Nemzetgyűlési napló, 1922. X. kötet • 1922. február 20. - 1922. március 14.

Ülésnapok - 1922-103

A /nemzetgyűlés 108. ülése 1923. évi február hó 27-én, kedden. 1~6 Elnök ". Dénes István képviselő urat rendre­utasítom. Méltóztassék végre csendben maradni. Szabó István (nagyatádi) földmivelésügyi mi nister : Amikor a t. képviselő ur azt mondja, hogy itt benn ennivaló nincs és hogy Mezőhegye­sen a munkások éhen halnak, nem mond igazat. Ezt meg kell állapitanom, mert a képviselő ur azt képzeli, hog} 7 igazat mondott. De nem is ezen fordul meg a dolog. Csak azt akarom az igen t. képviselőtársamnak figyelmébe ajánlani, hogy a bajok megvannak. Ugy látszik, hogy ezeket a bajokat hamarosan nem is lehet megszüntetni. De nem lehet a nélkülözőket — szerinte az éhezőket — avval tüzelni, hogy ennek a bajnak az oka kizárólag a kormány s a kor­mánynak intézkedései. . . Dénes István : Főleg ! Szabó István (nagyatádi) földmivelésügyi mi­nister : . . . nem pedig a világhelyzet. Nem szabad a népet arra tüzelni, hog}" minden felelősséget csak azokra hárítson, akik az ország sorsát intézik, azt hirdetvén, hogy a drágaságnak semmi más oka nincs, csak a kormányzati rendszer. Nem tartom szerencsés taktikának, ha most tüzet kiáltanak ... Horváth Zoltán : Ez a beszéd sem szerencsés ! Szabó István (nagyatádi) földmivelésügyi mi­nister : Kérem, ez már egyéni felfogás dolga. Én azonban, aki szivesen állom a kritikát, addig, amig csak lehetséges, épen azoknak a t. képviselő­társaimnak érdekében, akik azt akarják, hogy a felszólalásuknak súlya, eredménye is legyen, aján­lom az ilyen állitások kerülését. Lehetőleg ugy beszéljünk, hogy kifelé ne azt lássák, hogy csak egyes emberek az okai annak, hogy itt drágaság van, hanem ugy állitsuk be ezt a kérdést, ahogy a valóságnak megfelel, hogy nincs ember Magyar­országon, akárki álljon a kormányrúdhoz, aki ezt a drágaságot bármiféle intézkedéssel is megszün­tetni tudja. Dénes István : Meg tudjuk szüntetni \ Rassay Károly: Milyen jogcímen vannak akkor ott ? ElnÖk : A földmivelésügyi minister ur kivan szólni. Szabó István (nagyatádi) földmivelésügyi mi­nister : T. Nemzetgyűlés \ Ha valaki, akár Rassay képviselőtársam vagy bárki más is nekem azt mondja, hogy a drágaságot meg tudja szüntetni, ha ő a kormányon lesz, én ma is, ebben a pillanat­ban, hajlandó vagyok a helyemet elhagyni .(Taps a jobboldalon.) Rassay Károly : Ez a legnagyobb defetizmus ! Szabó István (nagyatádi) földmivelésügyi mi­nister : De azt mondani, hogy meg lehet szün­tetni . , , Dénes István : Meg lehet szüntetni. Szabó István (nagyatádi) földmivelésügyi mi­nister : . ... hogy valaki a drágaságot meg tudja szüntetni, ez ismét nem komoly állítás. (Helyes­lés és taps jobbfelől.) , SAPLÓ ?. _...., Elnök : Dénes István képviselő ur félreértett szavai helyreigazítása címén kér szót, Dénes István : T. Nemzetgyűlés ! Az igen t. földmivelésügyi minister ur azt imputálja nekem, hogy azt mondtam volna, mintha a munkások Mezőhegyesen éhen halnának. Szabó István (nagyatádi) földmivelésügyi mi­nister: Igen, jól hallottam, azt mondta! Dénes István : Én azt mondottam, igen t. minister ur, hogy a mezőhegyesi állami uradalom is olyan szerződést ad a munkásoknak, amely mellett ezek éheznek. Ezt állítom és állom és leg­közelebb lesz alkalmam a minister urnák ezt be­bizonyítani a saját szerződésükkel. Szabó István (nagyatádi) földmivelésügyi mi­nister : Bizonyítsa be ! Dénes István : Ezzel azt akartam mondani, hogyha az állam az állami birtokokon ilyen szerző­déseket ad a munkásoknak, akkor méltóztassék elképzelni, hogyan élhet az a munkásnép, amely zömét alkotja az ország lakosságának. En nem a kormányt vontam felelősségre elsősorban, ha­nem a pénzügyministert, az pedig a kormányt képviseli és nagyon sajnálom, hogy nem a parla­menten kívül álló közegeket vonhattam felelős­ségre a drágaság miatt. Azt hiszem, valamennyien osztották azt a nézetemet, hogy az óriási állam­térnek drágitják meg a javakat. Rámutattam arra, hogyha ezeket levonjuk a közszükségleti cikkekből, megszüntethető a drágaság és nagyon sajnálom, hogy a magyar kormánynak van olyan ministere, aki a magyar nemzetgyűlésen azt mondja, hogy ennek a drágaságnak nem lehet véget vetni és hogy ez csak fokozódhatik. Szabó István (nagyatádi) földmivelésügyi mi­nister : Nem mondtam, hogy fokozódhatik, de végét nem lehet vetni egyszerre ! Ezt minden okos ember tudj a S Dénes István ; Én ezzel szemben azt mondom, hogy ezzel a kormány elvágta maga alatt a fát teljesen, mert bizonyságát adta tehetetlenségé­nek, bizonyságát adta annak, hogy nincs benne semmi képesség arra, hogy a drágaságot meg­szüntesse. Ez az izgatás, igen t. minister ur, az én nézetem szerint, mert mit gondol az ország népe, amely várja a kormánytól napról-napra, (Igaz ! ügy van ! halfeUl.) hogy csökkenteni fogja a drágaságot, ha ez a kormány most azt mondja, hogy nem lehet a drágaságot csökkenteni. Szabó István (nagyatádi) földmivelésügyi mi­nister : Nem azt mondtam, hanem azt, hogy meg­szüntetni nincs módunkban ! (Zaj.) Elnök : Csendet kérek ! Dénes István : Engedelmet kérek, nem mond­tam azt, hogy Magyarországon nincs liszt. Én azt mondtam, hogy nem tudnak a szegény emberek hozzájutni, ami más szóval annyit jelent, hogy azok számára, akik nem tudnak hozzájutni a liszt­hez, nincs liszt. Liszt van azok számára, akik dús­lakodnak a javakban, de a dolgozó milliók számára az hozzáférhetetlen. Azt pedig hangsúlyoztam, hogy nekünk fölös­24

Next

/
Thumbnails
Contents