Nemzetgyűlési napló, 1922. IX. kötet • 1923. január 23. - 1926. február 09.

Ülésnapok - 1922-89

80 A nemzetgyűlés .89. ülése 1923. évi január hó 24-én, szerdán. minden évben ilyen nagyok a veszteségeink és pedig következetesen. Már pedig megfelelő biztos védekezési módunk bizonyos iiszögfajták ellen van, igy pl. a legkárosabb kőüszög ellen. Ha Németországban keresztül tudták vinni, hogy minden községben felügyelet mellett kötelező az üszög elleni védekezés, akkor nálunk is keresztül lehet vinni és kell hogy keresztül lehessen vinni. Ezt tartanám én az első feladatnak. Amikor azután a gazda már egy kicsit hozzászokott, hogy törvényben intézkednek az ő javáról, és amikor annak hasznát már kezdi belátni, akkor jönnek a többiekkel, pl. bizonyos rovarkárok elleni intézkedésekkel így pl. arépabogár ellen, hogy egy példát mondjak és igy tovább fokozatosan. Akár az 1894. évi törvény revíziójában, akár egy speciális többtermelési törvényben igen fontes dolog volna, hogy az tényleg mezőrendőri törvény is legyen. Hiszen én igen jól tudom, hogy a földmivelésügyi minister ur e téren már intézkedett is, sok javaslat is fekszik ez ügyben a földmivelésügyi minister ur előtt, mert tényleg az a helyzet, hogy a gazda ma kénytelen sok terményét idő előtt elszállítani vagy pedig kint aludni rajta, különben ellopnak tőle mindent. Erre tehát mezőrendőri intézkedésre volna szükség. A többtermelést illetőleg sok ilyen kérdést tudnék még felsorolni, azonban egyet szükségesnek tartok felemlíteni. Általános a panasz, hogy műtrágya nincs, ha van, akkor is szörnyű drága és esetleg rossz is, bár ezt ellenőrizni lehet és a gyár kártéritéssel tartozik. Ha azonban műtrágya nincs, ha olyan nehezen szerezhető be, mivel a külföldi nyersanyagok rendkivül drágák leromlott valutánk miatt, őrizzük meg és kezeljük vagy kezeltessük az istállótrágyákat, öriási az az érték, ami elpusztul, ami a falusi udvarok utcára eső részén és hátsó részén ki folyik trágyáié alakjában. Ha a t. kormány példával járna elől ... Szabó István (nagyatádi) földmivelésügyi minister: Csináltatunk műtrágyagyárat ! Neuberger Ferenc: . . . Kegyelmes uram, közönséges primitiv trágyatelepekre gondolok, cementből, kőből vagy téglából épitett mintatrágyatelepekre, a kisgazda udvarán, hogy ezen felbuzdulva a többi kisgazdák is ép igy építsenek, idővel pedig kötelezném őket a saját érdekükben, hogy építsenek. Szabó István (nagyatádi) földmivelésügyi minister : Az már baj ! Neuberger Ferenc : Minden esetre, kegyelmes uram, ez a magánrendelkezési jogba és a magántulajdonba való bizonyos erős belenyúlás, de szükségesnek tartom. Sőt tovább megyek, én szükségesnektartanám a földtulajdonosait kötelezni arra, hogy a tarlót záros határidőn belül alászántsák, ha a lehetőség meg van rá. Nemcsak kisgazdáknál, de nagybirtokon is előfordul, hogy a télen át ott marad a tarló, ez pedig nálunk a többtermelés megakasztó] a. Okaira itt nem térhetek ki, mert ez túlmessze vezetne. Az 1900 : XXVII. t.-c. intézkedik a gazdatiszt £s a gazdatiszt közti jogviszonyról. A tőrvény szerint a kötött forgalmú, hitbizományi, egyházi, községi stb. földbirtokokon ha egyenes földadójuk békebeli 3000 koronánál több, — most ez az értékhatár 30.000 koronára van felemelve — okleveles gazdatisztet kell tar tani. E törvény végrehaj tásának ellenőrzését a közigazgatási bizottságokra bizták, ezeknek kötelességévé tették, hogy 1900-tól számítva 5 éven belül hajtsák végre ezt a törvényt és tegyenek jelentést azon birtokosokról, akik okleveles gazdatisztet még nem alkalmaztak. Ez a törvény nem 5, de 22 esztendő alatt sem lett végrehajtva, ma is vannak e kategóriába tartozó birtokok, amelyeken nem okleveles gazdatisztek kezelik a földet, illetve, ha van is gazdatiszt, az csak mutatóba van, hogy legyen egy okleveles, a többi pedigjuindenféle más kategóriába tartozó gazdatiszt. Én a többtermelés szempontjából e törvény szigorú végrehajtását kívánnám., sőt kiterjesztését is, ugy hogy ne csupán e kötött forgalmú birtokok, de általában bizonyos nagyságon felüli nagybirtokok csakis ahhoz értő, okleveles gazdatisztet alkalmazzanak. Ebből kettős haszon lesz : a hazai földet megfelelő képzettségű emberek fogják kezelni, másrészt uj működési terület kínálkozik a keresztény főiskolai fiatalság számára. Minthogy a fiatalságról emlékeztem meg, a többtermelésnek egyik legfontosabb kérdéséről, a gazdasági szakoktatás reformjáról fogok most szólani. Széchenyi Viktor gróf t. képviselőtársam már beszélt erről a kérdésről, de legyen szabad nekem, mint szakoktatási embernek, talán részletesebben szólnom róla. Én a gazdasági szakoktatás reformját az .alsó-, közép- és felsőfokon sürgős feladatnak tartom. Az alsófokon azért, mert szerintem ma alsófoku mezőgazdasági szakoktatás nincsen, csak látszólag van. Mert milyen ma az alsófoku gazdasági szakoktatás ? Vannak gazdasági ismétlőiskcláink és földmivésiskolá

ink. Egyik sem felel meg annak a célnak, amelyre hivatva volna. A gazdasági ismétlőiskolák nem felelnek meg céljuknak, bár az idea nagyon szép. Ezekbe az iskolákba ugyanis a tanulók hetenként egyszer vagy kétszer járnak el, de a kisgazda sem nyári időben, tehát a szeptemberhez közel eső hónapokban, sem március-áprilisban nem engedi ezekbe az iskolákba sem a gyermekét, sem a cselédjét. De ha minden héten egyszer el is engedné, kérdem, mit lehet ennyi idő alatt tanitani ? Mint tanítással foglalkozó ember, lehetetlennek tartom, hogy a tanító különösebb eredményt tudjon felmutatni. Különben is az, hogy az ismétlőiskola szeptemberben megnyílik és májusban van a vizsga, csupán papíron van meg. Megnyitják ezeket az iskolákat ugy, hogy a tanfelügyelőséghez elküldik a jelentést, hegy megnyitották, de ezzel be is fejeződött az egész dolog, talán még annyi történik, hegy télen néha eljárnak a gyerekek ezekbe a gazdasági ismétlőiskeIákba. Már pedig mezőgazdaságot tanítani nem lehet más-