Nemzetgyűlési napló, 1922. IX. kötet • 1923. január 23. - 1926. február 09.

Ülésnapok - 1922-89

94 r Á nemzetgyűlés 89. ülése 1923. "évi január hő 24~én $ szerdán. liberalizmus nem uralkodott, a legközelebbi idő­szakot véve, 1815-től, a bécsi kongresszustól kb. 1848-ig teijedt. Ebben az időszakban, amelyet bizonycs mértékben leginkább lehet a mai idő­szakhoz hasonlítani, a főgondolat, a főhare, a különböző nézetüek között a politikai szabadság. nak az eltiprása és a politikai szabadságnak a megmentése volt. A polgári jogok abban az időben biztosítva voltak. Az egyes ember és minden plgár számot tarthatott arra, hogy ember módjára élhessen. A politikai szabadságot azonban abban az időben fényűzésnek tartották. Közben haladt a társadalom, fejlődött az ipar, a kereskedelem, a mezőgazdálkodás, az irodalom, egymást követ­ték a találmányok, szóval egy haladás volt észlel­hető, és ezalatt az idő alatt megérezték a társa­dalmak mindazt, hogy a haladásnak nem az abszo­lút kormányok, hanem az alkotmányos kormány­forma az éltető melegágya és a politikai szabad­ság becses kincs, amelynek a szerepe az, hegy javainkat megoltalmazza. így állapítják ezt meg arról az időről az objektiv történetilók. A mi társadalmunk ma beteg. A helyzet kb. azonos, hasonló az 1815-től 1848-ig terjedő időszakhoz, azzal a különbséggel, hogy nemcsak a politikai szabadságjcg' k vannak megnyirbálva, hanem meg vannak nyirbálva a p r !gári szabadságjogok is. Az egyik része a társadalomnak ma esküszik arra, hogy ezekre a nyirbálásckra szükség nincs, a másik része esküszik arra, hogy szükség van, mert csak igy tudnak a társadalomnak támaszt adni, holott a mi nézetünk szerint a társadalomnak támaszt nem adhat más, mint ahogy Ibsen, az észak nagy irója is megmondja : a szabadság és igazság szelleme. (Tetszés a szélsobaloldalon.) Ha Angliának a történetét 1815-től 1848-ig figyeljük, akkor azt látjuk, amint egyik francia történetíró is mondotta, hogy Anglia nem szereti a forradalmakat, hanem a kormány, mint ügyes hajós, mindig a láthatáron legelteti a szemét, hogy felismerje a nagy áramlatokat, és irányit­hassa a maga hajóját. így Anglia. 1829-ben behozta a katholikus emancipációt, 1832-ben választási reformot alkotott, 1848-ban a szegénységet sújtó akkori fogyasztási adókkal szemben behozta a jövedelmi adót. A politikai és polgári szabadság kérdésé­ben a mi nézetünk szerint a parlamentnek és a kormánynak ezt az angol példát kellene szem előtt tartania. Ha igazán konszolidációt akar, akkor ebben az irányban kellene haladnia, mert a legnagyobb eltérés a nemzetgyűlés pártjai és mi közöttünk épen a konszolidációt illetően van. A mi véleményünk szerint konszolidáció nem lehet más, mint a teljes kibékülés, a megértés, a megbecsülés, nem pedig egymásnak az elnyomása, az embereknek az üldözése; jogrend és birói véde­lem minden irányban. Ezzel szemben a kormány a konszolidációt a rendtörvénnyel akarja szolgálni. A rendtörvény a konszolidáció szolgálatára csakis egy olyan kormánynak lehet az eszköze, amely nem a nép meggyőződésén alapul. Tuíajdonkép mi is az a rendtörvény ? Drozdy Győző : Törvényes anarchia Î Hegymegi- Kiss Pál : Egy gyenge kompiláció, amelybe a háborús rendeletekből bele van véve mindaz, amit a kormány a saját céljai érdekében feltétlenül szükségesnek tart. Telve van diszkre­cionális jogokkal is. Minden szakaszban a polgá­rok szabadsága és politikai szabadsága a hatóság diszkréciójára van utalva. Hogy aztán ezt a hatóságok hogyan fogják alkalmazni, hogy pl. csak egyet mondjak : az a debreceni rendőrhatóság, amelyik még a vallás­szabadságot sem respektálja, amely az országos református lelkészegyesületet felo sz latja, a zsidó hitközségektől kimutatást kíván, hogyan fogja ez a hatóság ezt a törvényt a gyakorlatban alkal­mazni, azt nem tudom. Igaza van a tiszántúli egyházkerület református püspökének, aki ezzel a rendtörvénnyel szemben a Szentíráshoz fordul, mert ez a rendtörvény a legaljasabb emberi indu­latct teszi vezérfonalává : a gyanút. Ez a rend­törvény birói védelem nélkül szolgáltat ki polgá­rokat a hatóságok diszkréciójának. Azt mondotta a belügyminister ur, mikor én a politikai szabad­ság érdekében itt a zalaszentgróti választási el­járásra vonatkozóan egy interpellációt terjesztet­tem elő, azt mondotta a belügymirrster ur, hogy intelligens ember nem mondhatja azt, hogyha a rendtörvény életbe lép, abban az esetben az ellenzék vezérei a dologházba kerülnek, mert hisz a belügyminister ur biztosit bennünket arról, hogyha a rendtörvény életbe lép, akkor a p litikai szabadság sokkal nagyebb lesz, mint amilyen a jelenlegi időkben volt. Méltóztassék megengedni a belügyminister urnák, de mi ezt a magunk részéiől el nem fogadjuk, megmaradunk eredeti álláspontunk mellett, mert akkor, amikor az ellenzék egyik vezérének bécsi utazását konfi densek kezébe adják és hamis dokumentumokért 50.0C0 ko­ronát fizettetnek, amikor vannak törvényen kívüli emberek, amikor a belügyminister ur egyetlenegy hatóság t sem vont még felelős­ségre az ellenzékkel szemben elkövetett maga­tartásáéit, akker nekünk nircs valami nagy bizal­munk ehhez a rendtörvényhez, annál kevésbé, meit hiszen abban sehol sincs kimondva az, hegy a politikai szabadság nagyebb lesz annak meg­hozatala után, mint amilyen volt eddig. Harcolni fogunk ez ellen a rendtörvény ellen, meghozatala előtt és meghozatala után. Ez a rendtörvény csak azért szükséges, csak arra jó, hegy diktatúrát létesítsenek, (ügy van! Ugy van / a bah es a szélsőbaloldalon.) Ha azonban diktatúrát akarnak létesíteni, mondják meg ezt nyiltan,mert napóleoni berendezkedést csinálni Na­pe leon nélkül, manapság komikus dolog. Hiányzik náluk Napoleon belátása, mert Napoleon nem Isten kegyelméből, hanem a nép akaratából alapította a császárságot, Napoleon biztosította a polgári egyenlőséget, Nap: leon közbékét hirdetett és hozzá J csatolta a francia gloiret.

Next

/
Thumbnails
Contents