Nemzetgyűlési napló, 1922. X. kötet • 1922. február 20. - 1922. március 14.
Ülésnapok - 1922-104
•Â 'nemzetgyűlés 104. ülése 1923. ért február hó 28-án, szerdán* \m azt látjuk, hogy ott a kiadások nem egészen kilencszeres, a bevételek pedig valamivel több mint nyolcszoros emelkedést mutatnak. Ha már most az előző évi költségvetéssel való ezen összehasonlítás mellett a tényleges eredményeket is figyelembe vesszük, amint azok a múlt esztendőben jelentkeztek, ugy azt látjuk, hogy az elmúlt esztendőben a hozzávetőlegesen összeállított zárszámadás szerint, amely most rendelkezésemre áll, az 1921/22. évi zárszámadás 48'5 milliárd kiadást és ezzel szemben 37 milliárd bevételt tüntetett fel, ugy hogy egy 11*5 milliárdos deficit jelenkezett. Figyelembe veendő, hogy ez a költségvetési év átlag 0"84 centime-os koronakurzus mellett folyt le. Ha ezeket a zárszámadási eredményeket hasonlítjuk össze a mostani előirányzat számaival, azt látjuk, hogy a kiadások emelkedése az előirányzatban valamivel kevesebb, mint a négyszeres, a bevételek emelkedése pedig valamivel több, mint négyszeres. Ha a deficitet nézzük, a 11 5 milliárdot összehasonlítva azzal, ami az 1922/23. évi költségvetésben mutatkozik, ugy arra az eredményre jutunk, hogy itt az arány köiülbelül megfelel annak az aránynak, amely a 0'84 centime-os korona és a költségvetés összeállítási alapját képező 0'23 centime-os korona között áll fenn. Ha még egy lépéssel tovább akarunk menni és azt nézzük meg, hogy milyen eredményt produkált annakidején abékebeli Magyarország költségvetése, ugy arra az eredményre jutunk, hogy a békebeli Magyarországon az utolsó, tehát az 1914/15. évre szóló költségvetés a mai Magyarországra alkalmazva, vagyis 40 százalékát véve átlagban és nagyban a kiadásoknak és a bevételeknek, egy kereken 90 millió aranykoronás deficittel zárult. Ennyi volt az az összeg, amelyet beruházások és egyéb kiadások fedezésére kölcsönből óhajtottak az 1914/15. évi előirányzat szerint fedezni. Ha most az 1922/23. évre készített költségvetés deficitjét és az elmúlt 1921/22. évi költségvetés deficitjét számítjuk át aranykoronákra, akkor azt látjuk, hogy ugy az 1922/23. évi előirányzatban, mint pedig az elmúlt év zárszámadási eredményében ez a deficit szintén körülbelül 90 millió aranykoronának felel meg. Ez egy kép, amelyet kapunk a számokból, egy pillanatfelvétel, amelyet nyújtanak azok az adatok, amelyeket most előadni szerencsém volt. Mindenesetre bepillantást engednek a jelen helyzetbe és megadják azt a lehetőséget, hogy a jövőt helyesen megítélhessük. S ez minden költségvetésnek elsősorban célja és a parlamenti tárgyalások szempontjából való jelentősége. Ha azonban az 1914/15. költségvetési évnek adatait veszem és az azokkal való összehasonlitásra alludálok, ugy nem hallgathatom el azt, hogy abban a költségvetésben lényegesen nagyobb kiadásokból és bevételekből alakult ki az emiitettem, azonos összegű aranykoronát jelentő deficit, továbbá, hogy abban a költségvetésben 235 millió korona-beruházás volt. míg a jelen költségvetés. aranykoronára számitva át, 56 millió koronás beruházási előirányzatot mutat. Általában véve figyelmeztetnem kell, hogy az aranykoronára való átszámítás és az aranykoronával való operálás tulaj donképen sohasem adhatja vissza egészen precízen és helyesen a helyzetet. (Ugy van/ jobbfelol.) Nem adhatja azért, mert hiszen az átszámítás egy rövid időn belül változó valutáról nem lehet, olyan, amely a kívánalomnak matematikailag minden tekint et ben megfelel h et ne. De nem adhatja azért sem, mert egy eső és változó korona változást és átalakulást jelent a gazdasági és a szociális életben és ennélfogva a mindenkor való átszámítással és a számoknak ilyen módon való rögzítésével sohasem kapjuk helyesen azt a szituációt, amely abban az adott, átalakuló gazdasági és szociális helyzetben a valóságnak megfelel. Ha a békebeli költségvetéssel eszközöljük az összehasonlítást és különösen a jövőre való tekintetet tartjuk szem előtt, akkor még különösen három momentum érdemel figyelmet : Az egyik az, hogy abban a békebeli költségvetésben fel lett véve és teljes kielégítést talált az állami kölcsönök szolgálata. A jelen költségvetésbe pedig beállítottam ugyan az állami kölcsönök szolgálatát ugy, amint az teljes kifejlésében fog jelentkezni, egyben azonban le is vontam belőle 14 milliárdot, vagyis körülbelül 31 millió aranykoronának megfelelő összeget azért, mert hiszen ezeknek a régi államadósságoknak felosztási munkálatai még nem fejeződtek be s a kölcsönöknek szolgálata még nem kezdődik meg teljes egészében ebben a folyó számadási esztendőben. Ez tehát lényeges különbség. A másik lényeges különbség az, hogy akkor egy nyugodt, konszolidált gazdasági helyzetnek néztünk elébe, nem meredtek reánk olyan problémák a jövőt illetőleg, amilyenekkel jelenleg szembe találjuk magunkat. Nevezetesen nem volt meg az a kielégítetlen tisztviselői illetmény kérdés, amely ma bukkan fel a horizonton, és nem voltak meg azok a különböző kívánságok és törekvések, amelyek a jelen helyzetet lényegesen megváltoztatják a műit viszonyaihoz képest. De lényeges különbséget jelent az akkori szituációval szemben az is, hogy akkor azt a deficitet, amely felmerült és a költségvetésben kimutattatott, lehetett kölcsönnel fizetni, ma'pedig ilyen kölcsön felvételének lehetősége, ^legalább is "ezidőszerint, nem áll fenn. Nem szeretném, ha félreértetnéni jakkor, amikor a helyzet ismertetése alkalmával igen gyakran aranykoronában kifejezett összegekkel operálok. Hiszen felhangzik gyakran a közönség körében is az a kívánalom, hogy viszonyaink konszolidálódása érdekében menjünk végre át az aranykoronaszámításra, hagyjuk el a jelenlegi pénzt, mely állandó fluktuációt, emelkedést és eséseket mutat. Ez mindenesetre cél, amelyet elérni akarunk. De nem valósithatjuk meg addig, amig annak belső előfeltételei nincsenek meg. Az aranykoronaszámitásra és az aranyvalutára nem azért nem térünk vissza, mintha nem akarnánk, vagy mert nem tud,-' 25*
