Nemzetgyűlési napló, 1922. X. kötet • 1922. február 20. - 1922. március 14.
Ülésnapok - 1922-103
152 A nemzetgyűlés 103. ülése 1923. évi február hő 27-én, kedden. fizetnek! Várjon, t. képviselőtársam, mi lesz itt akkor, amikor majd mi fizetünk jóvátételt ! Rassay Károly : Ugy van ! Ebben igaza van ! Jóvátétel nélküli leromlás, ez a legrosszabb! Dénes István : Az árak emelkedését a földbirtokosok eszkomptálják a búza és az állatok árában ; a nagyipari és kereskedelmi vállalatok, amelyekre nézve önök mindig felhozzák, hogy azokat vágjuk, szintén eszkomptálják. Hogy mennyire eszkomptálják, erre nézve méltóztassanak csak a tőzsde jelentését elolvasni, amelyből látható, hogy a részvények értéke milyen pompásan reagál az áremelkedésre. így például 1922 eleje óta a bankok részvényeinek árfolyama 237°/o-kal, a takarékpénztáraké 114°/o-kai, a gőzmalmoké 467°/o-kaî, a bányáké 1024°/o kai emelkedett stb. Ezek tehát rögtön aprópénzre váltják a drágulást. De mit csináljanak a fogyasztók, a dolgozók milliói? Ezeknek nincs mit eladniok, legfeljebb meghalhatnak. Amint tehát méltóztatnak látni, ha komolyan foglalkozunk a drágaság kérdésével, matematikai pontossággal megállapítható, hogy ezek az óriási államtérnek kizárólag a javakra nehezednek reá, okai a drágaságnak. Azokhoz, amiket már felsoroltam, hozzájárul a magyar kormánynak, a magyar pénzügyminister urnákuj abb kitalálása : a kincstári haszonrészesedés rendszere, amelynek következtében a pénzügyminister ur elveszi a lakbérek 60%-át, elvesz egy skatulya gyufa után 3 koronát, elvesz a szesz, a petróleum után és minden után, amit meg tud fogni. Miután már uj adókat nem tudott kitalálni, jött a kincstári haszonrészesedéssel. Rassay Károly ; Mire fordítják az ebből befolyó összegeket ? Dénes István : A pénzügyminister urnák és a magyar kormánynak nem jutott eszébe az, hogy ha már kincstári haszonrészesedést akar venni, akkor ott van a nagybirtokosoknak holdankint 2 mm-t kitevő tiszta, meg nem szolgált és meg nem munkált jövedelme. Talán ebből venne a kormány kincstári haszonrészesedést ! (Egy hang jobb felől : Ebből is vesz!) Nem vesz egy fillért, egy buzaszemet sem. Nem akarom tovább folytatni a bajokat, még csak a vámokra kívánnék rámutatni. Szabó István (sokorópátkai) : Halljuk, hogyan lesz olcsóság ! Dénes István : Ami azt illeti, hogy hogyan lesz olcsóság, az olcsóság csak egy módon érhető el : ha a magyar állam . . . Rassay Károly: Kezdjük elölről, 1920-tól. Schandl Károly : Akkor te államtitkár lennél, ha ott kezdenénk. Rassay Károly: Én előbb odadobtam azt, mint a képviselő ur ! Schandl Károly : A kellő pillanatban, ha elveîmmèlnem egyeznék, én is odadobnám. | Drozdy GyŐZŐ: A kellő pillanat már elmúlt! Schandl Károly: Azt én ítélem meg ! Dolgozom annyit, mint te dolgoztál ! Kiss Menyhért: Ugy van, szorgalmas, derék ember ! (Zaj a szélsőbaloldalon. Halljuk ! Halljuk !) £^ Elnök (csenget) : Csendet kérek ! Kénytelen leszek az ülést felfüggeszteni. Sohasem lesz vége, ha állandóan közbe méltóztatnak szólni. r | Dénes István : T. Nemzetgyűlés ! Hogy miként lehet a drágaságot Magyarországon megszüntetni, az önként adódik azokból, amiket elmondtam. Önként adódik, hogy más pénzügyi politikát kell csinálni. Szabó István (sokorópátkai) : Milyent ? Dénes István : Olyat, hogy az állam mai 89 milliárd koronás terhét ne a közfogyasztás cikkeire rakja, ne a munkára, ne a termelésre rójja, hanem a munkanélküli jövedelemre. Szabó István (sokorópátkai) : A 100 holdon felüli birtokot elkommunizálni, ugy-e 1 (Zaj a szäsöbaloldalon.) Ezt láttuk már ! Ezt akarja ? Horváth Zoltán : A háborús jövedelmeket akarja megadóztatni. A legjobbat akarja ! Drozdy GyŐZŐ : Hát egy igazságos adókommunizmus ? (Zaj. Elw'k csenget.) Dénes István : Az általam röviden előadottakból önként adódik az, hogy Magyarországon a drágaságot egyszerűen egy fordított pénzügyi politikává 1 lehet megszüntetni, (ügy van! balfelől.) Épen a mai pénzügyi politika fordítottjára volna ehhez szükség, amely, mint mondtam, nem a termelést, nem a termelt javakat, nem a közfogyasztás tárgyait és igy nem a dolgozók millióit sújtja az állam terheivel, hanem megfcrditva a hatalmas vagyonokat, elsősorban — ezt külön is kiemelem — a munkanélküli jövedelmeket, (ügy van ! balfelől.) Drozdy GyŐZŐ : Az állam is kosztba adja pénzét. Schandl Károly : Ez tévedés ! Dénes István : Csodálkozom azon, hogy mikor rá akarok térni, hogyan lehet a drágaságot megszüntetni, önök fontosabbnak tartják az apró purpaiiékat. (Zaj.) A drágaságot a munkanélküli jövedelem 100%-os megadóztatásával lehetne megszüntetni. Munkanélküli jövedelem alatt pedig értem az olyan jövedelmet, (Halljuk ! Halljuk ! balfelől,.) aminőt élveznek a nagybirtokosok, a gyárosok, a bankok, a bányatulajdonosok . . . Rassay Károly : A kosztpénzesek ! Dénes István:.,, szóval a nagytőkések! Azok élveznek munkanélküli jövedelmet, alak a földjáradékot zsebre vágják. T. Nemzetgyűlés ! A földjáradék nem munka eredménye. A földjáradék, amint ezt Dánia nemzetgyűlése november hónapban már megállapította, az egész nemzetnek, tehát a legkisebb embernek épugy, mint a leggazdagabbnak munkájából ered, annak gyümölcse és a földjáradék Magyarországon csakúgy, mint az egész világon, társadalmi képződés, nem pedig egyéni munka eredménye. Az össznek, az egész társadalom munkájának gyümölcse. Ennek következtében ' a földjáradék 100% megadóztatása igazságos, mert nem a munkát sújtja. T. Nemzetgyűlés ! Itt kapcsolódhatik bete à
