Nemzetgyűlési napló, 1922. X. kötet • 1922. február 20. - 1922. március 14.

Ülésnapok - 1922-104

'Ä nemzetgyűlés 104. ülése 192â, és városoknak terhére, megfelelő módot adván nekik arra, hogy ezekről a szükségletekről maguk gondoskodjanak. Azt hiszem, lehetetlen az államnak továbbra is fedeznie az autonómia ezen kiadásait, lehetetlen az állam szempontjából s a mi háztartási helyzetünk szempontjából olyan szisztémát fentartani, amely békében sem volt meg, s amelynek költségeit azokban az időkben sem tudtuk volna fedezni. Amikor tehát jelzem, hogy a községi háztartási törvényben abból indulok ki, hogy a falvaknak, a kis községeknek jobban lehetővé tegyem speciális érdekeik gondozását és elveszem tőlük a jegyzőtartásnak terhét, amiben azután még egyéb szempontok is játszanak szerepet, t. i hogy közelebb óhajtom hozni a jegyzőket az államhoz és általában a pénzügyi igazgatáshoz — ugy viszont a városokat illetőleg feltétlenül ragaszkodnom kell ahhoz, hogy a szóbanforgó, az autonómiát illető kiadások végre a községek és városok háztartására visszahárittassanak. A természetbeni ellátásnak kérdése egyik legfontosabb része az egész tisztviselői problémának és igy helyénvaló, hogy a kérdésnek egész komplexumáról itt még pár szót szóljak. (Halljuk ! Halljuk !) A tisztviselőknek és egyéb alkalmazottaknak — ideértve minden ideiglenes vagy állandó alkalmazottat is — a létszáma e költségvetés szerint 203.000 főt tesz ki. Ebből körülbelül 55.000 — ha jól emlékszem — a tisztviselő, szóval a magasabb kvalifikációju alkalmazott. A többi azután altisztekre, díjnokokra. kezelőkre, szolgákra, munkásokra oszlik meg. Méltóztatnak emlékezni rá, hogy az elmúlt esztendőben két törvényt is alkottunk abból a célból, hogy apasszuk a tisztviselők létszámát, E törvényes intézkedések alapján körülbelül 11—12.000 ember volt az, aki az állami szolgálatból kivált. Később azonban ezeknek egy részét épen azért, mert a szelekció nem volt mindenütt megfelelő, vissza kellett venni. Egyes hivatalokban és ágazatokban olyan munkálatok mutatkoztak, amelyekre ily alkalmazottak újból alkalmazásra kerültek, ugy hogy végeredményben azt mondhatom, hogy a redukció 9—10.000 főnél többet nem tett ki. Ez semmiesetre sem az a szám, amellyel a jövőre nézve megelégedhetnénk. (Ugy van! a jobboldalon.) Azt hiszem, hogy ebben a tekintetben lényegesen tovább kell mennünk, annál is inkább, mert ha a mai helyzetet, a mai budget-számokat nézem, azt látom, hogy mindenütt van ugyan bizonyos apadás az alkalmazottak létszámában, végeredményben azonban az által, hogy igen sok ideiglenes alkalmazott is szerepel a költségvetésben, ez csak mintegy 5600 főnyi mínuszt tesz ki. Ami mármost az egyéb részben való teendőket illeti, megjegyzem, hogy most, amikor az adminisztrációnak teendői a legtöbb vonatkozásban nagyobbak, mint békeidőben voltak, és 3?APLd x. .. ~~ ™ évi február hó 28-án, szerdán. 165 akkor, amikor vannak bransok, amelyeket illetőleg apasztás alig vehető elő, — értem különösen a közbiztonság céljaira szolgáló szerveket — más eszközökkel is kell gondoskodnunk arról, hogy a köztisztviselői illetmények terhét valahogyan elviselhetőbbé tegyük. Ebben a tekintetben részemről arra gondolok, hogy korlátolni kellene a magasabb kvalifikációju — hogy egy szóval nevezzem őket — a fogalmazási alkalmazottaknak számát azért, hogy azok, akik azután megmaradnak, felelősségteljesebb és komoly munkát tudjanak végezni, hogy ne végeztessenek el olyan lappáliák — hogy igy fejezzem ki magamat — ilyen kvalifikált tisztviselőkkel, mint amilyenekre ,igen sok hivatalban most alkalmazzák őket. Én azt hiszem, ebben a tekintetben határozott és félre nem érthető intézkedésekre lesz szükség s meg kell vonni azt a határt, ameddig elmehetünk ilyen kvalifikált emberek alkalmazása tekintetében, ugy hogy a jövőben igen hosszú időn keresztül egyáltalán ne lehessen ezt a számot többé szaporitani. (Helyeslés a Ház minden oldalán.) Meg vagyok győződve arról, hogy ezzel a létszámmal, amellyel ezidőszerint rendelkezünk, ezzel a kvalifikált tömeggel, amely ezidőszerint a mi adminisztrációnk szolgálatában áll, nem egy ilyen kis országnak, de egy nagy világbirodalomnak az adminisztrációját is el lehetne látni, (Igaz ! Ugy van ! a Ház minden oldalán.) — abban az esetben, ha nagyobb felelőssége és nagyobb intézkedési hatásköre volna az egyes embereknek, tehát nem lennének kénytelenek mindig csak mások utasításának a végrehajtására és sok, egészen jelentéktelen, az ő kvalifikációjukhoz igazán nem illő munkák elvégzésére szorítkozni. (Igaz ! Ugy van !) Azt hiszem, hogy ezenkivül még igen sok olyan intézményünk, hivatalunk is van ebben a mai Magyarországban, amely eltörölhető, illetőleg megszüntethető volna anélkül, hogy hiányát éreznők. (Igaz! Ugy van!) Rupert Rezső : Miért nem csinálták meg eddig ? Eőudvarnagyi bíróság Î Kiss Menyhért: Kilenc ministerium elég volt a régi Magyarországnak! Kállay Tibor pénzügyminister : Én ebben a tekintetben épen csak azokra a likvidáló hivatalokra óhajtok rámutatni, amelyek a dolgoknak természete és rendes menete szerint is a legrövidebb időn belül teljes megszűnésre kerülnek. JSTem akarom a többieket névszerint megnevezni, azt hiszem, felesleges, hiszen kiorditanak az ilyen tételek a költségvetésből. Ami már most még a tisztviselői probléma kérdését a továbbiakban illeti, azt hiszem, hogy szükséges lesz megszüntetni, illetve átváltoztatni azokat a státusokat, amelyek ezidőszerint vannak, mert hiszen azt látjuk, hogy a jelen szisztéma csak ok, csak lehetőség arra, hogy folytonos nyugtalanság, folytonos izgalom legyen a tisztviselőségben abból kifolyólag, hogy egymás 26