálló állam, CsehSzlovákia milyen nagyszerűen tudta propaganda révén elismertetni a maga kultúráját s rövid idő alatt milyen elismertségre tett szert, sőt sokkal nagyobb értékűnek minősitik, mint aminő, akkor szomorúan kell konstatálnunk, hogy nálunk felfedezetlen, visszasorvadt tehetségek vannak, elfelejtett, elsülyedt nevek a magyar kultúrában, amelyekről senki sem beszél, pedig ha ezeket a neveket és ezek munkásságát évszázadokon keresztül mi kellőleg megismertetnénk, akkor egészen másként beszélnének a magyar kultúráról. Ilyen szempontokból kell mérlegelni egy ilyen törvényjavaslatot és ezeken a szempontokon és minden érdekeltségen felülemelkedve kell megnézni, hogy vájjon annak a nagy nemzeti munkának, amelyre szükség van, mennyire árt vagy mennyire használ. En, t. Nemzetgyűlés, azt látom, hogy azok, akik ezt a javaslatot kiforszirozták, presztízskérdést csinálnak abból, hogy kizárólagosan ők éhezzék a mérnöki címet. Teljes tisztelettel adózom a műegyetemet végzett mérnökökkel szemben. Tényleg magasabb képzettségű, elsőrendű