Nemzetgyűlési napló, 1922. X. kötet • 1922. február 20. - 1922. március 14.

Ülésnapok - 1922-104

174 A nemzetgyűlés 104. ülése 1923. évi február hő 28-án, szerdán. kiadásokat megfelelő bevételekkel és igy biztosít­ván a pénznek értékállandóságát, egyben meg­adni a közgazdaság fejlődésének szükséges elő­feltételét. A másik ezzel szemben azon az állás­ponton van, hogy a termelést kell elsősorban elő­mozdítani, mert az igy elért fokozott termelés meg fogja adni az eszközöket az államháztartás szükségleteinek biztosítására is. Azok a férfiak, akiknek részéről az egyik és a másik teória fel­állíttatik, magas közjogi állásokat viselt emberek, olyanok, akik mögött hosszú múltnak gazdag tapasztalata, tudományos és gyakorlati munkás­ság áll. Megvagyok győződve, hogy mind a kettő­nek olyan széles, olyan átfogó programmja van a helyzet megoldása tekintetében, amellyel a kérdé­seket előbbrevinni, Magyarország jövő pénzügyi és gazdasági politikáját valóban irányítani lehet. A nehézség csak az, — és ez különösen és elsősor­ban reám nézve nehézség — hogy ezeknek a fér­fiaknak egyike sem vállalkozik arra, hogy a saját programmját megvalósítani akarja. (TJgy van! jobbfelŐl.) Igy tehát olyan tanácsokkal állok szem­ben, amelyeket az illetők maguk az adott viszo­nyok között, az adott helyzetben nem óhajtanak a saját személyükben megvalósítani. Gaal Gaston : A doktor sem veszi be az orvos­ságot ! (Derültség.) Kállay Tibor pénzügyminister : Ez rám nézve nem könnyűvé, hanem nehézzé teszi a helyzetet. Nehézzé teszi annál is inkább, mert azután azok részéről, akik követői ezeknek a férfiaknak, már nem egész programmok, hanem csak mindenkor a priusz kérdése állíttatik előtérbe. Ott már min­dig csak a priuszról folyik a vita. És az egyik részről azt mondják, hogy a termelést kell istá­polni és pedig tekintet nélkül arra, hogy bankó­prést veszünk-e igénybe vagy nem, a másik rész­ről pedig, hogy kontingentálni kell a jegyforgalmat és nem-törődni tovább semmivel. Mondom, mikcr egyes követők részérő] igy állíttatik be a dolog, mindig kérdeznem kell, hegy a termelési meg­oldás esetén mi történjék közben, mi történik a tisztviselőkkel, mi történik a középosztállyal, (Helyeslés a jobboldalon.) mig mi csak a termelés­ről varjuk, hogy az majd egy-két esztendő alatt, vagy reméljük, hogy hamarabb, a kellő fedezetet megadja. És ha a másik irányt nézzük, akkoráit kell kérdeznem, hogy számol-e a gyakorlati élet­tel, számol-e azokkal a lehetőségekkel, amelyek adva vannak, hogy mindenkor élő emberekkel, törekvésekkel, vágyakkal találja magát szemben az, aki valamely elméletileg bármennyire meg­alapozott irányát érvényre juttatni óhajtja, (ügy van ! TJgy van ! a jobboldalon.) A kormány ezzel az adott helyzettel, az élet­tel kénytelen számolni. Olyan politikát kell követ­nie, amely ebben a gyakorlati világban, ebben a magyar politikai életben megvalósítható. Sándor Pál : A vac : llá]ás politikája ! Kállay Tibor pénzügyminister: Nem a vacil­lálás politikája-ez. Ez az a politika, amely határo­zott célokat tüz ki maga elé és-igyekszik ezeket ugy megvalósítani, hogy az túlságosan ne fájjon az em­bereknek, azoknak, akiket kormányoznak, mert hiszen nem lehet az embereket akaratuk ellenére boldogítani. (Élénk helyeslés a jobboldalon.) Ezen módszer kérdése is felvetődhetik és felvetődött pl. mindenkor a római birodalomban akkor, amikor nagy veszélyekről, amikor arról volt szó, hogy ki­mentsék az adott nehéz szituációból a nemzetet. Igen határozott és nézetem szerint bölcs feleletet adtak akkor erre a felvetett kérdésre azok a latiumi parasztok. De azt hiszem, hogy mi még nem érkez­tünk el odáig, hogy ez a kérdés itt felvetődjék. Meg vagyok győződve, hogy a magyar társadalom és elsősorban a magyar parlament biztosítani fogja tudni azt a légkört, azt a hangulatot, azt a köz­felfogást, amely szükséges ahhoz, hogy általvergőd­jünk az adott nehéz helyzeten és megtaláljuk a ki­bontakozást. Mindig reméltem és titkon vártam arra, hogy a kapitalista Európa segítségünkre fog sietni, ü hogy a kapitalista Európában lehetséges lesz mi­hamarabb biztosítani olyan kölcsönt, amely az át­menetet könnyebbé, az egyesekre nézve nem olyan kínossá teszi. Ez a segítség késik. Az európai helyzet az utóbbi időben még nem kedvező reánk nézve. Én remélem és remélnünk kell ennek jobb kialaku­lását. Minél későbbre várjuk azonban és minél szkeptikusabbak vagyunk e tekintetben, annál inkább meg kell fognunk belül minden lehetőséget arra, hogy azt a célt, amelyet szem előtt tartunk, elérjük. (Helyeslés a jobboldalon.) Az állami költségvetés szempontjából az elő­adottakban — azt hiszem — talán sikerült megje­lölnöm azokat az utakat, amelyeken haladnunk kell. Rámutattam arra, hogy a kiadások tekintetében és egyáltalán a költségvetés szükségleti részének kér­dései tekintetében sok restrikciónak, sok uj más megoldásnak a lehetősége és szüksége van meg. Rámutattam arra, hogy a bevételeket nivón kell tartani mindenütt ott, ahol megvannak és rá­mutattam végül arra, hogy nem szabad elhatároz­nunk uj kiadásokat és elvállalnunk ujabb terheket, ha egyidejűleg megfelelő uj bevételekről is nem gon­doskodunk. Ezek azok a szempontok, ezek azok az irány­elvek, amelyeknek szigorú betartásával előbbre vihetjük a helyzetet, és ezek azok az intézkedések, amelyek a gazdasági élet terén szükségesek és a sza­badság biztosítása felé irányuló intézkedésekkel k röltve biztosithatják, hogy áthúzzuk ezt az igen nehéz időt. Itt még csak egyre kívánok rámutatni és azt hiszem szükséges, hogy ez minden intézkedésünk­ben és minden elhatározásunkban szigorúan szem előtt tartassék. Arra, amit mindig hangsúlyozók, hogy t. i. a gazdasági harc, a harc, amelyet egy nem­zet életéért folytatunk, nem embereknek emberek ellen való harca, hanem harc a rajtunk kívül álló, a természeti erőkkel szemben. Ha ez a meggyőző­dés, ez a hit áthat mindenkit ebben az országban, akkor az egész magyar közgazdaságnak erői egye­sülve fognak rendelkezésre állani az.alko.tó munka számára.

Next

/
Thumbnails
Contents