Nemzetgyűlési napló, 1922. X. kötet • 1922. február 20. - 1922. március 14.

Ülésnapok - 1922-104

166 A nemzetgyűlés 104. ülése 1923. évi február hó 28-án, szerdán. előmeneteli viszonyai, egymásnak az előmeneteli lehetőségei mérlegeltetnek, és igyekszik mindenki a másik ágazatban levő előnyöket biztosítani. Azt hiszem tehát, ebben a tekintetben változást és valami más helyzetet kell előidézni, mert hiszen fenn nem tartható állapot az, hogy immár mindenki ebben az országban miniszteri tanácsos akarjon lenni- (Igás! Ugy van! a Ház minden oldalán.) Azonkívül egyszerűsíteni kell az illetményeket is, össze kell vonni őket olyan összegekre — amint már többször emiitettem — amelyek tizenkettővel, illetve négygyei megfelelően oszthatók. Ebben a tekintetben már tettünk egy lépést a külügyminister úrral a legutóbbi időben, amikor a külügyi alkalmazottak illetményét ilyen egységes séma szerint állapítottuk meg. Gaat Gaston : 40 millió a párisi követ fizetése ! Kállay Tibor pénzügyminister : Meg kell emlékeznem a tisztviselői kérdésről szólva a nyugdíjasok szükségletéről is, akiknek a szükséglete, a természetbeni elli' tás költségeit ide nem számítva, 2'3 milliárd koronával van felvéve. Azt hiszem, hogy ebben a tekintetben még szintén van tennivaló a jövőre nézve, különösen annak folytán, hogy teljes erőben lévő emberek nagy száma hagyta el az államot, akiket nekünk ebben az igen nehéz és sivár pénzügyi helyzetünkben alig lehet olyan hosszú időn keresztül állandóan a többiekkel hasonló ellátásban részesíteni, ha az ő megélhetésüket a társadalomban, az életben egyébként is biztosítva látjuk. Ami már most a költségvetés további tóteleit illeti, rá kell mutatnom a békeszerződés végrehajtásából folyó költségekre. Ezeknek az előirányzata 5*8 milliárd. Ebben szerepelnek azoknak a különböző bizottságoknak költségei, amelyek nálunk működnek, továbbá a választott bíróságok költségei, és ebbe van összefoglalva az a kiadás, amelyeket a jugoszlávok részére teljesítendő szénszállításból és azután az állatszállításokból kifolyólag kell fizetni. Különösen az utóbbiak olyan jelentékeny megterheléssel járó tételét képezik az állami budgetnek, amely mellett szintén meg kell állanom akkor, amikor apasztásról és redukcióról beszélünk. Rá kell mutatnom e helyről is, — amint már írásban is megtettem illetékes helyen — arra, hogy különösen az állatszállításoknál felmerülő az a szükséglet, amelyet az adott programul reánk diktál, alig lesz a megállapított határidőben kielégíthető. Azért nem, mert hiszen olyan pénzügyi nehézségekkel küzdünk ezeknek a szükségleteknek előteremtésénél, amelyek egészen megronthatják helyzetünket, — lévén állandóan a bankóprésre utalva akkor, amikor a fedezetet biztosítani akarjuk. — Továbbá azért sem, mert hiszen mindenki előtt ismeretesek azok a nehézségek, amelyekkel a külföldi fizetési eszközök biztosítása tekintetében küzdünk, Nekünk tehát mindent meg kell tenni —- és az adott helyzetben még inkább, mint máskor — annak biztosítására, hogy kellő mennyiségben ugy álljanak rendelkezésünkre ilyen külföldi fizetési eszközök, hogy azoknak a zavaroknak, amelyek ezidőszerint jelentkeznek, legalább is hosszú időn át állandóan ne lehessünk kitéve. A nehéz és remélhetőleg átmeneti állapotot meg kell szüntetnünk és fel kell vennünk ebben a devizaközpontnál az ellátás rendes menetének zavartalanságát. Ehhez azonban szükséges az, hogy az exportot fokozzuk (Helyeslés jobbfelöl.) és ez utón igyekezzünk a külföldi fizetési eszközöket megszerezni. Az export szempontjából pedig elsősorban a mezőgazdaság terményei, különösen pedig az állatállomány áll ezidőszerint rendelkezésünkre, amelyet a gazdák nem tarthatnak el s kénytelenek piacra hozni azért, mert kedvezőtlen takarmánytermés folytán nincsenek abban a helyzetben, hogy azt állandóan maguknál tartsák. Tehát épen nem a gazdagságunk, hanem a szegénységünk folytán van felesleg állatokban, (Igaz! Ugy van!) amelyeknek ki kell menniök, — de idegen valuta ellenében azért, hogy ezzel a fizetéseinket épen a külföldi hitelezők részére biztosithassuk. Azonban ugy látom, hogy igen nagy részét kötnék le ezeknek az igy exportálható állatoknak a reparációs szolgáltatások és ezért mindenesetre azt kell kérnünk és oda kell hatnunk, hogy ezek a szolgáltatások legalább is megfelelően kitolassanak. (Helyeslés jobbfelöl.) Ami már most az egyes tárcák költségvetését és a költségvetés egyéb tételeinek az alakulását illeti, ezeken igazán csak átfutni óhajtok. A kisebb tárcák költségei összesen négy milliárd koronával vannak felvéve. Ebből a négy milliárdból 0 8 milliárd szolgál a budapesti dunai kikötő építésére. Ez azonban nem a teljes összeg. Ahhoz hozzá fognak járulni azok az összegek is, amelyeket beszerzünk a Franciaországban e célra kibocsátandó kölcsön révén A legutóbbi időben volt épen alkalmunk tárgyalni azokkal az urak? kai, akik a kikötő építésében közreműködni óhajtanak velünk és részemről nagy megnyugvással vettem értesítést arról a készségükről, hogy a szükséges, mintegy 15 milliárd francia franknyi összeget Franciaországban ezidőszerint plaszirozni hajlandók. Kisebb összegről van ugyan szó és egy speciális cél szolgálatában, de mindenesetre biztató jelt látok benne, hogy sikerül ezidőszerint Magyarországnak, nem direkt az államnak, de egy ilyen államilag támogatott vállalatának, a francia piacon kölcsönt elhelyezni. A kölcsön feltételei természetszerűleg nem könynyüek, ebben a tekintetben mindenesetre még tárgyalásokra lesz szükség, de viszont be kell látnunk, hogy a mai viszonyok között, a mai igen nehéz helyzetben, olyan feltételű kölcsönöket, mint a békeidőben nem kaphatunk. A kisebb tárcák költségében a másik leg«