Nemzetgyűlési napló, 1922. X. kötet • 1922. február 20. - 1922. március 14.
Ülésnapok - 1922-103
A nemzetgyűlés 103. ülése 1923 Most engedjék meg, hogy a magyar kormány hivatalos külkereskedelmi álláspontjával szemben ismételten leszegezzem és felhívjam a gondolkozni képeseknek figyelmét arra, hogy természetesen az a helyes, ha a külkereskedelmi mérleg passziv és nem aktiv. Eltekintve ugyanis attól, hogy már a háború előtt 10 esztendővel is nagyon erősen passziv volt mindig a mi külkereskedelmi mérlegünk, és ez alatt az idő alatt a termelés, a kereskedelem és az ipar Magyarországon a legszebben, a leggyönyörűbben fejlődött, azt bátorkodom megemlíteni, hogy ez a természetes, mert hiszen a külkereskedelem természeténél fogva mi Magyarországról, ahol olcsóbbak az áruk, a kivitt javakat arra a külföldre visszük, ahol drágábban tudunk eladni. Ennek megfelelően a külföldre kivitt javainkért plus-t, hasznot érünk el, amiért a külföldön vételek történnek, és igy a kivitt javak értéke meggyarapodva a külföldön elért haszonnal jön vissza az országba, Magától értedődő dolog, hogy a behozatalnak mindig többnek kell lennie, mint a kivitelnek, mert ez a természetes. Ha megfordítva lenne, ha a behozatal kevesebb lenne, mint a kivitel, akkor ez azt jelentené, hogy vagy elsinkofálták a valutát és megkárosították az országot, vagy pedig az. hogy innen, ahol olcsóbb az áru, oda vittünk ki árut, ahol azt még olcsóbban adtuk el. Schandl Károly: Önmagát cáfolja! Dénes István : Erre vonatkozólag bátor vagyok Henry George-nak könyvéből a következő közgazdasági fejtegetést felolvasni (olvassa): »A behozott javak értékének mindig meg kell haladnia az értük kifizetett kivitt javak értékét. Ez minden nemzetre lehetséges, mely a kereskedelemben résztvesz, mert a normális kereskedelemben az árukat onnan, ahol aránylag olcsóbbak, oda viszik, ahol aránylag drágábbak. Azonban ennek az elméletnek alapján, mely szerint a kereskedelem csak akkor jövedelmező, ha a kivitel meghaladja a behozatalt, az egyetlen mód arra, hogy az országok egymással kereskedelmet űzzenek, az volna, hogy a javakat onnan, ahol aránylag drágák, odavigyék, ahol aránylag olcsók.« Ha méltóztatnak számadást csinálni a magyar külkereskedelem tekintetében, erre reá fognak jönni. Ezzel csak azt voltam bátor dokumentálni, hogy teljesen hamis a magyar kormánynak az az álláspontja, hogy kivitellel a drágaságot el tudja enyésztetni koronánknak megjavítása által. Viszont van másik felfogás is, mely a sajtóban mindig megnyilatkozik, valahányszor az országban — fájdalom Magyarországon elég gyakran vannak még — jogrendi kilengések, bombamerényletek vannak. Azt mondják egyes közgazdászok, hogy ez az oka koronánk esésének. Ez lehet érzelmi momentum, de ez sem áll. Kiss Menyhért: Kakaóval voltak töltve! '. évi február hó 27-én, kedden. 149 Rassay Károly : Komoly embernek nem lehet ezt mondani Kiss Menyhért: Szakértők mondják! Drozdy Győző: A »Nép« külön szakértőket tart! Aki kitalálta, annak a feje volt tele vízzel! (Zaj.) Elnök : Méltóztassanak a szónokot csendben meghallgatni, mert lehetetlen igy tárgyalni. Ha még egyszer kellene figyelmeztetnem a képviselő urakat, kénytelen lennék az ülést felfüggeszteni. Dénes István : A korona áresésének és a drágaságnak egészen más okai vannak. A drágaság oka a mi mai pénzügyi politikánk. A mi pénzügyi politikánk ma gondosan vigyáz arra — hangsúlyozom azt a szót : gondosan — hogy az Összes adónemek csakugyan kivétel nélkül mind a közszükségleti cikkekre nehezedjenek, azokat sújtsák. (TJgy van! a szélsőbaloldalon.) Igy aztán a teóriában megvan az egyenlő teherviselés elve, a dolog érdemében és lényegében pedig az a helyzet, hogy az adóterheket, tehát az államterheket, amelyek ma már körülbelül 80—90 milliárd körül járnak, 80—90%-ban fogyasztók milliói viselik, legyenek azok akár fizikai, akár szellemi munkások. (TJqy van! a szélsöbaloldalon. Felkiáltások jobbfelől: Azok,is !) Ezzel szemben a nagybirtokok, a nagy ipari és kereskedelmi vállalatok nem viselik az állami terheknek még 10—20°/o-át sem. Schandl Károly : A földbirtokvagyonváltság 70 milliárdot tett ki! Dénes István: A föld vagy on váltságot is, képviselőtársam, ugy csinálták meg, hogy a kisbirtokok legalább ezer százalékkal nagyobb váltságot fizettek, mint a nagybirtokok. (Zaj és ellenmondások jobbfelől.) Szabó István (sokorópátkai) : De azok már befizették ! Drozdy Győző : Nem, most is ők használják olcsó haszonbérért, a kezükben van mind ! Patay Tibor: Tőkésítse azt! Elnök: Csendet kérek, képviselő urak! Dénes István : A födvagyonváltságtörvény nem progresszív, hanem degresszív. (Zaj jobbfelől.) Hallgassák meg, kérem, nyugalommal, mert igenis a drágaságot ez is előidézte. A kisbirtokos, az ötholdas, ha egyszerre fizeti be, 5°/o-ot, a 6 holdas — 1 holddal több — 9°/ 0-ot, a 10 holdas 11%-ot fizet. Amikor a kicsikről, törpékről van szó, akkor a holdak nem ugranak ezrekkel, hanem egy-egy hold után 2—3°/okal emelkedik a vagyonváltság. Viszont amikor elérkezünk az ezer holdasig, akkor nem azt mondják, hogy 1000-től 1050-ig fizet l°/o-kal többet, hanem 1000-től 2000-ig, 2000-től 4000-ig. 4000-től 10.000-ig, 10.000 holdtól 20.000-ig. Hol van itt a progresszió? (Felkiáltások jobbfelől : Meg van !) Nánássy Andor : Ez kicsinyeskedés ! Dénes István : Ez Önöknek kicsinyeskedés, nekünk nem.
