Nemzetgyűlési napló, 1922. X. kötet • 1922. február 20. - 1922. március 14.

Ülésnapok - 1922-102

96 A nemzetgyűlés 102, ülése 1923. évi február hó 23-án, pénteken. Várnai Dániel : T. Nemzetgyűlés ! Abból a tényből kiindulva, hogy ebben a javaslatban a mérnöki címmel felruházottak számára nemcsak üres dekórum állapittatik meg, hanem a címhez a mérnöki munka végezhetésének kizárólagosságát is odaadják, én sok ezer felső ipariskolát végzett exisztencia érdekében a következő módosítást terjesztem elő az 1. §-hoz. (Halljuh a szélsohalóldalon. ) ITj 4. pont és uj 5. pont gyanánt javaslom a következő kiegészités, illetve módosítás felvételét (olvassa): »4. Aki valamely hazai felső ipariskolát vagy ezzel egyenlő tanértékü valamely külföldi műszaki iskolát sikerrel elvégzett és legalább 8 évi mérnöki természetű gyakorlatot igazol, vagy 5. aki a mérnökök nyilvántartásába a 69. § kivételes intézkedése alapján felvétetett.« T. Nemzetgyűlés! Módosító javaslatom indokolása során mindenekelőtt arra kívánok rámutatni, hogy a javaslat mellett felszólalt képviselő urak közül többen félremagyarázták az általános vitában tartott beszédemet. Most tehát, amikor a javaslat ellen vallott álláspontomból folyóan e módosításomat előterjesztettem, ki kell jelentenem és hangsúlyoznom kell ismételten is, hogy nem a diploma ellen vagyok — hiszen ez magától értetődő, természetes dolog is — hanem a diploma számára kodifikált kiváltságokkal és monopóliumokkal nem tudok megbékülni. Az egészen naiv dolog, t. Nemzetgyűlés, hogy a vita során ezekkel az érvekkel szemben az ügyvédeket és az orvosokat is szóbahozták, mintegy ütőkártyául az én észrevételeimmel szemben. En azt tartom, t. Nemzetgyűlés, hogy jóhiszeműen ezt nem lehet tenni, mert hiszen az illető képviselő uraknak tudniok kell, hogy sem az ügyvéd-, sem az orvosképzés terén nincs középfokú képesítés, ott csak felső oktatás van, másodsorban pedig, hogy műszaki feladatok terén a lehető legteljesebb szabadversenyre, a tehetségek szabad versenyére van szükség, hogy az ország ipari fejlődése a kellő tempóban haladjon előre. Az ország érdekeit szem előtt tartva, nem lehet, nem szabad tehát útjába állni annak, hogy a műszaki feladatok körébe beléphessenek azok, akik ezeket a feladatokat jőlj sőt kitűnően elvégzik, noha csupán középfokú műszaki képesítésük van. T. Nemzetgyűlés! Ha jól emlékszem az előadó ur volt az, aki hangsúlyozta bevezető beszédében, majd közbeeső felszólalásai során is, hogy hiszen ezekkel a felső ipariskolásokkal, akiknek érdekében módosító indítványomat beterjesztettem, nincs baj, mert ezeket a mérnöki -munkakörből nem távolítja el a javaslat, a maga mérnöki hatáskörében mindenki ugy dolgozhat, mint eddig, csupán a harmadik személy részére végzendő munkánál kívántatik meg à mérnöki kamarai tagság. Erre én azt mondom, t, Nemzetgyűlés, hogy ez önámitas, | mert hiszen a gyárak rendszerint nem a saját i céljaikra, hanem harmadik személy részére vég| zik a munkákat és ez esetben mit csináljon az | a legtehetségesebb felső ipariskolás is, ha nem lehet kamarai tag. Mert én állítom és ismétlem, hogy épen a 70. §. alapján nem lehet az, amely szakaszt az előadó ur is és a többségi párt részéről felszólalt több képviselő ur is olyan ^szívósan és olyan szenvedélyesen félreért. Én tehát az ipari fejlődés érdekében és a mérnöki munkakörben már elhelyezkedett és jól bevált ezer és ezer felsőipariskolás exisztencia érdekében terjesztettem elő ezt a módosítást és nagyon kérem a többségi pártot, fontolja meg ezeket a kérdéseket; fontolja meg, hogy milyen jelentékeny rétegnek és az ország ipari fejlődésének érdekéről is van szó s csak azután döntI sön, és döntsön kedvezően az én módosító indit| ványom fölött. Nem árt szemügyre venni azt sem, t. Nemzetgyűlés, hogy minőség és mennyiség szerint voltaképen kikről van itt szó, hogy az én indítványom elfogadása vagy elvetése kiknek exisztenciáját érinti. En az ország három felső ipariskolájának összesen 49 évfolyamáról beszereztettem egy 1 relative megközelítő pontosságú statisztikát. Azért mondom, hogy relative, mert bizonyos évfolyamokról nem tudtak megfelelő statisztikai adatokat megszerezni, még pedig a kassai felső ipariskolából, ahol természetesen bizonyos aka | dályok merültek fel. Ebben a 49 felső iparisko! Iái évfolyamban összesen 10.856 hallgató végzett, j tehát közel 11.000, akik közül kisiparosnak gyermeke volt 3063, kereskedőnek gyermeke 882 és őstermelőnek a gyermeke 573 hallgató. Én nem akarok arra hivatkozni, pedig igen jó taktika, vagy hogy ugy mondjam, ügyes fogás volna az, ha hivatkoznám, sőt hangsúlyozottan hivatkoznám rá, hogy e 11.000 felső ipariskolát végzett és már elhelyezkedett, sőt mondhatom, háromnegyed részben mérnöki munkakörben elhelyezkedett egyén közül 79°/o keresztény, és csak a többi nem keresztény. Ellenben hangsúlyozottan rá kell mutatnom az önök társadalommentő fogadkozásaira és ideáljaira, amelyeknek a választások alkalmával és a nemzetgyűlés tárgyalásai során is nem egyszer hangot adtak. Önök azt tartják, hogy a középosztály a társadalom gerince; ez az osztály az állam oszlopa, amelyet állandóan erősíteni elsőrendű nemzeti kötelesség. Nem egyszer hallottuk, sőt az unalomig hallottuk ezt. Hogy ez az elmélet mennyire helyes vagy mennyire helytelen, azt nem vitatom, de önök mondják állandóan, hogy a parasztot ki kell emelni a paraszti sorból, a paraszt őserejével kell felfrissíteni a középosztály elhervadt energiáit, s ezért ugy a parasztságnak, mint a kispolgárságnak módot kell adni az érvényesülésre. Önök meg akarják fordítani az elproletárosódás folyamatát- és -az^t