Nemzetgyűlési napló, 1922. IX. kötet • 1923. január 23. - 1926. február 09.

Ülésnapok - 1922-89

82 A nemzetgyűlés 89. ülése 1923. évi január hő 24-én, szerdán. Ami a felsőfokú gazdasági szakoktatást illeti, itt megvannak a megfelelő intézmények, ezek : a gazdasági akadémiák és a közgazdasági egyetem s kiegészítésül speciális tanfolyamok. Habár ezek az intézmények megvannak és speciel nálunk Magyarországon a gazdasági akadémiák oly fejlettségi fokot értek el, hogy különösen a magyaróvári akadémia világhirü, nemzetközi gazdasági intézménnyé lett, — jelenleg itt is igen nagy bajok vannak. Előre kell bocsátanom, hogy nem a íöldmivelésügyi minister ur tehet erről, akinek reszortjába az akadémiák tartoznak, hanem a másik, a mostoha mimsterünk, (Derültség.) a pénzügymmister ur, mert a felsőfokú gazdasági szakoktatásban épen csak a pénz az, ami hiányzik. Annak jellemzésére, hogy a gazdasági akadémiák pénzügyileg hogyan állanak, legyen szabad egypár adatot felsorolnom. Béke időben a gazdasági akadémiák egy-egy tanszékének évi dotációja 1000—2000 korona volt. Ez a felszerelésnek évközi gyarapítására szolgált, azonkivül a demonstráló anyagnak beszerzésére, — semmi másra. Ha szükség volt ezenfelül is pénzre, kérvénnyel fordultunk a íöldmivelésügyi minister úrhoz, és kaptunk még egy-két ezer koronát. Az akadémia könyvtárának dotációja évente G000 korona volt, de 6000 koronán is túl lehetett menni. Jelenleg egy-egy tanszéknek a dotációja semmi. Időnként kapunk ugyan annyi pénzt, hogy egy seprőt vagy törlőruhát tudunk venni, de másra nincs pénz, mert a pénzügyminister ur nem ad. A könyvtárnak dotációja is semmi. Farkas István : Szóval, erre nincs pénz. Neuberger Ferenc : Be tudunk szerezni néhány magyar szaklapot, talán még a Wiener Landwirtschaftliche Zeitungot is és egypár külföldi szaklapot s ezzel be van fejezve. Farkas István : Az állambiztonsági megbízottakra van pénz ! (Zaj a szélsöbaloldalon.) Neuberger Ferenc: Ahol még a szellemi táplálékra, a könyvre sincs pénz, ott eredményt nem lehet várni. Könyv nélkül, külföldi szaklap nélkül a tanár szélmalom harcot folytat, az eredményes munka- lehetetlen. Ezeken az állapotokon tehát segíteni kell. A gazdák most annyi pénzt adnak a pénzügyminister urnák, — mindenféle búza- és aranyadót fizetünk — hogy elsősorban kötelessége volna gondoskodni róla, hogy ennek a pénznek egy része a gazdák intézményeihez folyjon vissza, mert ez lesz a legegészségesebb, legszükségesebb befektetés. De nem ez az egyedüli baja a gazdaság felsőfokú szakoktatásának. Vannak ott más bajok is. A magyar mezőgazdasági kísérleti állomások a magyaróvári gazdasági akadémiából idővel mint törzsből sarjadtak ki, egyes kiváló emberek munkássága folytán. Ezeknek a kísérleti állomásoknak vezetői egyúttal akadémiai tanszéket vezető tanárok voltak. így azután a kísérleti állomáson szerzett eredményeket, tapasztalatokat, mint tanárok, átplántálták a fiatalságba, és minden egyes végzett gazda, mint apostol vitte szerte az országba az uj eredményeket, uj eszméket. így volt ez régebben. Ujabb időben a fejlesztésnek ürügye alatt, tényleg azonban személyi politikából ezek a kísérleti intézmények a szakoktatási intézménytől, az akadémiától függetlenítettek, ugy hogy előfordulhat az az anomália, hogy egy gazdasági akadémiai, hallgató elvégzi Magyaróvárott az akadémiát és ha azután Budapesten kérdem tőle, hogy hol is van a magyarországi növénynemesitő v. növénytermelő állomás, talán Szegedet fogja említeni, csak azért, mert személyi politikából ezek a szakoktatásra nézve annyira fontos intézmények, tehát az elméleti és gyakorlati rész, egymástól teljesen, hermetiee el vannak választva. Ezen a baj on is felt ét lenül segíteni kell az oktatásnak és a többtermelésnek érdekében, és ezeket az intézményeket újra szerves kapcsolatba kell hozni — ha kell — személyi áldozatok árán is. A gazdasági akadémiák bajainak felsorolásával kapcsolatban egész röviden fel kell még említenem a tanszemélyzetnek, a tanároknak helyzetét is. Nemrégiben hoztunk egy törvényt, mely szerint a könyvtárak tiszti személyzete a VIII. fizetési osztályban kezdi meg működését. Ezzel szemben azt látjuk, hog}?- egy leendő gazdasági akadémiai tanár a gyakornokságon, a XI., X., IX. fizetési osztályon kezdi, csak azután, 10—15 év múlva jut a VIII-ba, végeredményben legfeljebb a VI. fizetési osztályt érheti el, ezt is csak az ujabb időben. A többi főiskolák tanárai az V. fizetési osztályt is elérik. Természetes ennélfogva, hogy a tanári kar anyagi nehézségekkel küzd, ez pedig a mai nehéz időkben a szakoktatásnak rovására megy, mert az a tanár kénytelen másfelé is jövedelem után nézni. = Ami a gazdasági akadémia tanárainak, tanszemélyzetének bajait illeti, —• megint a pénzügyminister urnák szükkeblüsége folytán — nincs semmi szukreszcencia. A nehéz megélhetés folytán sokan kiváltak. Még a két elveszett akadémiának visszatérő tanszemélyzete sem volt képes ezeket a hézagokat pótolni, úgyhogy ma az a helyzet, hogy egy tanár két-három, de négy szakmát is kénytelen előadni, mert nincs egyéb ember hozzá. Pedig ez csak a középiskolákban van meg, ott is csak az alsóbb osztályban, a felsőbb osztályokban itt is a tanárok szakképzettségük szerint rnűködnek. Ami a tanszemélyzetet illeti, a gazdasági akadémiák tanszemélyzetének kiképzési viszonyai sincsenek tisztázva, nincs gazdasági akadémiai tanrképzés, már padig egy ilyen fontos intézményhez a tanárképzésről okvetlenül gondoskodni kell. Jelenleg, illetve a közelmúltban az volt a helyzet, hogy egy kinevezett fiatalember egy tanár mellé került és ott, ha akart, tanult, hanem akart, nem tanult. Bizonyos évek múlva tanár lett belőle. Képességeit természetesen senki többé nem ellenőrizte. Ezen a bajon is okvetlenül segíteni kell ; minden tanárnak a saját szakmájában a legmagasabb főiskolai, egyetemi képzettséggel kell birnia, emellett pedig még a gyakorlati gazdasági képzett-