Nemzetgyűlési napló, 1922. X. kötet • 1922. február 20. - 1922. március 14.

Ülésnapok - 1922-99

A,nemzetgyűlés 99. ülése 1923. évi február hú 20-án, kedden. 11 tartásban gondoltak volna erre, akkor nem fordulhatott volna elő az, hogy egy ügyvéd itt a nemzetgyűlésen saját fórumáról ilyen erős hangon volt kénytelen nyilatkozni. Rassay Károly: Ki volt az? Szabóky Jenő: Virter László! Rassay Károly : Tudjuk ! Tavaly volt, ismerjük. Pap Józsefre is megmondta a véleményét és aztán visszavonta. Nagyobb autoritásokra tessék hivatkozni! Ezek tréfák. (Zaj.) Szabóky Jenő: Mélyen t. Nemzetgyűlés! Várnai t. képviselőtársam a 70. §-t vette bonckés alá. Én elismerem, hogy kritika tárgyává lehet tenni ezt a szakaszt is, de csodálkozom azon, liogy az ebben lefektetett rendelkezések épen a t. túloldalnak tetszését nem nyerték meg, mert az a szakasz annyira liberális, hogy bárkinek, aki mérnök akar lenni, aki mérnöki tudományokkal akar foglalkozni, megadja ehhez a lehetőséget anélkül, hogy az illetőnek iskolázottsága lenne, hogy akár csak elemi iskolát is végzett volna. Hiszen ennek a paragraphusnak második bekezdése világosan kimondja, hogy az, aki legalább tizenkét óv óta fejt ki mérnöki munkásságot sa tizenkét évből legalább négy évet önálló munkásságban töltött el, mérnök és a mérnöki kamara tagja lehet, minden iskolázottság nélkül. Én a magam részéről helytelenitem is, ennek a bekezdésnek fentartását, és azt hiszem, teljesen elegendő volna, ha az utolsó előtti bekezdés, amely szintén második ponttal van jelölve, maradna érvényben, t. i. az a bekezdés, ahol világosan meg van mondva, hogy felvehetők a mérnöki kamara tagjai sorába azok (olvassa) »akik gyakorlati vagy tudományos téren kifejtett munkásságukkal mérnöki hivatottságuknak a mérnöki tanács és az illetékes technikai főiskola egybehangzó megállapítása szerint kétségtelen bizonyítékait szolgáltatták.« Itt sem kell tehát iskolai végzettséget igazolni, csupán arra van szükség, hogy egy illetékes fórum előtt mérnöki hivatottságukról bizonyságot tegyenek, és ez a mérnöki tanács és technikai főiskola egybehangzóan megállapítsa ezt róluk. Ezt a rendelkezést- annyira liberálisnak tartom, hogy itt csupán a főiskolát végzettek sérelméről lehet szó, és nem az ipariskolások, vagy autodidakták sérelméről, s azt hiszem, épen ezért a túloldalnak örömmel kellene ezt a rendelkezést fogadnia. Mélyen t. Nemzetgyűlés! Jól tudom, hogy e törvényjavaslat nem fog mindenkit kielégíteni. Nem fogja kielégíteni az okleveles mérnöki kart sem, de különösen nem elégíti ki a kontárokat : mégis remélem, hogy e törvényjavaslat révén meg fog szűnni az az anarchia, amely úgy a mérnöki cím, mint a mérnöki gyakorlat kérdésében ez idő szerint fennáll, és épen ezért, mivel nem csupán az okleveles mérnökök vágyainak egy része teljesül általa, hanem az istenáldotta tehetségeknek is szabad terük nyilik arra, hogy a mérnöki .címet felvehessék, t'saûffl S mérnöki kamarába bejuthassanak, örömmel üdvözlöm e törvényjavaslatot, és azt általánosságban elfogadom. (Élénk helyeslés, éljenzés jobb felől és a középen.) Elnök: Szólásra jelentkezik? Bodó János jegyző : Pakots József ! PakotS József: T. Nemzetgyűlés! Előttem szólott t. képviselőtársam előadása és érvei engem sehogy sem tudtak meggyőzni abban az irányban, hogy ő jó ügyet véd. Bocsásson meg nekem t. képviselőtársam, de én inkább vergődésnek láttam az ő előadását, vergődésnek az érvek dzsungeljében, amellyel próbálta valahogyan körülbástyázni állásfoglalását. Ez a törvényjavaslat ugy, ahogy kontemplálva van, elfogult és egyenesen rideg nézőpontból figyeli azokat a szociális és gazdasági érdekeket, amelyek szoros összefüggésben vannak a törvényjavaslattal s az abból törvényerőre emelkedhető törvény további, az életre való kihatásaival. Egyébként is a mérnöki kamara kérdése egy meglehetősen régóta vajúdó kérdés, amelyről többször történt már itt allúzió. Körülbelül ötven esztendeje annak, hogy ez a gondolat első formájában nyilvánosságra került. A magyar mérnök- és épitészegylet 1878 május 30-án tartott közgyűlése foglalkozott vele először s hosszú pályafutása alatt ez a kérdés sohasem tudott olyan alakot ölteni, hogy közmegnyugvást kelthetett volna. Sőt e pillanatban is ugy állunk vele, hogy nincs az érdekelt testületeknek egyetlen olyan képviselőjük sem, aki osztatlanul jónak, célszerűnek és igazságosnak tartaná ezt a javaslatot. Magában a magyar mérnök- és épitészegyletben sem osztoznak feltétlenül abban az álláspontban, hogy ez egy nagyszerűen megkonstruált és az életbe való átvitetése esetén kitűnően funkcionáló törvény lehetne. A magánmérnökök egyesülete s azok, akiket legjobban érint, az országos műszaki egyesület, egyenesen feljajdulnak a javaslat több rendelkezése miatt. Ha mindezeket a véleményeket összevetjük, akkor arra a megállapításra kell jutnunk, hogy legjobb volna ezt a törvényjavaslatot a nemzetgyűlés napirendjéről levenni, visszaadni azoknak, akik megkonstruálták és egyelőre — jobb és boldogabb időkig várva — pihentetni a dolgot, hogy bizonyos gazdasági és ipari erőgyűjtés révén eljuthassunk ahhoz a nemzetgazdasági helyzethez, amikor majd komolyan tárgyalhatunk erről. Most, ezekben a nehéz időkben, amikor az emberek ekzisztenciája amúgy is megrendült, egy olyan törvényt hozni, amely a már megalapozott ekzisztenciákat tönkreteszi és megakadályozza azt, hogy a kialakulóban lévő ekzisztenciák érvényesülhessenek, ebben a szegény országban olyan rideg és olyan közömbös álláspont . . . Perlaki György: Bizonyítsa be ezt! PakotS József: ... a nagy, eleven nemzeti jjàttdékkel szemben

5 amelyben osztozni nem tehet J? \jiBôy ÍQS i cr K ' : \ •;-;;; \H 1 :•-'£ "!i \dS %