Nemzetgyűlési napló, 1922. X. kötet • 1922. február 20. - 1922. március 14.

Ülésnapok - 1922-99

12 A nemzetgyűlés 99. ülése 1928. és bár én igyekszem a legtárgyilagosabban hozzászólni a törvényjavaslathoz, nem titkolhatom, hogy már eleve a legnagyobb ellenérzéssel nézem azt, mert épen a legkardinálisabb és legfontosabb nemzetgazdasági érdekeket sérti. (Zaj jobbfelöl.) Herrmann Miksa előadó : Halljuk! Halljuk! Perlaki György: Melyek azok? Pakots József: T. Nemzetgyűlés! Mielőtt behatóan foglalko-nam a törvényjavaslattal, csak általánosságban kivánom megjegyezni, hogy az az ötvenesztendős múlt, amely nem dicsőséges múltja e javaslatnak, igazolja azt, hogy jelenje dicstelen. És hogyha a magyar kereskedelemügyi ministerek sorában volt egy mérnökember, Hieronymi Károly, aki nem tartotta szükségesnek, hogy ez a javaslat annakidején a képviselőház elé kerüljön, mert mint mérnök maga is belátta, hogy nem lehet egy ilyen törvénnyel a mérnöki munkával foglalkozók egy nagy kontingensét tönkretenni, akkor nekem arra kell kérnem a t. kereskedelemügyi minister urat, hogy ne befolyásoltassa magát olyanok által, akik részben presztízs okából, részben pedig kenyérkérdés szempontjából nézve ezt az ügyet, ezekben a különben is zavaros időkben igy akarják most a döntést kierőszakolni. (Zaj jobb felöl.) Méltóztassék talán több nyugalommal és több objektivitással tárgyaltatni ezt a kérdést minden oldalról, és megérezni és megérteni azt az álláspontot, amely szembehelyezkedik vele, amely gondol azokra a nagyon érdemes, nagyértékü mérnöki munkásokra, akik abban a rekonstrukciós munkában, amely nemzetgazdasági és ipari téren erre az országra vár, a maguk jelentékeny részét már eddig is kivették és hivatva vannak arra, hogy a jövőben is kivegyék. Perlaki György: Ki is vehetik! Pakots József: Ezentúl nem, mert ennek a javaslatnak rendelkezései olyan kizáróak, hogy az lehetetlen lesz reájuk nézve. Perlaki György : Dehogy ! Pakots József: A 3. § egyenesen kizárja őket a mérnöki munkakörből. Herrmann Miksa előadó: Tévedés! Lehet, hogy jóhiszemű, de tévedés! Pakots József: Engedje meg a t. előadó ur, aki álláspontomat gyöngíteni kívánja, hogy épen saját előadására hivatkozzam és saját előad mányából bizonyítsam be azt, hogy előadásom legalább is jóhiszemű, ha nem is szakértői álláspont, mint az övé, mindenesetre ennek az ügynek szeretetétől áthatott, s ha nem arrogálhatom is magamnak, hogy mint par excellence szakértő szólok a kérdéshez, szociális, nemzetgazdasági és emberi szempontból ítélve, ez a javaslat előttem teljesen érthetetlen, végzetes és káros. (Zaj jobb felől.) Mag előadó ur is elismeri, hogy ötvenéves törekvések megvalósitásáról van szó. Ezek a kizárólagosságra igyekvő törekvések azonban ki akarják rekeszteni az érvényesülés területéről évi február hó 20-án, kedden. azokat a törekvéseket, amelvek már sok becsületet szereztek a magyar ipari technikának a külföldön is, és amely ezeket a technikusainkat, akik felső ipariskolát végeztek, olyan hallatlan érvényesülési lehetőséghez juttatta gyáripari vállalatainkban, az építőiparban és egyéb vállalkozásainkban, hogy a magyar ipart valósággal megrendítené ezeknek a kiszorítása. Herrmann Miksa előadó: Nem szoritja ki. Pakots József: Azt mondja az előadó ur, hogy a javaslat nem fosztja meg a kenyerétől ezeket az embereket. Igenis, megfosztja, mert ha átmeneti koncessziót ad is azok számára, akik ma mérnöki tevékenységet fejtenek ki, de elzárja sorompókkal a mérnöki kamarába való bejutást azon succrescentia elől, aimly ma a frdso ipariskolákban a mérnöki ismereteket sajátítja el. Ez nagyon igazságtalan lépés egy jövő nemzedékkel szemben. Elismerem, hogy a javaslat bizonyos engedményeket nyújt azoknak, akik szerzett jogokkal dicsekedhetnek, vagy akik becsülettel, tisztességgel, hozzáértéssel dolgoznak specializált munkakörükben, mondom, ezt elismerem, bár itt is nagyon antiliberális a 70. § megszövegezése és tendenciája. Amikor azonban ezekkel szemben engedékeny álláspontot foglal el a javaslat, a pályájukra induló technikusok elől egyenesen a legdrákóibb szigorral zárja el az érvényesülés területeit. Amikor ebben az ország' ban az a célunk, hogy a középosztályt erősítsük — és ez fontos szociális probléma — amikor az a célunk — és itt a fajvédelem jelszavát hirdetőkhöz fordulok — hogy az alacsonyabb társadalmi rétegekből, az iparos- és parasztosztályból kikerülő, tanulni vágyó ifjúság kulturális megerősödését segítsük elő, akkor ne méltóztassék sorompókat állítani eléjük és visszaverni őket ambíciójukat ki nem elégítő területre, ne méltóztassék őket műhelymunkássá degradálni, ha van lehetőség arra, hogy gyakorlati ismereteik révén felsőbb kiképzéshez jussanak és tehetségüket érvényesithessék. Ebből a szempontból végzetes, káros és antiszociális a javaslat, arról nem is beszélve, hogy antiliberális. De veszedelmes abból a szempontból is, hogy azzal, hogy a felsőipariskolásokat nem engedi érvényesülni, a vállalatoknál a numerus claususnak valósággal uj formáját teremti meg. A javaslat ugyanis azt fogja előidézni, hogy mivel az egész világon szabad verseny van, a magyar állam pénzén nevelt derék technikusaink ki fognak menni külföldre, a leckepénzt tehát a magyar állam fogja fizetni értük, ellenben az eredményeket a külföld fogja learatni. (Ellenmondás jobbfelöl.) Erre igazán eklatáns példa a cseh-szlovák államnak az a most megformulázás alatt álló törvényjavaslata, mely a mérnöki kamara kérdéséről szól. Kezemben van, pontozatokba szedve, hogy mi készül Cseh-Szlovákiában. A csehországi Polytechnischer Verband előterjesztésére a prágai közmunkaügyi ministe-