Nemzetgyűlési napló, 1922. X. kötet • 1922. február 20. - 1922. március 14.

Ülésnapok - 1922-104

IfíÖ À nemzetgyűlés 104. ülése 1928. évi február hő 28-án, szerdán. nánk egy pillanatra visszatérni, hanem azért, mert nem tudjuk azt állandóan megtartani. És mert nem bírtuk állandóan tartani, jutottunk a jelen helyzetbe is. Visszamenetelünk csak rázkódtatást idézne elő, anélkül hogy a viszonyok stabilitását biztosítaná. Nem névbelileg, hanem a belső tartalom szerint kell megtennünk ézt akkor; amikor ennek szükséges előfeltételei a gazdasági életben meglesznek. Ha pedig olyan kívánalmak merülnek fel, hogy legalább részben, azokban a viszonylatokban, amelyek ezt lehetővé tennék, eszközöljük az arányszámításra való áttérést, ugy a magam részéről nagyon óvnom kellene az ilyen elhatározástól. Igaz, hogy egy eső, emelkedő, szóval változó valuta mellett többé-kevésbé elkerülhetetlen az, hogy az életnek ebben vagy abban a viszonylatában át ne térjünk a naturál-gazdálkodás rendszerére. De hogy az összes lehető ügyletekben, illetve az élet viszonylatainak épen legfontosabb megnyilatkozásaiban az értékmérő és a cirkuláló eszközül szolgáló pénzt mássá tegyék, mint az, amely egyéb viszonylatokban ezidőszerint legális eszközünk, ez annyit jelentene, hogy a társadalomnak egy nagy rétege, a termelők, a kereskedők, az iparosok, a gazdaságilag erősek, hova-tovább egyáltalában nem volnának kénytelenek törődni az általunk épen a legfontosabb viszonylatokban elhagyott ezidőszerinti legális pénzzel. Nem maradna meg az érdeklődés, nem maradna meg a viszony a nem arany pénz és az emiitett társadalmi osztályok között ; hanem csak a tisztviselőkkel, a fix-fizetésüekkel és azután azokkal a siberekkel szemben való vonatkozásban maradna meg, akik igyekeznének hasznot húzni a mind lehetetlenebbé váló helyzetből. Azt hiszem nekünk nem részletekben, nem egymás vállán és egymásra való tekintet nélkül kell kiemelkednünk abból a helyzetből, amelyben vagyunk, hanem ki kell emelkednünk egyszerre, az összes társadalmi rétegekre egyformán kiterjedő megoldással. Mondom tehát, hogy amikor az aranykorona értékkel való összehasonlításokat eszközlöm, ezt csak a kép helyes feltüntetése és megvilágítása kedvééit teszem, amint általában képet akarok adni mostani előadásomban az aktuális pénzügyi helyzetről. És itt előrebocsátom azt a — egy javaslat benyújtójánál szokatlan — dolgot, hogy én ezzel az előterjesztett költségvetéssel jelenlegi formájában nem azonosítom magamat. Előterjesztem azért, mert azt tartom, hogy szükséges hogy megvittattassék, szükséges, hogy minden tétele alapos megbeszélésnek és diskussziónak tárgya legyen, és ettől a diskussziótól, ettől a.kritikától várom azt, hogy olyan alakot öltsön, amelyben megfelel a mi adott, igen nehéz pénzügyi és gazdasági helyzetünknek. Halász Móric : Ez nagyon helyes. Kállay Tibor pénzügyminister : Es épen azért, mert ©zen az állásponton vagyok» nem óhajtok olyan tsraessetü beszédért moiniani. mint- atínak idején hivatali elődeim. Nem azt akarom kiemelni a budgetből, ami megnyugtatólag, ami elaltatólag hathat az emberekre, hanem azokra a kérdésekre óhajtok rámutatni, amelyek uj megoldást igényelnek, azokra a tételekre, amelyek a költségvetésből eliminálandók. Azt hiszem, hogy ebben a tekintetben a komoly munkának most érkezett el a legfőbb ideje. Akkor, amikor mintegy másfél évvel ezelőtt idejöttem és programmomat előterjesztettem, ebben a programmban elsősorban azokra a kérdés sekre voltam figyelemmel, amelyek abban az időben aktuálisak voltak. Bevételekkel úgyszólván nem rendelkeztünk, adótörvényeink nagyon nehezen voltak végrehajthatók, adóügyi apparátusunk nem volt megszervezve. A másik oldalon valutánk óriási mozgásokat és kilengéseket mutatott feles lefelé, a hangulatoknak és a siberek kívánságának megfelelően. De mutatkozott másrészről egy bizonyos fejlődés, egy bizonyos erő is a közgazdaságban, amelyet csupán azok nem láttak, akik csak akkor veszik észre az eseményeket és dolgokat, amikor azok már talán prezentáltatnak nekik. Az volt tehát a feladat, hogy megteremtsünk egy uj adórendszert, amely egyszerű és végrehajtható ; hogy fokozzuk a bevételeket az adott közgazdasági helyzetnek megfelelően ; hogy megszervezzük azt az adóügyi apparátust, amely szükséges ahhoz, hogy erre lehessen aztán bazirozni akár ezt, akár azt a pénzügyi programmot ; és szükség volt biztosítani egy bizonyos állandóságot a valutakurzus alakulásában, illetve legalább is az*, hogy a változások, kilengések ne csapjanak át szertelenségekbe, hanem lehetőleg enyhittessenek és igy ne idézzenek elő máról-holnapra való megrázkódtatásokat. Ss figyelemmel kellett lenni arra is, hogy financiális téren erőszakos intézkedésekkel meg ne akadályozzuk azt az ipari fejlődést, amely kialakulóban volt, hanem hogy ellenkezőleg teret és módot nyújtsunk még olyan vállalatok megtelepülése számára is, amelyek más államokban esetleg nem tudták megtalálni a maguk további prosperálásának biztosítékait. A jelenlegi költségvetés egy bizonyos részben beszámolóm is lehetne, legalább is ami a bevételek kérdésének alakulását illeti. Hogy tehát a bevételekről beszéljek, tisztelettel megjegyzem, hogy a forgalmi adók előirányzata ebben a költségvetésben 34 milliárd koronát tesz ki. Ez a legnagyobb, legkiadósabb bevételünk. Ennek a múlt évhez képest való emelkedését elsősorban természetesen az árak alakulásában mutatkozott különbségek idézték elő, de másodsorban, s azt hiszem, főleg az adminisztráció kiépítése. Ereszben, elismerem, még sok a teendő és ez az adó fokozható normális és egyforma árviszonyok mellett is. A fogyasztási adók 10'8 milliárddal szerepelnek a költségvetésben. Megjegyzem, hogy ami a fogyasztási adóink terén fennálló helyzetet illeti, a megadóztatás mérve, az egyes