Nemzetgyűlési napló, 1922. X. kötet • 1922. február 20. - 1922. március 14.

Ülésnapok - 1922-104

184 A nemzetgyűlés 104. ülése 1923. István, aki átvette ilyen megkevesbedett erkölcsi állománnyal a kormányt, nem tudott megbirkózni a nehézségekkel, a viszonyokkal . . . Propper Sándor: Nem is nagyon akart! Rupert Rezső : . . . nem is tudhatott megbirkózni, mert ha elhiszem és feltételezem is róla, — aminthogy fel kell tételeznem — hogy jó utón akart haladni, olyan erők gátolták meg munkájában, napról-napra, fokról-fokra, olyan erők hatalmasodtak el felette, hogy azután nem tudott ezekkel megbirkózni, hanem engednie kellett romlani az ország közállapotát és egy napon, akár jónak tartotta, akár nem, — bizonyára nem tartotta jónak — ott állott, hogy szembenállt tulajdonképen a nemzet egész közvéleményével. (Ugy van! Ugy van! a szélsöbaloldalon. Ellentmondások a jobboldalon.) Nagy Ernő : Tessék titkosan megszavaztatni az országot! Esztergályos János: Gyerünk a titkossággal, majd meglátjuk! (Félkiáltások a jobboldalon: Hol? Hol? Elnök csenget.) Szijj Bálint : Voltunk mi már titkosan is megválasztva ! Patay Tibor: A közvélemény nyilt legyen, ne titkos ! Propper Sándor: Szolgabiró és csendőrszurony nélkül. (Nagy zaj.) Elnök : Csendet kérek, képviselő urak ! Rupert Rezső: így magyarázható az, hogy az elmúlt nemzetgyűlés utolsó időszakában kénytelen volt rájönni arra, hogy ha ő csakugyan titkos és szabad választást enged, akkor neki a hatalomról le kell szorulnia. (Ugy van! Ugy van! a szélsöbaloldalon. Mozgás a jobboldalon.) Erre következett azután az oktrojált választási rend és következtek azok a választások, amelyekhez foghatók visszaélések tekintetében azt hiszem soha, sehol, semmiféle országban nem voltak. (Zaj és ellenmondások a jobboldalon. ) Dénes István: Mit szólnak ehhez? Szijj Bálint: A visszaélés minden oldalon megvolt! (Zaj. Elnök csenget.) Eőri-Szabó Dezső : Valami ujabbat halljunk ! Rupert Rezső : Ez végzetesen megpecsételte ennek az országnak a sorsát, mert hiszen, amikor a kormány ezek után a választások után nem támaszkodhatik nyugodt lelkiismerettel, nem is mondhatja, hogy támaszkodhatik az ország közvéleményére. (Zaj és ellenmondások a jobboldalon.) Szijj Bálint: De igenis támaszkodhatik! Önök egyedül még nem a közvélemény ! Esztergályos János : Szolgabirák és csendőrök küldöttei ! Neubauer Ferenc: Jóravaló emberek azok a csendőrök ! (Nagy zaj.) Elnök : Képviselő urak, csendet kérek minden oldalon! Dénes István : Húszezer koronás búza a közvélemény ! évi február hó 28-án, szerdán. Rupert Rezső : Azóta, amióta ezek a választások megtörténtek, nagyon természetes, hogy ez a kormány sem befelé, sem — ami még nagyobb baj — kifelé sem lehet eléggé erős. (Ugy van! Ugy van! a szélsöbaloldalon.) Propper Sándor: Azért erőszakos, mert nem tud erős lenni! Rupert Rezső : Látjuk más államok külpolitikáját, amelyeknek külpolitikai megítéléséből okulhatunk magunkra nézve is. Ott van a szerencsétlen Görögország, ahol ingatag talajon van a kormányzat, s méltóztassék megnézni, világszerte minden ország elzárkózik előle a magabizalmával, még pedig azért, mert nem lehet tudni, hogy ilyen országban egymásután milyen fordulatok fognak következni . . . (Zaj a jobboldalon.) Hedry Lőrinc : Az ott forradalmi kormány volt! (Elnök csenget.) Rupert Rezső : . . . hogy az egyik rezsim intézkedéseit és reformjait mikópen fogja meghagyni vagy megváltoztatni a másik rezsim. (Zaj. Elnök csenget.) Az ilyen ingatag alapon álló kormányzat, a hatalmat ilyen erőszakos, mesterséges utón megszerző kormányzat (Zaj.) nem tudja felmutatni kifelé a néperejét és ezt a külföld is nagyon jól megérzi. (Zaj. Elnök csenget.) Nagyon természetes, hogy az ilyen kormány nem tudja kellő tekintéllyel kifelé képviselni az ügyeket. (Zaj. Elnök csenget.) Ez mireánk nézve nagyon fontos kérdés, mert az köztudomású, azt mindnyájan tudjuk, hogy nekünk külföldi hitelre van szükségünk . . . (Ugy van! Ugy van! a szélsöbaloldalon.) KÓSZÓ István : Ilyen beszédek után nem lehet ! Rupert Rezső : ... s ezt a külföldi hitelt csak akkor kapjuk meg, ha teljesen konszolidált viszonyok vannak. (Zaj.) Bethlen István ugyanabba a súlyos, végzetes hibába esett, mint valamikor Tisza István. Tisza István is a maga egyéniségében kiváló értéke volt ennek az országnak, de neki is megvolt az a hibája, hogy olyan emberekkel vette magát körül, akik teljesen értéktelenek voltak, s akik a vezért — mert hiszen minden vezér könnyen eltévedhet — nem óvták meg a tévedésektől s igy következett utána a katasztrófa. (Egy hang a jobboldalon: Nem Tisza után következett a katasztrófa! Zaj.) Bethlen István grófra nézve sem volt kötelező, hogy ő csak bizonyos egyéneket vagy bizonyos kasztnak embereit vegye maga mellé. Bethlen István utóvégre önmagában is lett volna olyan érték, hogy ha odaáll és nem ragaszkodik ahhoz, hogy milyen legyen a sleppje,. -. Urbanics Kálmán : Vette volna oda Rupertet! Rupert Rezső . . . hiszem, hogy becsületes, tiszta választással is be tudott volna jönni a parlamentbe, legalább ő maga, mert idebenn úgysem pártok szerint érvényesül valaki, hanem