Nemzetgyűlési napló, 1922. X. kötet • 1922. február 20. - 1922. március 14.

Ülésnapok - 1922-104

A nemzetgyűlés 104. ülése 1923. évi február hó 28-án, szerdán. 183 pedig az történik, hogy a tárgyaláson kinn a községben a nagybirtokosokkal, intézőikkel és ügyvédjeikkel emésztő harcot kell folytatnunk azért, hogy meg tudjak szerezni a földvagyonváltságföldeknek legalább egyharmad részét a földigénylők részére. Ha a t. Nemzetgyűlés ebben kételkedik, méltóztassék bekérni a kiküldött birák véleményeit. Nagyon szívesen szolgálok birák neveivel iSj akik több vármegyében dolgoznak. Ennek következtében, miután ez sérelem, miután a nagybirtokosok ezen eljárása törvényellenes s miután a nagybirtokosok ezen intézkedése és magatartása azt célozza, hogy a földreformot elhúzzák és maguknak nagyobb hasznot szerezzenek, legalább még az 1923. esztendőre a földvagyonváltságföldek: után a magyar kormány szempontjából sem tartom ezt megengedhetőnek, s ezért a magyar kormány ügyeimét felhiván erre a körülményre, nagyon kérem a ministerelnök urat, akinek hatáskörébe tartozik ez a kérdés és akinek módjában áll intézkedni, hogy sürgős és imperativ intézkedést tegyen, amely imperative kötelezni fogja a nagybirtokosokat arra, hogy kötelesek legyenek leadni ós a földvagyonváltságföldek ezután ne képezzék alku tárgyát a kishaszonbérlőkkel szemben. (Zaj.) Elnök : Csendet kérek ! Dénes István : Ezért a következő interpellációt vagyok bátor a ministerelnök úrhoz intézni. (Halljuk ! Halljuk ! a szélsobalóldalon. Olvassa) : »1. Van-e tudomása a ministerelnök urnák arról, hogy a földtulajdonosok a természetben leadandó föld vagyonváltságterületeket nem hajlandók a földigénylők birtokába bocsátani még azon helyeken sem, ahol a Földbirtokrendező Bíróság kiküldött birája megjelent és a birtokbaadást eszközölhetnék ? 2. Hajlandó-e a ministerelnök ur haladéktalanul rendeletet kibocsátani, amelynek értelmében a földtulajdonosok kötelesek legalább a föld vagyon váltság fejében leadandó földterületeket mindazon községekben leadni, amelyekben az Országos Földbirtokrendező Bíróság birája kiszállott és a földreformeljárást megindította ?« Azt hiszem, ez a legelemibb követelmény, amelyet teljesíteni kell. Elnök : Az interpelláció kiadatik a ministerelnök urnák. Ki a következő szónok? Forgács Miklós jegyző: Rupert Kezső! Rupert Rezső : T. Nemzetgyűlés ! (Halljak ! Halljuk! a szélsobalóldalon.) A belső nyugalmat tekintve egy államban sem foglalta el soha kormány a maga helyét olyan kedvező viszonyok között, mint ahogyan a magyar uj alkotmányos élet kormányai ezt tehették. Mert hiszen más időkben és más államokban rendesen egy alulról felfelé törő ellenzék fogadta az illető kormányokat, ellenben amikor 1919 nyarának végén, ősz elején az uj alkotmányos idő kormányzata elfoglalta a maga helyét, ebben az országban mindenki békességre, nyugalomra vágyott és még a magyar munkásság is, amelyet egész rétegében gyanúsítottak meg azzal, hogy az előző forradalom részese örült, ha bókében hagyták. Itt lett volna tehát az alkalom, hogy egy teljesen megnyugodott békére vágyó, béke után sóvárgó országban a kormányok hozzáfogjanak a megmentés munkájához. Hiszen nemcsak ma ismerjük fel, de felismertük már akkor is, hogy mi élet-halál harcot vívunk. Felismertük azt, hogy ebben az országban mindennek szabad történnie, csak egytől kell megmenekülnünk : attól, hogy testvérharc felidéztessék. Mégis mi történt, t. Nemzetgyűlés ? A békességben levő milliókkal szemben mindjárt az első napokban megindult a hadjárat. (Ugy van! ügy van ! a ssélsöbaloldalon.) Féktelen csoportok, »Szegedről hazaözönlő Streifkommandók és mások, — felelőtlen elemek, ahogy mondani szokták — megszervezett titkos társulatok kezdték a fejüket felütni mindenfelé, kezdték a hatóságok jogait is gyakorolni és kezdtek a békességre vágyó nép nevében Ítélkezni. Az első kormányokban legalább megvolt még az erkölcsi jó érzés, hogy lehetőleg igyekeztek gátat vetni ezeknek a túlkapásoknak. Sokszor hallottuk a ministeri székből ezeknek az atrocitásoknak, ezeknek a dulásoknak az elitélését, hallottuk az elitélését a testvérharcra való uszításnak, de sajnos, ezek a kormányok nem bírtak megküzdeni ezekkel az elemekkel, a pokloknak ezekkel a sötét hatalmaival, amelyek munkája után ha már akkor is éreztük, ma százszorosan érezzük, hogy élet-halálharcot vívunk, a kétségbeesés harcát. Ugy-e, ma különösen dokumentálva van ez előttünk akkor, amikor a pénzügyi kormány elénk terjeszt egy költségvetést, amely kimutatja, hogy 40 milliárd deficitünk van, vagyis egy esztendő alatt 34 milliárddal szaporodott a deficitünk. Ilyen körülmények között, amikor végre a legbutább és leggonoszabb embernek is rá kell jönnie arra, hogy ennek a társadalomnak vagy állami életnek összhangját megbontani nem szabad, hogy csak egy szót sem szabad elejteni, amellyel a testvérharc tüzét felszítják, igen nagy része van a mai kormánynak, hogy idáig jutottunk, hogy idáig fejlődhetett a dolog. Mióta az augusztusi kormányzatnak, az augusztusi rezsimnek, vagy a februári rezsimnek — mondjuk szabatosabban — egymásután jönnek a kormányai, fokról-fokra mindig kevesebb és kevesebb erkölcsi állománnyal veszik át uralmukat. Velük szemben a hatalom részéről mindig több és több igény érvényesül, mindig több és több lemondást kivannak, ugy hogy valóban nehéz annak a kormánynak a helyzete, amely azután ilyen feltételek mellett vállalkozik az ország ügyeinek vitelére. T. Nemzetgyűlés! A Bethlen-kormány is ilyen kompromisszum eredménye, hogy neki kevesebb is elég volt, mint az előtte lévő kormánynak. Látjuk a következményeit. Bethlen