Nemzetgyűlési napló, 1922. IX. kötet • 1923. január 23. - 1926. február 09.

Ülésnapok - 1922-89

*Ä nemzetgyűlés 89. ülése 1923. élyt arról a magas piedesztálról, amelyre mindnyájan kívánjuk helyezni, nem szállítja le, De egyet kérdek a rendtörvényre való utalással a nemzetgyűlés túloldalon lévő tisztelt tagjaitól: ha annyira nagyrabecsülik a birói tekintélyt, akkor miért nem biztosítják a bíróságok felülvizsgálati jogát minden olyan kérdésben, amelyben a polgári szabadságokról és a politikai szabadságról van szó. Klárik Ferenc: Rábízzák a szolgabirákra, azok azután elintézik! Horváth Zoltán: Jobb volna, ha a mandátumok felett is a Curia ítélne! Drozdy Győző : Az legalább ítélne és nem hevernének olyan sokáig a peticiők, mint itt ! Meskó Zoltán: Épen annyit hevernének 1 Hegymegi-Kiss Pál: Az állami élet nagy kérdései közül az integritásnak, az igazi keresztény gondolatnak, a jóvátételnek és a parlamenti tisztességnek kérdésében történt itt az indemnitási vita folyamán bizonyos közeledés, úgyhogy a sallangoktól levetkőztetve, alapjában véve egy véleményen vagyunk ezekben a kérdésekben, mint célkitűzésekben. Sajnos, ezek közé a nagy eszmék és nagy gondolatok közé nem tartozik a politikai és polgári szabadság gondolata is, amelyre pedig épen ugy egy véleményen lehetnénk, mint például az integritást vagy a jóvátételt illetően. Az integritásra n^zve csak azt lehet ellenzéki részről megemlítenem, hogy ezt a gondolatot egyetlenegy párt sem sajátíthatja ki magának. Akár a régi történelmi múlt iránti rajongó szeretet, akár pedig gazdasági érdekek azok, amelyek bennünket a Nagy-Magyarország visszaállítására elsősorban indítanak, de mindnyájunkban, nagyúrban és munkásban egyaránt ott van az a belső érzés is, az igazi hazaszeretet, hogy mi a mi megcsonkított országunk régi határainak visszaállítását óhajtjuk. Ebben a tekintetben egyetlenegy ember sem jogosult a munkásokra nézve is más véleményt nyilvánítani itt a nemzetgyűlésen. A keresztény gondolat tekintetében is mindnyájan megegyezünk egymással. Megegyezünk egymással abban az igazi keresztény gondolatban, amelyet Eőri-Szabó t. képviselőtársam a nemzetgyűlésen olyan ékesen és szépen kifejtett. Ez a gondolat feltétlenül a keresztényi szeretet alapján áll és feltétlenül a keresztény társadalom erősítését kívánja, de nem bottal, nem brachiummal, hanem a keresztény társadalom, különösen a keresztény társadalom fiatalságának (Ugy van! Ugy van! a baloldalon.) olyan pályára való rávezetésével, ahol kell, hogy érvényesülni tudjon, ha megerőlteti magát, ha ép ugy beáll az igába, mint ahogy beállanak mások. Én remélem ezt és bizom ebben az igazi keresztény irányban feltétlenül, mi is ép ugy kívánjuk a keresztény társadalom megerősítését, mint a túloldal. _ A jóvátétel kérdésében is kölcsönösen meg» évi január hő 24-én

3 szerdán. 91 egyezünk abban, hogy ez az ország Önhibáján kívül került a háborúba, és ez a csonka ország jóvátételt fizetni nem tud, nem is tudhat, mert hiszen amije még megmaradt, azt a román megszállás mind elvitte. Én azonban azt is állítom, hogy ezt a kérdést irányítani is kell; ebben a tekintetben a felelősséget vállalni is kell. Ez pedig csak ugy lehetséges, ha elsősorban a nemzetgyűlés megvizsgálja önmagát, hogy tényleg kifejezi-e a nemzeti akaratot az állami élet összes kérdéseiben, hogy tényleg háta mögött látja-e ezt a nemzetet minden kérdésben, mert ennek a jóvátételi kérdésnek különböző változatai jönnek, ós ha másodsorban a kormány is a belátás álláspontjára helyezkedik és olyan politikát követ, amely igazán demokratikus lesz. Sokszor volt szó az erők összefogásáról, sokszor volt erre szükség. A háború kezdetén — visszaemlékezem — az ellenzék vezérei önként ajánlkoztak, hogy azokban a nagy időkben segítségére lesznek az akkori kormánynak. Eiutasittattak. Egy másik időben, a forradalom kitörése alkalmával jöttek azok a pártok, amelyek a háborús kormányt támogatták és a nemzeti megrázkódtatás alkalmával segiteni kívántak. Elutasittattak. Drozdy Győző: Dehogy, hisz a kormánybiztosok mind közülük kerültek ki! Hegymegi-Kiss Pál: Nem szeretném megérni harmadszor is, hogy amidőn most bennünket a gazdasági összeomlás réme fenyeget, ugyanúgy járjanak el, mint a múltban már két izben eljártak a nemzetre nézve igen súlyos időpontokban. Örömmel látom azt is, hogy a parlamenti tisztesség és egyáltalában a tisztesség megvédése kérdésében a nemzetgyűlés különböző pártjai és tagjai között bizonyos közeledés támadt és olyan irányzat kezd kikristályosodni, amely egyfelől méltó a magyar erényekhez, másfelől a jövő együttműködésnek az alapja lehet. Dinich Ödön : Ha megtartják azt, amit Ígértek ! Hegymegi-Kiss Pál : Ez nem egyéb, mint egymásnak megbecsülése, a parlamenti együttműködésnek sine qua non-ja. Ez nem volt mindig így. Hiányzott köztünk a megértés. Nagy nemzeti szerencsétlenségek miatt egymást tették és teszik ma is felelőssé az emberek s ezért üldözik is egymást. A pártok, mint nagyon jól méltóztatnak tudni, kigyót-békát kiáltanak egymásra. Méltóztassanak megengedni, én ebben a tekintetben, visszamenve a választási időkre, az agresszivitást a túloldalról, a kormány részéről jövőnek látom. Eupert Rezső t. képviselőtársam már egyszer említést tett azokról a röpiratokról, amelyekkel az ellenzék vezéreinek tisztességét az országban meghurcolták. Igazán mindig a ministerelnök ur volt az, aki ilyen kérdésekben erélyesen támadott. Debrecenben farkasoknak, Hódmezővásárhelyen rombolóknak nevezte a demokratikus ellenzékei