Nemzetgyűlési napló, 1922. X. kötet • 1922. február 20. - 1922. március 14.
Ülésnapok - 1922-104
164 A nemzetgyűlés 104. ülése 19;>, A másik igen jelentékeny tétel, amely állami költségvetésünkben szerepel, a természetbeni ellátások szükséglete. Ezeknek a költsége a lisztellátás költségével együtt összesen 24 milliárd koronával van előirányozva. 2'2 milliárd koronával szerepel ebben a lisztellátás szükséglete, megjegyezvén, hogy ebbe nincs beleszámítva az államnak az a haszna, amelyet elér egyrészt a vámhatáron átszállított lisztnél kiviteli illetékekből, másrészt pedig a vámgabonából, az úgynevezett őrlési adóból. Kétségtelen, hogy az a megterheltetés, amely ilyen módon ebből a lisztellátásból az állami költségvetésre hárul, olyan nagy, hogy az továbbra ilyen mérvben nézetem szerint fenn nem tartható, (Ugy van! a jobboldalon.) Ebben a tekintetben megkezdtük a leépítést, megtettük az első lépést már az elmúlt esztendőben, amikor elimináltuk a lisztellátásból az ipari munkásságot és elimináltunk más elemeket is. Sajnos, még igen széles kategóriái maradtak meg azoknak, akik igényjogosultak ennél az akciónál, és ugy látom, hogy ebben a tekintetben a jövőre nézve csak ugy teremthetünk rendet, ha határozott szabályt állítva fel, kirekesztünk a természetbeni ellátásból mindenkit, kivéve a tisztviselőket és rokkantakat, akikre nézve azí hiszem, ezt még egy ideig fenn kell tartani. Megjegyzem, hogy erre az eliminálásra, az igényjogosultak körének nagyon messzemenő restringálására, elengedhetetlenül szükség van, annál is inkább, mert hiszen ezidőszerint kénytelenek vagyunk vásárlás utján fedezni gabonaszükségletünknek legnagyobb részét, ez pedig semmi esetre sincs épületes hatással a gabona áralakulására. De eliminálni kell az emiitett kategóriákat azért is, mert az a forgótőkeszükséglet, amit ezek a bevásárlások igényelnek, messze meghaladja azt az összeget, amelyet tényleges ráfizetésképen az akcióra fordítunk és mert adott helyzetünkben, amikor minden szükségletünkkel és minden fedezetlen kiadásunkkal a jegy intézethez kell fordulnunk, ez az államháztartásnak túlságos megterheltetését jelenti. Azt hiszem tehát, hogy amellett, hogy restringálnunk kell az ellátatlanok számát, mindenesetre gondoskodnunk kell a jövőre nézve arról is, hogy ennek az ellátásnak, a szükséges gabona biztosításának valami olyan uj rendjét teremtsük meg, amely nem fog ilyen nagy forgótőkeszükséglettel járni és nem idéz elő ilyen, habár részben átmeneti, de mindenesetre igen súlyos terheket. Ami az egyéb természetbeni ellátások szükségletét illeti, megjegyzem, hogy ez csak a tisztviselőkre szorítkozik. A tiszt viselőséget illetőleg — sajnos — ezidőszerint ez még fentartandó, ama ragaszkodás folytán, amellyel az egész tisztviselői kar az ellátásnak ehhez a neméhez ragaszkodik, és fentartandó azért is, mert hiszen ez biztosit bizonyos stabilitást az •4Ujfcgtandardjukban ; valami olyan illetményt *. évi február hó 28-án, szerdán. képez, amellyel mindenkor teljes értékben rendelkeznek a meghatározott szükséglet kielégítésének céljára. Mindazonáltal azt hiszem, hogy ebben a tekintetben is helye van bizonyos leépítésnek. Ilyent a magam részéről is kezdeményeztem s ezt folytatom is már a ministerségem kezdete óta. Akkor, amikor jöttem, 765.000 volt azoknak az igényjogosult főknek száma, akiknek részére jegyeket kellett kiadni. Ma már ez a szám alig haladja meg a 700.000-ret. Ami különben az egész szükségletnek alakulását illeti, azt hiszem, hogy oly fontos kérdésről van szó, hogy talán nem árt, ha néhány szám keretében a részletekkel is foglalkozunk. (Halljuk.' Kálijuk!) Méltóztassanak tehát megengedni, hogy előtárjam az egész helyzetnek az alakulását. (Halljuk! Halljuk!) 280.000 fő az, — részint tényleges alkalmazott, részint nyugdíjas, özvegy és árva, — akik az ellátás tekintetében szóba kerülhetnek. Ebből 10.000 elesik állásánál, alkalmazásánál, illetőleg az illetményeinél fogva, mint természetbeni ellátásra nem jogosult. 10.000 elesik a nyugdíjasok közül azérb, mert ama rendelet folytán, amellyel az ellátott nyugdíjasoknak természetbeni ellátásra való igényét korlátoztuk, ilyen számú nyugdíjas ellátására a jövőben nincs szükség. Marad tehát 260.000 igényjogosult. Ez a 260.000 igényjogosult a családtagokkal együtt összesen 747,000 főt tesz ki. Ebből a 747.000 főből 47.000 olyan, aki készpénzben kapja a természetbeni ellátásnak megfelelő összeget. Marad tehát mintegy 700.000 olyan egyén, akinek szükségletéről ily módon kell gondoskodni. Megjegyzem, hogy ebben a tekintetben — remélem — még lejjebb mehetünk, azoknak az intézkedéseknek hatásaként, amelyek már folyamatban vannak, de amelyekről preciz adatokat ezidőszerint még nem szolgáltathatok. Már régebben kiadtuk a rendelkezést arra nézve, hogy az egy háztartásban lévő és a családi pótlékról szóló törvény 9. §-a alapján ellátásban részesülőknek a száma korlátoztassék, értve itt különösen az apósokat, anyósokat, akik egy bizonyos időben igen nagy számmal kezdtek szerepelni az alkalmazotti háztartásokban. Azt hiszem, hogy a felére az ily címen adott igényeknek le lehet menni. Azt hiszem továbbá, hogy az eddigi címen adott igények megszorítására nézve még egyéb intézkedéseket is lehet tenni, különösen a családi pótlék korhatárának helyes megállapítása mellett, azután a cselédek címén adott ellátásoknak kikapcsolásával. Megjegyzem itt, hogy abban a számban, amelyet említeni bátor voltam, a főváros és a nagyobb városok ellátatlanam ak száma — az alkalmazottakat ós hozzátartozóikat értem — 52.600 fővel szerepel. Ez összesen 17 milliárdnyi kiadást jelent. A községi háztartási törvénnyel kontemplált rendezés egyik főcélja épen az lesz, hogy ezeket a községi és városi alkalmazottakat újból visszahárítsuk a községeknek
