Nemzetgyűlési napló, 1922. X. kötet • 1922. február 20. - 1922. március 14.
Ülésnapok - 1922-103
154 A nemzetgyűlés 103, ülése 1923. évi február hó 27-én, kedden. adókban, vámokban, kincstári haszonrészesedésekben és fogyasztási adókban. A kisember ma van tönkretéve. Ma egy kisbirtokos a birtokának 15—20%-át elfizeti, a földértékadó mellett pedig egy-két százalékot fog fizetni. Szabó István (nagyatádi) főldmivelésügyi minister: Sokkal többet ! Dénes István: Ma a kisbirtok 15—20%-ot fizet, mig a nagybirtok a mai adórendszer mellett sokkal kevesebbet. Minthogy a földértéka dót tartom az egyetlen remédiumnak, az egyetlen igazságos dolognak, amely nem fogja fokozni a drágaságot, hanem ellenkezőleg, csökkenteni fogja, a termelésre pedig óriási hatással lesz, ennek következtében az igen t. pénzügyminister úrhoz a következő interpellációt vagyok bátor intézni (olvassa) : »1. Miután a magyar nemzet dolgozó s legértékesebb rétegeit sújtó drágaság oka a túlhajtott közvetett adórendszer, hajlandó-e a pénzügyminister ur ezen adórendszer fokozatos megszüntetésével egyidejűleg a munkanélküli jövedelemnek, vagyis a földjáradéknak fokozatos megadóztatása által az orszá g terheiben részesíteni a nagybirtokot és a nagytőkét is ? 2. Addig is, mig a földérték-, illetve telekértékadó rendszerét megvalósíthatja, hajlandó-e a drágaságot rettenetesen növelő s abszolúte igazságtalan forgalmi adókat, kincstári haszonrészesedést sürgősen megszüntetni ? 3. Hajlandó-e a pénzügyminister ur a vámfelpénzek csökkentése által lehetővé tenni, hogy a küiöldi javakhoz a magyar fogyasztóközönség olcsón hozzájuthasson s ezáltal a hazai gyárakat is olcsóbb eladásra birja reá ? 4. Hajlandó-e a pénzügyminister ur a 127.764. 1922. számú rendeletét, melyben »az inség enyhítése« címén a kivitt javak értékének %%-át, a behozott javak ériekének 1%-át veszi el, hatályon MVUL helyezni, mivel a terhes vámkezelési illetéket »inségakció« címén ép maguktól az Ínséges törne» gektől veszi el, ezek lévén a fogyasztók ?« Elnök : Az interpelláció kiadatik a pénzügyminister urnák. A földmivelés gyi minister ur kivan nyilatkozni. Szabó István (nagyatádi) főldmivelésügyi minister : T. Nemzetgyűlés ! Nem választ adojk, hiszen nem is hozzám van intézve az interpelláció, de egypár megjegyzést kivánok tenni a képviselő ur interpellációjára. (Halljuk 1 Halljuk !) Ha a drágasá gról beszélünk, sőt a nemzetgyűlésen foglalkozunk ezzel, az helyes, mert hiszen drágaság van, ezt senki nem vonja kétségbe. A drágaság nem most kezdődött, hanem már régen ; ez ma egy világbetegség, amely nemcsak Magjmrországon van meg, hanem másutt is, Horváth Zoltán: De mi nagyon betegek vagyunk ! Szabó István (nagyatádi) főldmivelésügyi minister : Egyáltalán nem akarom a képviselő ur jóhiszeműségét kétségbe vonni, de a drágaság kérdését nem lehet ugy beállítani, hogy ennek kizárólagosan a kormány vagy a kormányzat az oka. Dénes István : Főleg i Szabó István (nagyatádi) főldmivelésügyi minister : Nem lehet a képviselő urnák komolyan azt állítania, hogy Magyarországon nincs liszt vagy ennivaló. Dénes István : Van, de nem lehet megvenni ! Szabó István (nagyatádi) főldmivelésügyi minister : A képviselő ur ismételten, háromszor is azt mondta, hogy nincs. Én közbeszóltam, hogy van, de drága. Ma már senki sem állithatja, hogy nincs ennivalónk. Csak ezekre akarok kitérni, mert egy beszédnek komolyságát tönkreteszi s a beszéd tulajdonképeni célját más útra tereli az, ha az interpelláló képviselő ur vagy bármelyik képviselőtársam itt olyan tényeket állit, amelyek a valóságnak nem felelnek meg. (Ugy van! jobbfelől.) A képviselő ur meg merte kockáztatni azt az állítást, hogy a mezőhegyesi állami gazdaságban a munkások éhen halnak. Dénes István : Ezt nem mondtam. (Felkiáltás sok jobbról : Mondta I) Szabó István (nagyatádi) főldmivelésügyi minister : De igen, azt méltóztatott mondani. Bocsánatot kérek, én nem akarom dicsérni azt a gazdaságot . . . Dénes István : Ha mondtam, visszavonom. Szomjas Gusztáv : Nem tudja, hogy mit mond ! (Zaj a szélsőbaloldakm.) Szabó István (nagyatádi) főldmivelésügyi minister : ... de ez olyan dolog, amely a beszédnek komolyságát nagyon leszállítja. Nem lehet a kérdést ugy beállítani, hogy az éhség, — mint a képviselő ur mondta —- a drágaság csak azért van, mert az állam kivitelt engedélyez. Dénes István : Azért is ! Elnök (csenget) : Kérem, képviselő ur, én a képviselő ur szólásszabadságát megvédtem a közbeszólók ellen, méltóztassék most csendben maradni. Nagy Ernő : Jogod van neked is kiszaladni ! Szabó István (nagyatádi) főldmivelésügyi minister : Csak erre akartam rámutatni. Tény, hogy most veszedelemben vagyunk ; a képviselő ur is azért interpellál, mert látja a veszedelmet. Ezt a veszedelmet mi is érezzük és el is követünk mindent, ami rendelkezésünkre áll. A legjobb belátásunk szerint cselekszünk, hogy csökkentsük a veszedelmet, és hogy ezeket a közelgő veszedelmeket elhárítsuk. Nem tartom helyesnek, ha a képviselő urak közül bárki is tüzet kiált. Nagyon helyes dolog megállapítani azt, hogy drágaság van, reámutatni arra, hogy a képviselő ur mit tart a drágaság okainak és hogy mivel lehetne a drágaságot csökkenteni. De a tömegeket ilyen beszéddel izgatni. . . Dénes István : Hol van itt a tömeg ? Itt képviselőtársaim vannak! (Zaj.) Elnök (csenget) : Csendet kérek ! Dénes István : Az a kérdés, hogy igazat mondtam-e vagy nem ?
