Nemzetgyűlési napló, 1922. IX. kötet • 1923. január 23. - 1926. február 09.

Ülésnapok - 1922-89

A newèzetgyûlés 89. ülése 1923. évi január hó 24-én, szerdán. 93 - — f • rekről beszélnek, s akkor, amikor az Ébredő Magyarok vezérkarának, amely nem tudom, hogy a tulajdonképeni vezérkar-e vagy sem, társalgásából, melyet Kecskeméttől Budapestig a jelenlétemben lefolytattak, olyanokat kellett hallanom, hogy ha gyáva ember lettem volna, arra a meggyőződésre kellett volna jutnom, hogy egy ellenzéki embernek nem is szabad a száját kinyitnia. Ebben a beszélgetésben, amit ott hallottam, a pogrom a legkisebb dolog volt. (Zaj balfelöl,) Önként következik azonban, hogy a mi álláspontunk az, hogy méltatlanul nem kell támadni senkit, de a szavaiért helyt kell állania mindenkinek. Nem félünk mi a lovagias elégtételadástól, de ezt mint mindenre legördülő függönyt, mint elmázolást a magunk részéről nem akceptáljuk. Végül rá kell térnem azokra a kérdésekre is, amelyek elválasztanak bennünket a nemzetgyűlésnek a kormányt követőnagy részétől. Sokat lehetne erről beszélni, — csak egy párat emlitek meg : a drágaságot, államformát, jelszavas politikát, — de ezekkel nem foglalkozom, mert hiszen e kérdésekkel már többen foglalkoztak. A megértés alapeszméjét illetőleg csak azt kell megemlítenem, hogy ebben mi eltérő véleményen vagyunk és ez az eltérés elsősorban a munkásságra és a munkásság képviselőire vonatkozik. Elismerjük, hogy a munkásság bevonult a parlamentbe, mint egy ujabb rend, amely a számbeli súlyánál fogva megkövetelheti és követelje is meg a maga jogait. Mi evvel a munkássággal együtt kívánunk menni minden olyan kérdésben, amelyben egy nézeten vagyunk, de a munkásságot nem akarjuk minden áron túllicitálni. Erre a munkásságra véleményem szerint annál inkább nagy szükség van, mert közülünk, különböző parlamenti rétegek közül a munkásság az, amelynek külföldön annyi befolyása és súlya van, hogy a reánk következő nagy veszedelmekben a külföldön is meghallgatják a szavukat. (Zaj.) A közigazgatás működésére nézve is eltérő véleményen vagyunk, mint a belügyminister ur és a túloldalnak számos tagja. Mi azt tartjuk, hogy a közigazgatásnak a nép érdekében kell dolgoznia; a közigazgatás a széles néprétegek bevonásával kell hogy munkálkodjék, nem az osztály érdek és nem a hatalom szolgálatában, hanem tisztán a nép érdekében. Rakovszky Iván belügyminister: Az én nézetem is ez. Ebben nem ellenkezik a nézetük az enyémmel. Hegymegi-Kiss Pál: Legalább is a praxisban nem azt látjuk. (Felkiáltások a szélsőbaloldalon : Az más!) A tisztviselői hatáskör kérdésében is eltérő az álláspontunk. A belügyminister ur ugyanis az illetmény rendezési vitánál kifogásolta, hogy ugyanazon pozícióban haladjanak előre az emberek, s kijelentette, hogy minden közigazgatási tisztviselőnek az önkormányzatnál lehetőleg az legyen a vágya, hogy mindig nagyobb és nagyobb hatáskörrel birő NAPLÓ IS. állásba jusson. Le kell szögeznem, hogy ez az önkormányzat érdekei ellen van. Ebben a tekintetben utalok a legtökéletesebb szervezetre, a protestáns egyházak szervezetére. A protestáns egyházak elhelyezik a maguk lelkészeit a falvakban ; a legmagasabb közigazgatási tisztséget, az esperességet, püspökséget viselhetik, de emellett ugyanazt a funkciót gyakorolják továbbra, t. i. a lelkészi teendőket; dolguk a főlelkészi teendőnek az ellátása, és ugyanigy vagyunk az önkormányzatnál is. Az önkormányzati tisztviselőnek ugyanazon hatáskörben kell maradnia hosszabb ideig, mert nemcsak a felsőbb utasításoknak a végrehajtása a feladata, hanem egyéb tevékenysége is van, alkotásokat kell teremtenie, annak a népnek, annak a közület lakosságának érdekében kell munkálkodnia, ahhoz pedig hosszú idő, a helyi viszonyok kellő megismerése szükséges. Ennélfogva mi az olyan közigazgatási reformot helyeselhetjük, amely reformnál a cél tulajdonkép az, hogy az illető tisztviselő emelkedjék tekintélyben, tisztességben, fizetésben, ellenben hatáskörben abban a pozícióban hosszabb ideig maradjon, hogy a népért, a közület lakosságáért eredményesen munkálkodni is tudjon. Meskó Zoltán : Akkor volt boldog az ország, mikor a vicispán még tekintetes ur volt ! Hegymegi-Kiss Pál: A kardinális eltérés pedig a diszkrecionális jog alkalmazása terén áll fenn. Kétségtelen, hogy a rendészet, a közigazgatásnak egyik ága, az óvórendészet, amelyik bizonyos veszedelmek elhárítását célozza, bizonyos diszkrecionális eljárást és hatáskört igényel, szemben az igazságszolgáltatással, amely már befejezett jogi sérelmekkel dolgozik. Azonban ebben a tekintetben a felülvizsgálat nem árt, és nem volna helytelen az, hogy az ilyen diszkrecionális hatáskörben hozott határozatokkal szemben bizonyos esetekben birói védelmet nyújtsanak, mint ahogy az az 1896. évi XXVI. te. 22. §-ában a bizonylatok megtagadására vonatkozóan van. Es nem volna helytelen, hogy ebből a szempontból a kártérítési felelősséget állapítsák meg. Azt mondotta a belügymnister ur az illetményrendezési vitánál : csodálkozik azon, hogy lehet a tisztviselők függetlenségéről boszélni, hisz a tisztviselő tulajdonképen a végrehajtó hatalomnak a szerve. Nem is ugy értette ezt az ellenzék, t. belügyminister ur, mint ahogy a belügyminister ur gondolta. Tudjuk mi azt na gyen jó], hegy a végrehajtó hatalomnak a szerve és a felsőbb utasitáseknak engedelmeskedni tartezik, de kettőben függetleníteni akarjuk azt a közigazgatási tisztviselőt, függetleníteni a politikától, és misfdszcr, ahcl mint hatóság jár el, ahol mint hatóság jelentkezik : itten kcntencióíus ügyek elintézésénél felsőbb utasitásek a tisztviselőkre nézve kötelezőek ne legyenek, csakis azek a felsőbb hatósági döntvények, amelyek irányt adnak. A legújabb kor történelme,, mikcj még a 18