Nemzetgyűlési napló, 1922. X. kötet • 1922. február 20. - 1922. március 14.

Ülésnapok - 1922-103

132 A nemzetgyűlés 103. ülése 1923. évi február hó 27-én, kedden. általában nagyobb fáradsággal és nagyobb erőfeszítéssel érik el ugyanazt az eredményt, mint a magán üzemek. A közigazgatás minden gyakorlati munkása, de minden magánfél is léptennyomon érzi azt, hogy nálunk az ügyek fontosságával arányban nem álló erőfeszítéssel történik sokszor az ügyek intézése, és olyan kvalifikációju és olyan fizetésű egyének foglalkoznak apróságokkal, hogy a társadalmi gazdaságosság elve alapján állva, amely elvet ma mindenekelőtt szem előtt kell tartani, sokszor csodálkozni kell és sokszor konstatálni kell, hogy a hozott áldozat és az elért eredmény nem állanak arányban egymással. Épen ezért az ügyek intézése, a feladatok megoldása sokszor késlekedik, amiből nagy erkölcsi, de sokszor igen nagy anyagi károsodás is származik különösen az olyan ügyeknél, amelyek gazdasági vagy közgazdasági jelentőségűek. Ennek az általános tapasztalati ténynek folyamányaképen nyilvánul meg ujabban mind szélesebb körben az a kivánság és az a követelés, hogy vigyünk bele több egyszerűséget, több gazdaságosságot igazgatási apparátusunkba, mert csakis egy egyszerű, egy minél könnyebben áttekinthető és minél tagozódottabb szervezet tudja egyformán jól szolgálni az állami s az állampolgári érdekeket. A földmivelésügyi minister urnák az erdészeti igazgatás átszervezéséről szóló és most előttünk fekvő törvényjavaslata ennek az autonóm és az állami igazgatásnak csaknem minden téren egyformán tért hóditó felfogásnak az alapján áll, hogy egyszerűsítsünk, vigyünk bele több gazdaságosságot az apparátusba, mert csakis egy minél tagozódottabb, minél egységesebb és minél könnyebben áttekinthető organizáció tudja egyformán jól szolgálni az állami, állampolgári, nemzetháztartási és közgazdasági érdekeket. Az erdészeti igazgatás átszervezésére vonatkozó eme kivánság nem uj keletű, mert már az 1879. évi erdészeti törvény meghozatala után mindjárt néhány évvel felmerült ez a kivánság, még erősebben hangsúlyozták ennek szükségességét az 1898. évi novelláris intézkedés után és az erdészeti szakkörök ez idő óta állandóan napirenden tartották ezt a kívánságot, ezt a követelést. Örömmel kell konstatálnunk, hogy amikor a földmivelésügyi kormány az erdőgazdálkodáshoz csonka Magyarországon fűződő nagy nemzetháztartási érdekekre való tekintettel nagyobb mértékben akarja kifejleszteni az erdőgazdálkodást, az első lépést abban az irányban teszi meg, hogy először is olyan alkalmas instrumentumot teremt, mely instrumentum belső beosztásánál és tagozódottságánál fogva a legjobban tudja szolgálni egy nagyszabású erdészeti koncepció magasabb feladatait. Az átszervezés, amelyet ez a javaslat kontemplál, abból az alapelvből indul ki, hogy az erdőbirtokokat fokozottabb felügyelet alá kell helyezni és ennek biztosítása érdekében az erdőgazdasági ügyek ellátásával foglalkozó szervek beosztását célszerűbbé és egységesebbé kell tenni. A tervezett uj átalakítás ennek ellenére nem jelent sem személyszaporitást, sem költségtöbbletet, mert csakis a ma is meglevő erdészeti szervezetek lesznek célszerűbben, gazdaságosabban, egységesen beosztva. Ez a felfogás természetesen szembenáll egy másik felfogással, amely azt vallja, hogy ez a javaslat uj állásokat akar kreálni, hogy ennek a javaslatnak csak rejtett célja az, hogy az egyszerűsítést szolgálja, mert tulajdonképeni célja az, hogy itt uj állásokat kreáljon és olyan meglevő tisztviselői kategóriákat rögzítsen meg és konzerváljon, mely tisztviselői kategóriákra csonka Magyarországnak szüksége nincsen. Ez a felfogás, bármilyen tiszteletreméltó helyről is hangozzék el, meg nem állhat, mert ez a javaslat igenis komolyan akarja végre szolgálni az egyszerűsítés gondolatát és konkrét formában akarja az évek óta minden terrénumon elhangzó egyszerűsítési kívánságokat szolgálni. Gaal Gaston (közbeszól). Marschall Ferenc: Ez a javaslat semmiképen sem akar uj állásokat kreálni, és nem akar tisztviselői kategóriákat megmenteni és konzerválni. Ez a javaslat nem életbiztosítási és exisztenciamentési javaslat, mert semmi egyéb célja nincs, mint — mondom — egy instrumentumot teremteni, amely a gyakorlati életben teljesíteni tudja a maga feladatát és kötelességét. Hogy mennyire nem áll meg az a felfogás, amelyet az előbb voltam bátor jelezni, mutatja az is, hogy az erdészeti státus, a kiváló szakembereknek ez a szaktestülete, amelyben nem egy országos, sőt európai hirü szakember foglal helyet, az egyetlen, vagy talán egyike azon kevés státusoknak, ahol az egyszerűsítést, a Blistára helyezést és a kónyszernyugdíjazásokat a legrigorózusabban és a legszigorúbban vitték keresztül. Drozdy Győző ' Természetes is, ha nincs erdő. Marschall Ferenc : Az állami erdészeti tisztviselők létszáma a békeévekben Magyarországon cirka 900, pontosan 888 volt,... Gaal Gaston: 955. Marschall Ferenc: ...ezidőszerint alkalmazásban áll a mai 2,042.189 katasztrális hold erdőséget ellátó összes állami erdőhivataloknál, a királyi erdőfelügyelőségeknél, a kincstári erdőbirtokoknál és a földmivelésügyi ministeriumban összesen 214. Más szolgálati ágazatoknál a földmivelésügyi ministerium legelő ügyosztályánál, a halászati, a vadászati ügyosztálynál, a ménesbirtokokon, a mezőgazdasági birtokokon összesen 8, az alföldi fásításnál összesen 18, az ország tűzifa, vasúti talpfa, bányafa ellátásánál, valamint a közszolgálati alkalmazottak tüzelőszerrel valő ellátásánál az egész ország területén és a