Nemzetgyűlési napló, 1922. X. kötet • 1922. február 20. - 1922. március 14.

Ülésnapok - 1922-102

A nemzetgyűlés 102. ülése 19Î3. akarják, hogy a paraszt és a kispolgár bejusson, felemelkedjék a középosztályba. Az én javaslatom tehát, t. Nemzetgyűlés és t. többség, módot ad arra, hogy ezeket az ideálokat szolgálják és hogy ezeket az eszméket m egvalósitsák. Itt van ez a javaslat. Bemutattam, hogy a 11.000 felsőipariskolás között az őstermelőknek és a kisiparosoknak a gyermekei többségben vannak. Látják tehát, hogy mód kinálkozik az én inditványom elfogadásával önöknek nemcsak arra, hogy társadalommentő ideáiknak szolgálhassanak, hanem arra is, hogy ezeket a felsőipariskolás mérnököket meghagyják a mérnöki munkakörben. Mert, ismétlem, a 70. § nem hagyja meg őket ott, sőt kidobja onnan, mint ahogy a javaslat valamennyi intézkedése inkább kizáró, mint fölvevő tendenciával készült. Fogadják tehát el ezt a módosítást, és az ország ipari érdekeinek és saját társadalommentő ideáljaiknak is szolgálatot tesznek. Még arról is lehetne beszélni, t. Nemzetgyűlés, hogy milyen a minősége annak a rétegnek, amelyet az én módosításom be akar emelni a mérnöki kamarába. Mert hiszen arról van szó, ez az inditvány azt akarja, hogy a mérnöki címet, tehát a mérnöki hatáskört és a mérnöki gyakorlat adta kenyeret és exisztenciát minden különösebb tortura nélkül elnyerhessék a felsőipariskolás mérnökök is. Mondom, hogy milyen a minősége ennek a rétegnek, arról is érdemes néhány szót ejteni, noha én már az általános vita folyamán emiitettem ezt, de még rá kell mutatnom arra, hogy a 11.000 felsőipariskolás mit csinál azóta, hogy a felső ipariskolát elhagyta, a gyárakban, az ipari termelésben elhelyezkedett és szabadon működött. Előttem van a szabadalmi bíróságnak egy kimutatása, amely arról szól, hogy 1919 végén 24.000 szabadalom volt érvénybe. Ki van mutatva, hogy ezer szabadalomtulajdonos között csak 45 okleveles mérnök volt, a többi 955 pedig nem okleveles technikus. En nem mondom azt, hogy ez a momentum is olyan, amely ha nem is elmossa, de alaposan elhomályosítja a mérnöki kamara szükségességének etikai alapjait, mert nem akarok — aminthogy nem is akartam egy pillanatig sem — az érdekképviselet ellen beszélni, ha az érdekképviseletet jól megcsinálják. Ép azért kérem, fogadják el módósitványomat, hogy ez az érdekképviselet jó legyen, szelleme megfeleljen a kor szociális követelményeinek ; hogy a mérnöki kamara ne a monopóliumra törő diploma, hanem az országépitésre alkalmas tehetségek erkölcsi testülete legyen. (Élénk helyeslés a szélsobalóldalon.) Elnök: Szólásra ki következik? Szólásra senki feljegyezve nem lévén, kérdem, kiván-e még valaki szólni? (Nem!) Ha szólni senki sem kivan, a vitát bezárom. Az előadó ur óhajt szólni. Herrmann Miksa előadó: T. Nemzetgyűlés! Várnay Dániel igen t. képviselőtársam felszólaévi február- hó 28-án, pénteken. 97 lására mindenekelőtt rá akarok mutatni arra, hogy legalább tízszer elhangzott már, hogy tévesen — most már azt hiszem, szándékosan tévesen — interpretálják ennek a 3. §-nak harmadik bekezdését, amely bizonyos munkaköröket a kamara tagjainak biztosit. Egészen meghatározott munkakör az, amelyet a kamaratagoknak akarnak fentartani ; annyira szűk és annyira meghatározott, hogy arról igazán szóm sem lehet, hogy a mérnöki tevékenységet ezzel egyáltalán korlátozzuk és teljes terjedelmében fenn kell tartanom azt az állításomat, amelyet az általános vita során tettem, hogy exisztenciákat ez a szakasz egyáltalán nem tesz tönkre, amint konkrét bizonyítékot erre a baloldalról nem is tudtak felhozni. Ami már most azt illeti, hogy a konkrét javaslat elfogadtassék-e vagy nem, ki kell jelentenem, hogy ez merő ellentétben áll a törvényjavaslat egész elvi konstrukciójával. Az alapelv, amelyből kiindultak első megalkotásánáls amelyhez ragaszkodni kellett, az volt, hogy a mérnöki cím fentartassék azoknak, akiknek főiskolai képzettségük van. E tekintetben teljesen ugyanazt az eljárást akarjuk követni, amelyet az orvosok és az ügyvédek követtek és amelynek jogosultságára s szükségességére a baloldalról is rámutatott tegnap az egyik felszólaló képviselő ur. Ettől az elvtől nem lehet eltérni, hiszen az egész alapgondolat ott van, hogy a mérnöki magántevékenységben elsősorban azok érvényesüljenek az ügy érdekében is, akiknek felső iskolai végzettségük van. Ez azután nem érinti az ipariskolásoknak tevékenységét az összes munkakörökben, kivéve a fentartottakban, és nem érinti munkásságukat a gyáriparban sem. Méltóztassék figyelembe venni, hogy az ipariskolának és a technikai főiskoláknak más céljuk, más hivatásuk van. Az ipariskolára nézve báró Szterényi József, akit igazán illetékes faktornak kell kijelentenünk, azt mondta egy ankéten, amelyet ebben a tárgyban 1918-ban tartottak meg, hogy figyelmeztet arra, hogy ne tévesszük össze az egyes oktatási fokok hivatását. Mint a hazai iparoktatás megalapozója, illetékesen kijelentheti, hogy sohasem volt szándéka az ipariskolákkal a műegyetemnek konkurrenciát csinálni és ha ilyen felfogás kapott lábra, az nyilvánvaló abuzus. A különböző nivók között a határvonalat meg akarja tartani, a szerzett jogokat a legmesszebbmenő módon respektálni óhajtja, de nem akarja, hogy az ipariskolás ifjúság abban az illúzióban neveltessék, mintha ők kis mérnökök lennének. Az ipariskolának célja, amely mint az ország javára fényesen megfelel, hogy elsősorban magas képzettségű, művezetőket adjon az országnak. Ez tökéletes mértékben sikerült és nekem tiltakoznom kell olyan felfogás ellen, amely felhangzott, mint hogyha itt proletár osztályokat akarnánk teremteni, mert azt igazán nem mondhatja senki sem, hogy ennek a definíciónak, odiózus részévéi művezetői karunkat 16*