Nemzetgyűlési napló, 1922. IX. kötet • 1923. január 23. - 1926. február 09.

Ülésnapok - 1922-89

92 ié nemzetgyűlés 89, ülése 192 Méltóztassanak azt is figyelembe venni, hogy ma már az ellenzéknek, különösen a demokratikus ellenzéknek, a vidéken egy-két lapot kivéve, sajtóorgánuma nincs is. A belügyminister ur és elődei azokat sikeresen betiltották, Csak a magam választásáról jut eszembe, hogy öt ellenkező gondolkozású és irányzatú lap napi támadásait kellett hat hétig végigszenvednem. Ebben a tekintetben nem tartom igazságosnak azt az eljárást, hogy a papir kímélése és a papirral való takarékosság szempontjából csak egy irányban adnak engedélyt lapok indítására. Rá kell mutatnom arra a választási bizalmas rendeletre is, amelyben közönséges gonosztevőkként kezeltette a belügyminister ur az ellenzék vezéreit. Végül rá kell mutatnom arra az Almanach-ra, 'amelyet — azt mondják — félhivatalos kiadásban a Magyar Távirati Iroda adott ki. így aztán nem csodálatos az, ha fanatikusok támadnak az országban, ha a más nézetüek ebben a mai ideges világban az ellenzékkel szemben túlzásokra, bombamerényletekre, és egyéb ilyenekre ragadtatják magukat, nem csodálatos az, ha a tisztviselők a választási küzdelemben, ha mást nem tudnak, legalább igyekeznek eleget tenni annak, hogy a kormány jelöltjének érdekében a szükséges feltételek meglegyenek, nem csodálatos az, ha csendőrség szuronyt emel az ellenkező meggyőződésű népre és veri azt. A parlamentben is ilyenféle volt a helyzet és ha méltóztatnak megengedni, itt Széchenyi Yiktor gróf képviselő ur szavaira reflektálok. Méltóztassék csak a parlamenti értesítőben végignézni a közbeszólásokat, akkor nem arra az álláspontra méltóztatnak jutni, hogy erről az oldalról indult ki a támadás, ellenkezőleg a túloldalról kezdődött meg, (Ugy van! Ugy van! a szeísöhalóldalon.) ott alakult ki az a parlamentarizmussal össze nem egyeztethető személyeskedő hang, amelynek sajnálatos botrányait igen sokszor látjuk a nemzetgyűlésen. Hiszen csak egyet mondok. Ha a túloldalon valakinek a beszéde nem sikerül, a legügyesebb taktika az, hogy az utolsó pillanatban nekivág a szocialistáknak s akkor a tapsot feltétlenül megkapja. (Ugy van! Derültség a szélsőbaloldalon.) Azt azonban el kell ismerni, hogy ebben a tekintetben változott a helyzet, és ez az egységespárt egy részének az érdeme. Amikor bennünket, egy pártot megtámadtak, megrágalmaztak a nemzetgyűlésen, s amikor ezért nem kaptunk elégtételt, mert parlamenti bizottságot nem küldöttek ki, •— onnan jött a hang, hogy a vádat bizonyítani is kell. Nem tudom, hogy ez kitől eredt, de azt, hogy ebben a tekintetben a megértés gondolatára juthatunk, ettől az időtől számítom, mert akkor mondta ki a nemzetgyűlés nem határozatban, de az erkölcsi súlyával, hogy ebben a nemzetgyűlésben senkit sem lebet bizonyítás kötelezettsége nélkül rágalommal illetai3. evi január hó 24-én, szerdán, Horváth Zoltán: Mi lett a büntetés? (FelMáltások a szélsobalóldalon: Semmi!) Hegymegi-Kiss Pál: Minthogy tehát itt is egy vélemény kezd kialakulni, s ezért bátor vagyok Gömbös G-yula képviselő urnák válaszolni, épen a parlamenti vita folyamán — a cseh pénzharcot értem — tett ama kijelentésére, hogy a mi pártunk az uri felfogást illetőleg eltérő nézeten van velük szemben, hiszen mi a párbajnak ellenségei vagyunk és lovagias elégtételt nem adunk. Bátor vagyok a t. képviselő urat megnyugtatni, hogy mi egyáltalán nem vagyunk vogelfreiek. Igenis, ellene vagyunk a párbajnak; hirdetjük, hogy ez középkori, embertelen eszköz, de hangsúlyozzuk azt is, hogy a becsületsértésekkel és rágalmazásokkal szemben az államnak feltétlenül nagyobb szigorral kell eljárnia. Ebben a tekintetben mi nem uj kezdeményezők vagyunk, mert hiszen nagy tekintélyek állanak előttünk. A múlt nemzetgyűlés is utasítást adott az akkori igazságügyministernek, Tomcsányi Vilmos Pálnak. (Felkiáltások a szélsőbaloldalon ; Ki az ? Derültség) Még egy fenkölt emlékű nngy példa áll előttünk: Károly király, aki a háború alatt elrendelte a párbajnak megszigorítását. (Felkiáltások bal felől : Eltiltotta !) Ebben a tekintetben tehát ne méltóztassanak bennünket megróni, mert hiszen itt nagy tekintélyeket követünk. Meskó Zoltán : Elsősorban a saját meggyőződésünket és lelkiismeretünket. Mint keresztény emberek, nem is tehetünk mást. (Zaj.) Hegymegi-Kiss PáS : Azon a véleményen vagyunk, hogy a lovagias elégtétel ma már nem kielégitő, különösen a ra galmazóval szemben. Mert vagy igaz az, amit az illetőről állítanak s akkor az illetővel nem verekedhetem meg, vagy pedig nem igaz, akkor pedig azzal, aki rágalmazó, hazug ember, nem lehet megverekedni. Nem állhatok ki fegyverre olyan emberrel, aki a társadalmi konvenció és illem szabályait a magaviseletében meg nem tartja. Különben is erről a kérdésről lehetne vitázni; most csak egyet vagyok bátor megemlíteni. A lovagias elégtétel már a régi trubadúrok, keresztes vitézek korszakába való. Mi tovább haladunk a jogegyenlőség felé. A lovagok helyébe a nemesi rend lépett ; innen való az »úriember« kitétel, s ha még inkább haladunk a jogegyenlőség felé, akkor előttem ma már az ilyen erényeknek mintaképe nem a lovag, nem az úriember, hanem a férfi... Meskó Zoltán : A becsületes ember ! (Helyeslés.) Hegymegi-Kiss Pál : ... a férfi, aki bátor, igazmondó, helyt áll a maga szaváért, a hibáját be is ismeri, védelmezi a gyengét, segíti a méltatlanul üldözöttet. Méltóztassék meggyőződve lenni, hogy nem gyávaság itt ülni ezen az ellenzéki helyen, különösen a mai időkben, amikor a képviselő ur által támogatott lapok törvényen Jiivüji embe-