Nemzetgyűlési napló, 1922. X. kötet • 1922. február 20. - 1922. március 14.
Ülésnapok - 1922-104
174 A nemzetgyűlés 104. ülése 1923. évi február hő 28-án, szerdán. kiadásokat megfelelő bevételekkel és igy biztosítván a pénznek értékállandóságát, egyben megadni a közgazdaság fejlődésének szükséges előfeltételét. A másik ezzel szemben azon az állásponton van, hogy a termelést kell elsősorban előmozdítani, mert az igy elért fokozott termelés meg fogja adni az eszközöket az államháztartás szükségleteinek biztosítására is. Azok a férfiak, akiknek részéről az egyik és a másik teória felállíttatik, magas közjogi állásokat viselt emberek, olyanok, akik mögött hosszú múltnak gazdag tapasztalata, tudományos és gyakorlati munkásság áll. Megvagyok győződve, hogy mind a kettőnek olyan széles, olyan átfogó programmja van a helyzet megoldása tekintetében, amellyel a kérdéseket előbbrevinni, Magyarország jövő pénzügyi és gazdasági politikáját valóban irányítani lehet. A nehézség csak az, — és ez különösen és elsősorban reám nézve nehézség — hogy ezeknek a férfiaknak egyike sem vállalkozik arra, hogy a saját programmját megvalósítani akarja. (TJgy van! jobbfelŐl.) Igy tehát olyan tanácsokkal állok szemben, amelyeket az illetők maguk az adott viszonyok között, az adott helyzetben nem óhajtanak a saját személyükben megvalósítani. Gaal Gaston : A doktor sem veszi be az orvosságot ! (Derültség.) Kállay Tibor pénzügyminister : Ez rám nézve nem könnyűvé, hanem nehézzé teszi a helyzetet. Nehézzé teszi annál is inkább, mert azután azok részéről, akik követői ezeknek a férfiaknak, már nem egész programmok, hanem csak mindenkor a priusz kérdése állíttatik előtérbe. Ott már mindig csak a priuszról folyik a vita. És az egyik részről azt mondják, hogy a termelést kell istápolni és pedig tekintet nélkül arra, hogy bankóprést veszünk-e igénybe vagy nem, a másik részről pedig, hogy kontingentálni kell a jegyforgalmat és nem-törődni tovább semmivel. Mondom, mikcr egyes követők részérő] igy állíttatik be a dolog, mindig kérdeznem kell, hegy a termelési megoldás esetén mi történjék közben, mi történik a tisztviselőkkel, mi történik a középosztállyal, (Helyeslés a jobboldalon.) mig mi csak a termelésről varjuk, hogy az majd egy-két esztendő alatt, vagy reméljük, hogy hamarabb, a kellő fedezetet megadja. És ha a másik irányt nézzük, akkoráit kell kérdeznem, hogy számol-e a gyakorlati élettel, számol-e azokkal a lehetőségekkel, amelyek adva vannak, hogy mindenkor élő emberekkel, törekvésekkel, vágyakkal találja magát szemben az, aki valamely elméletileg bármennyire megalapozott irányát érvényre juttatni óhajtja, (ügy van ! TJgy van ! a jobboldalon.) A kormány ezzel az adott helyzettel, az élettel kénytelen számolni. Olyan politikát kell követnie, amely ebben a gyakorlati világban, ebben a magyar politikai életben megvalósítható. Sándor Pál : A vac : llá]ás politikája ! Kállay Tibor pénzügyminister: Nem a vacillálás politikája-ez. Ez az a politika, amely határozott célokat tüz ki maga elé és-igyekszik ezeket ugy megvalósítani, hogy az túlságosan ne fájjon az embereknek, azoknak, akiket kormányoznak, mert hiszen nem lehet az embereket akaratuk ellenére boldogítani. (Élénk helyeslés a jobboldalon.) Ezen módszer kérdése is felvetődhetik és felvetődött pl. mindenkor a római birodalomban akkor, amikor nagy veszélyekről, amikor arról volt szó, hogy kimentsék az adott nehéz szituációból a nemzetet. Igen határozott és nézetem szerint bölcs feleletet adtak akkor erre a felvetett kérdésre azok a latiumi parasztok. De azt hiszem, hogy mi még nem érkeztünk el odáig, hogy ez a kérdés itt felvetődjék. Meg vagyok győződve, hogy a magyar társadalom és elsősorban a magyar parlament biztosítani fogja tudni azt a légkört, azt a hangulatot, azt a közfelfogást, amely szükséges ahhoz, hogy általvergődjünk az adott nehéz helyzeten és megtaláljuk a kibontakozást. Mindig reméltem és titkon vártam arra, hogy a kapitalista Európa segítségünkre fog sietni, ü hogy a kapitalista Európában lehetséges lesz mihamarabb biztosítani olyan kölcsönt, amely az átmenetet könnyebbé, az egyesekre nézve nem olyan kínossá teszi. Ez a segítség késik. Az európai helyzet az utóbbi időben még nem kedvező reánk nézve. Én remélem és remélnünk kell ennek jobb kialakulását. Minél későbbre várjuk azonban és minél szkeptikusabbak vagyunk e tekintetben, annál inkább meg kell fognunk belül minden lehetőséget arra, hogy azt a célt, amelyet szem előtt tartunk, elérjük. (Helyeslés a jobboldalon.) Az állami költségvetés szempontjából az előadottakban — azt hiszem — talán sikerült megjelölnöm azokat az utakat, amelyeken haladnunk kell. Rámutattam arra, hogy a kiadások tekintetében és egyáltalán a költségvetés szükségleti részének kérdései tekintetében sok restrikciónak, sok uj más megoldásnak a lehetősége és szüksége van meg. Rámutattam arra, hogy a bevételeket nivón kell tartani mindenütt ott, ahol megvannak és rámutattam végül arra, hogy nem szabad elhatároznunk uj kiadásokat és elvállalnunk ujabb terheket, ha egyidejűleg megfelelő uj bevételekről is nem gondoskodunk. Ezek azok a szempontok, ezek azok az irányelvek, amelyeknek szigorú betartásával előbbre vihetjük a helyzetet, és ezek azok az intézkedések, amelyek a gazdasági élet terén szükségesek és a szabadság biztosítása felé irányuló intézkedésekkel k röltve biztosithatják, hogy áthúzzuk ezt az igen nehéz időt. Itt még csak egyre kívánok rámutatni és azt hiszem szükséges, hogy ez minden intézkedésünkben és minden elhatározásunkban szigorúan szem előtt tartassék. Arra, amit mindig hangsúlyozók, hogy t. i. a gazdasági harc, a harc, amelyet egy nemzet életéért folytatunk, nem embereknek emberek ellen való harca, hanem harc a rajtunk kívül álló, a természeti erőkkel szemben. Ha ez a meggyőződés, ez a hit áthat mindenkit ebben az országban, akkor az egész magyar közgazdaságnak erői egyesülve fognak rendelkezésre állani az.alko.tó munka számára.
